Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

szerepelt, de csendben kitartóan tette a dolgát. Az elért eredmények megnyugtatóak. „Ami az újabban a Sárközben felbukkant 'munkáltatókat' illeti, bizony nagyon szomorú, hogy a tiszta ősi alapokon népművészeti hűséggel és szakszerűen feltámasztott - tehát értékes és igazi népművészet helyett - ennek az örökbecsű nemzeti kincsünknek a becsét rontó, gyors és üzleti haszonra készült munkákat gyártanak. A munkások nem nézik jövőjüket, oda mennek, ahol pillanatnyilag talán többet fizetnek (legtöbbször csak látszólag pl. ledőlgoztatások stb.), pedig az ilyen „promt" munkák külföldre való özönlésének az lesz a következménye, hogy a jövőben elvész a munka elhelyezési és egyéb lehetősége. Ezt meg kell akadályozni, az egyesület azért is alakult, hogy ezen örökbecsű kincs védelmét tegye lehetővé. A védelem legjobb eszköze, a védjegy, a márkázás lenne. E jogi intézkedés alapja éppen egy elfogulatlanul álló egyesület, erkölcsi testület lehet, amely márkázáshoz szükséges véleményt megadja, s amelyek alapján a termék értékén felül népművészeti márkát kap. Országos, megye szerinti elgondolásra, egyesületünk példamutatása és szervezeti lehetőséget adott.. ,"

30

1 Csalog József rendszerezte a „sárközi népművészet legősibb és legeredetibb" mintáit, hogy ez alapja lehessen a márkázásnak. S bár az állami jóváhagyás késett, az Egyesület a márkajelet is megterveztette Wallacher Györggyel, mely az Egyesület „kézimunkáit és szőtteseit" volt hivatott megvédeni,

30

2 „nehogy a sárközi népművészet is a matyó népművészet sorsára jusson."

m Az Egyesület új főtitkára, Csalog József múzeumigazgató, állandó kiállításon mutatta be egymás mellett a sárközi népművészet régi darabjait és a „ hagyományőrzők" termékeit.

3"

4 1937-ben holland úrlovasok látogatták meg Tolna megyét. Deesen a községháza előtt fogadták a külföldi vendégeket, majd a sárközi hímzésekkel díszített tanácstermében villásreggelit adtak a vendéget tiszteletére. „A villásreggeli után pompás hangulatban gyönyörködött a társaság a decsi menyecskék és lányok gyönyörű táncaiban." Ez annyira megtetszett a holland hölgyeknek, hogy ők maguk is beálltak egy-egy táncra, és ropták a csárdást.(A holland turista szövetség alosztályának, a Nederlandsche Ruiter Toeristen Clubnak lovasai voltak.)

30

5 Az egyesület hírnevére példa, hogy amikor 1938-ban, az eucharisztikus kongresszus alkalmából, XI. Pius pápának népi hímzéses kazulát kívántak adományozni, a megbízatást országos pályázaton, Nagy Lászlóné Császár Mária (1906-1970), az őcsényi református tanító feleségének terve alapján, a sárköziek nyerték el.

3"

6 A budapesti Központi Oltár Egyesület vezetősége kérte fel a Sárköz. Tolna Megyei Népművészeti Egyesületet a tervek elkészítésére. A miseruháról és a hozzátartozó kehelytakaróról részletesen írtak a helyi lapok: „az apró kacskaringókba hímzett láncszemek - mintha ezer és ezer aranysárga gyöngyszem sorakozna egymás mellett - tulipános szegélyek,.. .napok és rozmaringágak... "

30

/ Háromhetes reggeltől késő estig tartó munkával készítette el: ifj. Lovas Bálintné Héjjós Éva, Dorkó Éva, Papp Mária, Fülöp Istvánné Mózes Erzsébet és Molnár Sára. 1937-re módosult az Egyesület célja, ekkor a Sárköz mellett már megjelent egyéb Tolna megyei néprajzi csoportok (Sióagárd, Bogyiszló, Koppányszántó) népművészetének védelme is. Az 1934-ben alapító kis csoportból már 250 főnyi taglétszámú egyesület lett. A kitűzött célt, a Sárköz népművészetének feltámasztását az egyesület és az azt megelőző szervezet eddig a Sárköz négy, illetve hat községében (a két külső sárközi településsel együtt) megtartott 13 tanfolyamán valósította meg. Eredménye a sárközi hímzőművészet hagyományőrző rétegének megteremtése és 200-240 főből álló dolgozó réteg kiképzése volt, ebben az évben Őcsényben és Zengővárkonyban folyamatban lévő egy-egy tanfolyammal. A másik főcél is megvalósult az újonnan feltámasztott sárközi népművészet termékeinek értékesítése. 1931 és 1936 között készített munkák száma 6847 db, értéke 30328 P. 41 fillér, munkadíjai 19739 P. az eladott áruk értéke 27583 P., az eladott áruk jutaléka 2309 P. 28 fillér, az árukészlet értéke 14575 P. Az elkészített népművészeti darabok értékesítésének az útja ezelőtt kiállítások rendezéséből és azokon való részvételből állt. így 1932-től ,"

1 TMÚ 1936. nov. 18. Simon Illés őcsényi adóügyi jegyző cikke. - Okulva Kalotaszeg és Mezőkövesd példájából, újra és újra hangsúlyozzák, hogy csak a tiszta „népi művészetet" kell mutatnunk, és figyelni kell arra, nehogy ennek rovására valaki „túlzott üzletszerűségre" ragadtatta magát. - TMÚ 1937. júl. 17. 30

2 TMÚ 1937. febr. 26. 30

3 TMÚ 1938. szept. 14. 30

4 TMÚ 1937. máj. 1. 30

5 TMÚ 1937. aug. 28. 30

6 TMÚ 1937. okt. 9., TMH 1937. júl. 14. 30

7 TMÚ 1938. ápr. 9. 525