Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Hajdú Tamás: A bronzkori Dunántúli mészbetétes edények kultúrájának bonyhádi temetője feltárása és az embertani leletek feldolgozása során alkalmazott módszerek tanulságai
A máglya hőfoka magas lehetett, melyre a leletek krétaszerü kiégetettsége és töredezettsége utal. Tehát a testek elégetése során törekedtek azok minél tökéletesebb (hosszú időn keresztül és intenzíven magas hőfokon történő) kiégetésére. A csontok összegyűjtése során két sír kivételével a szertartást végzők egyáltalán nem törekedtek az égett csontok anatómiai rendjének megtartására. Ebben a két esetben viszont a testeket a sírban hamvasztották el. Bár az anatómiai rend megtartása hamvasztásos temetkezés esetén nem tűnik túlságosan könnyen kivitelezhetőnek, erre találtak már példát a bronzkori Kárpát-medencéből. A Salgótarján-Zagyvapálfalván feltárt, a késő bronzkori pilinyi kultúrához sorolható temetőből Köhler Kitti megfigyelt több olyan esetet is, amikor a testek elégetésekor, és a maradványok urnába helyezésekor a rítust végzők ügyeltek az anatómiai rend megtartására (bár ennek ellenkezőjére is talált példát ugyanebben az anyagban). 1 , A jelenség egyik lehetséges magyarázata ezekben az esetekben a csontoknak a máglya elégése utáni, egyik irányból a másikba (fej irányából a láb felé, vagy fordítva) történő szisztematikus felszedése. A két „helyben hamvasztott" egyén sírjának rítusára vonatkozóan jelen pillanatban sem a bronzkori Kárpát-medencéből, sem Európa más területeiről nem ismerünk párhuzamokat. A csonttöredékek mennyisége és az azonosítható töredékek alapján a szertartást végzők nem szelektáltak tudatosan egyes testrészeket, arra azonban ügyeltek, hogy a maradványokat minél teljesebb módon gyűjtsék össze a máglyáról. Az emberi maradványok közé keveredett égett, vagy égetetlen állatcsontok hiánya két szempontból is szembetűnő. A lelőhelyen előkerült 5 vaskori hamvasztásos temetkezés közül égett állatcsontokat három esetben sikerült kimutatni, l s melyek valószínűleg ételmellékletként értelmezhetők.' 1' Az embertani irodalomban K. Zoffmann Zsuzsanna által ismertetett két, a Dunántúli mészbetétes edények népének kultúrája által használt temetőben ez a szokás meglehetősen elterjedt volt. 2" Az embertani vizsgálat eredményei alapján levonható tanulságok A bonyhádi bronzkori temető feltárása, a leletek feldolgozása azon kevés eset egyike volt, mely során régész és antropológus együttműködése példaszerűen alakult. Tanulmányom, illetve Szabó Gézának ugyanebben a kötetben megjelenő közleménye véleményem szerint alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet ennek az együttműködésnek a fontosságára. Munkáinkból kiderül, mennyivel több eredmény érhető el abban az esetben, ha a két társtudomány képviselői a feltáráson és az anyag vizsgálata, értékelése során törekednek a kölcsönös kérdésfeltevésre, illetve saját eredményeik értékelésekor támaszkodnak egymás munkáira. Hajdú Tamás ELTE-TTK Biológiai Intézet, Embertani Tanszék 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. hajdut@elte.hu 1 Köhler Kitti szóbeli közlése, melyet ezúton is köszönök. 1 8 HAJDÚ 2010. 1 Ennek értékelésekor azonban meg kell említeni azt a tényt is. hogy ezeknek a csontoknak az állattani vizsgálata egyelőre még nem történt meg. Tehát a fenti következtetés majd csak az állattani vizsgálatok megtörténte után fogadható el teljes biztonsággal. 2 0 K. ZOFFMANN 1971. 133
