Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Kovacsóczy Bernadett: Avarkori temető Hőgyészről

Kovacsóczy Bernadett Avar kori temető Hőgyészről Bevezetés 2005-ben és 2008-ban lakossági bejelentések nyomán leletmentő feltárások zajlottak a Tolna megyei Hőgyészen, a Klimes utca 3. és 5. szám alatti telkeken Ódor János Gábor, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum régészének vezetésével. Ezen két feltárás leletanyagát közlöm az alábbiakban.' A temetőrészlet 12 sírból állt, de ebből egy (a 3. számú) a tereprendezés és a humuszolás során szinte teljes egészében megsemmisült (csak néhány embercsont került elő mellékletek nélkül), tehát a továbbiakban I 1 sír anyagát tárgyalom majd. A vázak antropológiai vizsgálata és a mellékletként előkerült állatcsontok archaeozoológiai vizsgálata még nem történt meg, így a halottak nemének, illetve az állatok fajtájának meghatározásában a saját és Ódor János Gábor megfigyeléseire hagyatkozom, amelynek alapjául a csontokon megfigyelhető külső jegyek szolgáltak. Földrajzi elhelyezkedés Hőgyész, a megyeszékhelytől, Szekszárdtól közúton 34 km-re ÉNy-ra, a 65. számú út mentén fekszik. A település két földrajzi tájegység, a Völgység és a Hegyhát találkozásánál terül el. Ez a terület, a kedvező domborzati viszonyoknak köszönhetően az avar kor során folyamatosan lakott volt - bár korántsem olyan sűrűségben, mint pl. a Duna-mente, vagy Szekszárd környéke -, ahogy azt az elmúlt évek régészeti feltárásai mutatják. (/. tábla) Az érintett telkek a településen ENy-DK-i irányban futó dombvonulaton, annak nagyjából a középmagasságán helyezkednek el, amely dombvonulat a mai települést ENy-DK irányban keresztülszelő patakot (a Donát patak egyik mellékága) követi, annak EK-i partján fekszik. A domboldal egy része beépített, egy részét bozótos fedi, s egy része mezőgazdasági müvelés alatt áll. A Klimes utca maga is jócskán bevágódott az idők során az eredeti domb felületébe. Helyi emlékezet szerint az utca kiépülésének kezdete a 19. század végére, a 20. század elejére keltezhető. A két szomszédos telek, ahol folytak ásatások, az utca délnyugati részén található. A fent említett okokból kiindulva feltételezhető, hogy a korábbi építkezések, illetve mezőgazdasági művelés során nagyszámú sírt bolygathattak meg, vagy akár teljes mértékben el is pusztítottak. Kutatástörténet A lelőhely korábban ismeretlennek számított, annak ellenére, hogy Wosinsky Mór már 1893-ban kapott Hőgyészről, általa népvándorláskorinak meghatározott leleteket. A tárgyak közül két (egy rövid szűk nyakú, tojásdad alakú, vonalköteg-díszes és egy széles vállú, hullámvonalköteg-díszes) agyagedényt.

2 (Ez a típus nagyobb számban az avar településterület déli részén fordul elő,

1 használati idejük a 650-670-es évekre tehető,

4 Vida Tivadar az I B2/k csoportjába sorolhatóak'), továbbá egy, általa népvándorláskorinak meghatározott vas baltafejet" közöl, de ezek nem kerültek be a szekszárdi múzeum gyűjteményébe. Egy további (középkori párhuzamokkal bíró) baltafejet

7 adtak a múzeumnak, ezt azonban nem közli, s mára a tárgy maga elveszett, csak a tárgyleíró kartonja alapján volt mód a vizsgálatára. Megjelöli azt a személyt 1 Jelen tanulmány a Pécsi Tudományegyetemen 2010-ben írt és megvédett diplomadolgozatom rövidített, átszerkesztett változata. 2 WOSINSKY 18%, 858., Taf. CLXXX:5. 3 VIDA 1999,50. 4 VIDA 1999, Taf. 174. 5 VIDA 1999, 214. "WOSINSKY 1896,985. 7 WMMM N. 34-933: 1., MÜLLER 1982, 139., 869. 141