Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

ne merészelje. "

36

5 A vadmadarak mellett egyéb vadakat is fogyasztottak, ahogy egy pilisi irat említi: „több fiatal ember nyulászás végett tódult... ".

36

6 Italok Az italok közül legfontosabb a víz volt, amit az udvarokon található kutakból szereztek, később falusi közkutakat is fúrattak. A szeszes italok közül minden korban a bornak volt a legnagyobb jelentősége, ezt rendszeresen fogyasztották a férfiak, de módjával a nők is. A korábbi időszakok viszonyait ismerve érthető a bor fogyasztása, hiszen a rossz, ihatatlan, járványokat teijesztő víz miatt általános volt az egész országban, így a Sárközben is, a könnyebb borok víz helyett való ivása. Sokszor előfordult azonban - főleg azoknál, akik gyakran szomjasak voltak -, hogy kissé többet öntöttek a kendő vagy a kalap alá. A decsi tanácsülési végzések között 1795-ben olvashatunk egy sárközi menyecskéről, ki „gyakorta való részegeskedése alkalmatosságával" az elöljárókat gyakran szidalmazta, káromkodásaiért tizenkét korbácsütésre ítélték. A népdalokban is megemlékeztek az italokról: „Mikor a juhász bort iszik, Szürke szamár szomorkodik. Ne szomorkodj szürke szamár, Majd elmegyünk a nyáj után ",

36

7 „Haragusznak rám az öregasszonyok, Hogy én mindég a csárdában mulatok. Lopok annyit a sötét éjszakában, Jó bort iszok még élők e világba. "

i

M „Még azt mondják az asszonyok, Hogy én mindég részög vagyok. Lám, vörös a liba orra, Pedig sose mártja borba. "

m Közkedvelt töltögető edény volt a nyitott, vagy félig fedett szájú („fedeles") boroskancsó. 36

5 TMÖL. Községi iratok Decs 1813. ápr. 30. k. ,6

6 TMÖL A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 1228/1865. 36

7 K.OVÁCH 1973. 56

8 DOMOKOS 1995, 342-343. 36

9 OLSVAI 1987,420. 255