Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Szabó Géza: A Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulása és belső időrendje a Bonyhádon feltárt temetőrészlet tükrében

Szabó Géza A Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulása és belső időrendje a Bonyhádon feltárt temetőrészlet tükrében Bonyhád határában az elmúlt két évben egy épülő biogáz erőmű építése idején a bronzkori Mészbetétes edények népe kultúrájának temetője került elő. Csak a feltárás során vált nyilvánvalóvá, hogy Csalog József ezen lelőhely egy részét ásta meg 1936-38-ban.

1 Az újabb, nagyfelületű feltárás minden kultúrabeli lelőhelynél több sírt és mellékletet eredményezett. Az új megfigyelések és vizsgálatok a korábbi adatok újraértelmezésével már a leletanyagok részletes feldolgozása előtt is lehetővé tették a kultúra kialakulásának, belső időrendjének új alapokon nyugvó felvázolását, a mészbetét használata okának és jelentéstartalmának értelmezését. A kutatás érdekeit, a gyors információáramlás fontosságát szem előtt tartva adjuk közre ezúttal előzetesen a legfontosabb megfigyeléseket és az azokból levonható következtetéseket. A Pannónia Rt. Bonyhád határában, a Varasdra vezető út keleti oldalán lévő tehenészeti telepén biogáz erőmű építésébe kezdett. A megelőző régészeti feltárásra a kiviteli munkákkal párhuzamosan 2008. október 24-től több ütemben került sor. A beruházó anyagi nehézségei miatt egyelőre az építkezésnek csak az első üteme valósult meg, az erőmű teljes befejezése a következő években várható. Az eddig lehumuszolt mintegy kéthektárnyi területen az újkőkori Dunántúli vonaldíszes kultúra és késő rézkori település részlete, valamint bronz- és vaskori sírok voltak. Munkánk során 2010 nyaráig 257 régészeti objektum került elő, melyekből a bronzkori sírok száma 161 volt. A feltárások során sikerült azonosítanunk a Csalog József által feltárt 23 sír helyét, így azokkal kiegészítve a lelőhelyről már 184 temetkezést ismerünk." A régi és újabb feltárások anyagának egyértelmű elkülönítésére az általunk feltárt sírok, mellékletek, képek, dokumentáció jelölésére a BQ...J... azonosítót használtuk, ahol az első két betű az általunk kutatott (B) temetőrészben feltárt objektumot (Q) és sorszámát (...) valamint az azon belül megfigyelt régészeti jelenséget, sírmellékletet (J) illetve annak sorszámát (...) jelenti. így például az első sírban megfigyelt első melléklet a B00Q1J1 azonosítót kapta, s egységesen ezt viselik a róla készült felvételek, rajzok is.(7. tábla) Megfigyeléseink szerint a temető a keleti oldal kivételével a feltárási területen túl is folytatódik. A sírok jelentős részét a talajművelés megsemmisítette, a megfigyelt temetkezéseket is szinte minden esetben többékevésbé megbolygatta. A temetőben annak mérete és az elpusztult sírok alapján eredetileg legalább mintegy 6-800 sír lehetett. A Bonyhádon megfigyelt és feltételezett temetkezések magas száma, a sírok, sírcsoportok közötti viszonylag nagy távolság felveti a Csaloghoz hasonlóan korábban teljesen feltártnak vélt lelőhelyeink esetében is, hogy valóban minden esetben teljesen feltárt temetőkkel, vagy többnél csak egyes részekkel számolhatunk-e. A korszak kutatásában a legutóbbi időkig elterjedt és elfogadott nézet szerint a mészbetétes temetők sírszáma 20-50 közötti.' Erre nemcsak a bonyhádi, de például várhatóan a Szekszárd-alsóvárosi mészbetétes temető is rácáfol, ahol eddig különböző időpontokban mintegy 200 m átmérőjű felületen kerültek elő a korszakhoz tartozó sírok az átlagot meghaladó számban. Ellentmondással találkozunk akkor is, ha a kultúra háztípusai alapján feltételezett nagycsaládok felől közelítünk a kérdéshez.

4 Ebben az esetben 20-50 közötti sírszám gyakorlatilag az egyes temetők esetében 'A Stróbl- és a szomszédos Till-család szántóján az ásatás során összesen 23 sír - ebből 10 umás és 13 szórthamvas — került elő. Csalog úgy látta, az út menti rész tereprendezése, az intenzív mezőgazdasági müvelés miatt további sírok előkerülése már nem várható, s ezzel a középső bronzkori temető kimerítettnek tekinthető. (CSALOG 1942, 119.; SZABÓ 2009) " Tekintettel az előzményekre, szükségessé vált a korábbi ásatás helyének pontosítása és a mai térképi állapotoknak megfelelő feltüntetése. A korabeli állapotokra emlékező szemtanúkat nem sikerült felkutatnunk, ezért a földhivatali nyilvántartásból kikerestük az 1930-as évek kataszteri térképét, majd a levéltárban a Stróbl- és Till-családok birtokíveinek pontosított adatai alapján átvittük az egykori telekhatárokat a mai topográfiai és telekkönyvi térképekre. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Bonyhádi Körzeti Földhivatal és a Tolna Megyei Levéltár munkatársainak, akik segítettek a régi kataszteri térképek, birtokívek azonosításában, valamint köszönet az összegyűjtött adatok georeferálását végző Meridián Kft-nek is. 3 BÓNA 1975, 198-199.; KISS 2003, 150. 4 BÁNDI 1967, 21. 101