Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Szabó Géza: A Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulása és belső időrendje a Bonyhádon feltárt temetőrészlet tükrében

(6. 10-12) Az átmenet fokozatosságára hívja fel a figyelmet az is, hogy az urnás és a szórthamvasztásos sírokban egyaránt megfigyelhető a poharak régebbi és újabb típusainak együttes előfordulása (BQ024J1314). (6. tábla 8-9) A velük együtt eltemetett edények száma is egyre emelkedik, díszítése gazdagodik. A BQ60. temetkezésnél az urna tölcséres nyakán még tekercseitpálcikás ágyban látható a mészbetét (5. tábla 8), de a BQ138. sír pohara mellett megnyúlt, tojástestű urnája (BQ1385J4), de különösen a BQ024. szórthamvasztásos temetkezés edényein megfigyelhető mészbetétágy kialakításának változatos módja már az újabb, a Mészbetétes edények népe kultúrájának klasszikus időszaka felé mutat. (BQ24J1-14) (6. tábla 6., 13., 8-9) A díszítésben mind gyakoribb a különböző fonatok és a felerősödő helyi hagyományokra vezethető pecsételők, bekarcolások használata. A nagy területen egységes motívumkincs széleskörű elterjedése, általános használata mellett a temetés rítusának megszilárdulása is a kultúra egészének egységessé válására utal. A feltárt temetőrész legtöbb sírja erre a meglehetősen hosszú, negyedik időszakot átölelő többszáz éves időszakra keltezhető. A nagy területen ismert, bonyolultsága ellenére is egységes, meghatározott szerkesztési elvek szerint elhelyezett motívumkincs széleskörű elterjedése, általános használata óhatatlanul felveti a kérdést: mi lehetett ennek a hátterében? A mészbetétes edények esetében megfigyelhető változások valóban népmozgást vagy egy különböző hatásokra formálódó, inkább belső fejlődést jeleznek? A bonyhádi sírok alapján szembeötlő, hogy a tekercseitpálcikás díszítésű edényekben a mészbetét és a halott elhamvasztásának szokása nagyjából egyidőben jelenik meg.

6 A motívumokat az embertani vizsgálatok eredményével, illetve a korabeli emberábrázolásokon a díszítések elhelyezkedésével összevetve jól látható volt, hogy a mészbetétes edények tulajdonképpen magát az elhunytat ábrázolták.

6

8 Erre a feltárt anyagban a BQ137J7 edény önmagában is bizonyítékként szolgál: az urna hasán teljesen élethű a karok és a kézfejek ábrázolása.(5. tábla 7) Más temetők anyagán is ellenőrizve adatainkat egyértelművé vált: a nemek és a becsült elhalálozási korok alapján a Mészbetétes edények népe kultúrájának északi és déli területein a sírmellékletekben az edények méretében, formájában és díszítésében egyértelműen összefüggés mutatható ki.

6" A gyermekek általában gazdag mellékletü sírjainál is szembeötlőek voltak a kis mennyiségű égett csont mellé helyezett, az átlagnál lényegesen kisebb edények. A BQ046 sírban például gyüszünyi edények voltak (7. tábla 1-6), a BQ075. sírban a zömében kicsi, 4-8 cm magas kerámiákat egy kupacban helyezték el, a hamvakat pedig alig lehetett látni körülöttük. A kerámiák formája, díszítése pontosan megegyezett a nagyobb méretű edényekével. A közel negyven tárgy között agyagból készített, talán gyermekjátékhoz tartozó kis kocsikerekek is hevertek. Egy közepes méretű, urna formájú edény tömve volt kisebb méretű kerámiákkal, köztük négy, formájukkal a tülköt utánzó ivókürt volt. Ebből a sírból összesen hat ivókürt került elő, melyek közül kettőt feketére, a többit vörös színűre égettek. (BQ075J12., 23-24., 27., 29., 35.) Az azonos színű darabok formájukban, és különösen gazdag mészbetétes díszítésükben is nagyon hasonlítottak egymásra.(7. tábla 7., 9-14) Ezek a kis hosszúkás, keskenyszájú edények az eddigi megfigyelések szerint a bonyhádi temetőben következetesen kisgyermekek sírjából kerültek elő. így feltételezhető, hogy az ivókürtök a gyermekek táplálásának speciális formájú eszközeit, a korabeli szoptató, itató edényeket jelzik. A BQ021. sír edényei - a temető legtöbb temetkezéséhez hasonlóan - közvetlenül a szántás alatt, még a barna humuszrétegben jelentkeztek, így a beásás foltja nem volt megfigyelhető. A talajmüveléssel a leletek egy része is jelentősen roncsolódott. Az egykori sírgödör szélét feltehetően az északnyugati és délkeleti oldalon heverő nagyméretű, vastag falú edénytöredékek jelezték. (7. tábla 13) Ezeken belül félkör alakban helyezték a sír aljára a feltűnően kicsi, 4-6 cm magas edényeket, amelyek középpontjában egy madár alakú csörgő volt. (BQ021J14) (7. tábla 8) A rendkívül szépen kidolgozott, formáját tekintve lúdféléhez hasonló, mintegy 10 cm magas, 8 cm hosszú, kis díszített talpon álló csörgő szinte teljesen ép állapotban került elő, és évezredek múltán is tiszta hangon szólalt meg ismét. A hátán, nyakán, mellén, farán bekarcolt, bepecsételt, mészbetéttel töltött motívumok összessége a hím állatok színesebb tollazatát idézi. A sír földjében a bontás A mészbetét összetételének az új szempontok szerinti vizsgálata még folyamatban van. 6

8 A témában Hajdú Tamással közösen tartott előadásunk a Környezet Ember Kultúra Konferencia-kötetben jelenik meg. 6

9 A mészbetétes motívumok jelentéstartamának vizsgálatára az eddig feldolgozott anyagainkra alapozva Kiss Viktóriával megkezdtük egy egységes adatbázis kialakítását. Szándékaink szerint ez minden, a rendszerhez csatlakozó kutató számára elérhető lesz. 109