Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Szabó Géza: A Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulása és belső időrendje a Bonyhádon feltárt temetőrészlet tükrében

Bonyhádon bontás során többször megfigyeltük, hogy a sírgödör alján vörösre égett a föld. A feltárt terület nyugati negyedében, a csontvázas sírcsoport keleti szélén a BQ107. sír bontásakor jól látható volt, hogy a melléklet nélküli csontváz fara és térde mögötti részeken a föld vörösre égett.(2. tábla 1) Ugyanakkor a csontváz mellett egy közel fél méter széles lekerekített végű barna humuszos elszíneződés futott, amely a szélein végig élesen elvált az égett talajtól. Ez arra utal, hogy a kiégetett sírgödörbe a halottat egy kivájt rönkbe helyezve temették el. A deréktáji részek vízszintesre fordított helyzete furcsa, kitekeredett testhelyzetet adtak a halottnak. A részleges égésre utaló, főleg a combcsonton és a koponyán látható égésnyomok talán a begyulladt koporsóval magyarázhatók. Azonban ettől a temetkezéstől északra fekvő két szomszédos sírban egyértelmű, hogy az elhunytakat a sírgödörben szándékosan égették meg. A két, sarkain lekerekített téglalap alakú, nagyjából 1 m széles, 190 cm hosszú sírgödör egyenes oldalú beásás volt, melynek szélei erősen átégtek. Az alján lévő, kékesfehérre égett emberi csontok anatómiai rendje mutatta, hogy a háton nyújtott halott lábait felhúzták és baloldalra kifordították, mint a csontvázas síroknál. A föld nemcsak a halott felett, hanem alatta is teljesen átégett. A BQ085. sírban a fejtetőnél arasznyi átmérőjű foltban megszenesedett famaradványok rajzolódtak ki, a lábnál pedig egy hasonló méretű kerek, sötétbarna humuszos folt volt.(4. tábla 8., 10) A maradványok és az elszíneződés alapján feltételezhető, hogy a sírban megépített máglyába a fejhez és a lábhoz oszlopot állítottak. Korábbi megfigyeléseinkből

5 ' és régészeti kísérleteinkből tudjuk, hogy ezek az oszlopok nem a sír jelölését, hanem a máglya megerősítését szolgálták.'" így válik érthetővé, hogy a tetem alatt és fölött egyaránt égett földet, valamint máglyamaradványokat találtunk: a sír fölé tornyozott máglyára helyezett halott a két támasztó oszlop között a fa elégésével a csontok anatómiai rendjét megtartva szépen lesüllyedt a sírba, a tűz maradványait pedig ráhúzták a tetemre, majd beföldelték. A halottak sírgödörben való elégetésére a korszak lelőhelyein eddig nem találtunk adatokat. A BQ84. sírban a nyak körül a korabeli női viselethez tartozó, vékony bronz lemezből tekert 0,5 cm átmérőjű, 5,3 cm hosszú csövecske (BQ84J1), bronz szálból spirálisan tekert 2-4 cm hosszú, 8 mm átmérőjű, mintegy 4-5 db erősen égett, olvadékos spirálgyöngy (BQ84J2-7) volt. A koponya alatt az egyik oldalán visszahajtott vége miatt szimmetrikus, 1,4 cm átmérőjű, bronzszálból spirálisan tekert hajkarika feküdt, melynek anyaga a hegyesre kalapált végek előtt duzzadt, visszahajlított végű hajkarika volt (BQ084J8). A sírok tájolása, a halott fektetésének módja és a mellékletek alapján a sírgödörben elégetett személyek egyértelműen ugyanahhoz a kulturális közösséghez tartoztak, mint a csontvázas sírok.f'/. tábla 4-7., 9) Fontos, hogy ezektől a temetkezésektől még keletebbre már zömében hamvasztásos sírok kerültek elő. Az urnás és szórthamvasztásos sírokban a csontvázas temetkezések fémleleti is megtalálhatók, miként a tekercseitpálcikás díszítésű, tölcséres nyakú, enyhén nyomott gömbtestü edények is. A szórthamvasztásos sírokban pedig megfigyelhető, hogy a hamvakat ugyanolyan irányú tengely mentén szórták a sírgödörbe, mint ahogy a csontvázak feküdtek. Mindezek a rítusváltás ellenére is jól mutatják a temetőt használó közösség életének folyamatosságát.''

1 A csontvázas rítusú BQ242. sír enyhén nyomott gombtestű kis szalagfüles korsójának temetőn belüli legjobb formai párhuzama a BQ032. urnasírban került elő, a nyakán lévő tekercseitpálcikás díszítésben azonban fehér mészbetét nyomai láthatóak (BQ032J2).(3. tábla 14., 5. tábla 2) A szórthamvasztásos temetkezés módja jól megfigyelhető volt a különösen szép mellékletet is tartalmazó BQ103. sír feltárásakor. (5. tábla 1., 3-4., 6-7) A sírgödör aljára mintegy tenyérnyi szélességű és kétarasznyi hosszúságú, ÉNy-DK irányban leszórt, viszonylag kismennyiségű, egészen apró, teljesen átégett hamvakra két kis szalagfüles, tölcséres nyakú korsót helyeztek. (BQ103J5-6) A kalcinált csontdarabok között az egyik oldalon visszahajtott vége miatt aszimmetrikus, 1,2 cm átmérőjű, bronzszálból spirálisan tekert hajkarika volt, melynek anyaga a hegyesre kalapált végek előtt duzzadt volt (BQ103J7). A hamvak fölé mintegy húsz centiméterre pedig egy szélesszájú, tölcséresen kihajló peremű, nyomott gömbtestü tálba (BQ103J1) két kis tölcséres nyakú bögrét (BQ103J3), valamint egy madáralakú korsócskát (BQ103J4) helyeztek.(5. tábla 6) Az edényeken a tekercseitpálcikás ágyban mészbetét látható.(5.tábla) A madárka két lábon álló, a vízimadarakra jellemző zömökebb testén két kis bekarcolásokkal kiemelt szárny, karcsú, magas tölcséres nyak látható, 5

9 SZABÓ 1994a, 94-97. 6

0 SZABÓ 2004. 0

1 A korszakban nem példa nélküli a csontvázasról a hamvasztásos rítusra való áttérés: gondoljunk csak a korai nagyrévi csontvázas sírok után a kizárólagossá váló hamvasztásos temetkezésekre. 107