Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Katona-Kiss Attila: A Kárpát-medencei bolgár térhódítás a 9. században. Történeti észrevételek a régészet tükrében
bolgár lakosságnak a nyomai csak néhány helyen mutathatók ki a Maros középső folyásvidékén. Csontvázas sírokból bolgár edényeket, többek között jellegzetes amforát Szászsebesről, Kudzsirból és Sebesánból ismerünk (korsó és edények), de sírból származnak a Gyulafehérvár-Várban 4 9 (amforák és besimított díszítésű fazekak), Gyulafehérvár-Partoson és Magyarszentbenedeken talált edények is. Oláhgorbón, valószínűleg kisebb temetőből, két koporsóban eltemetett csontváz került elő. Eleiemtároló edényeik a dunai bolgár fazekasságnak a maroskarnaitól némileg eltérő, de nem kevésbé jellegzetes alkotásai, egy női sírban talált gyöngyök és annak bronz fülbevalói 9. századi bolgár típusok, az ételmellékletre utaló juhcsontok itt is pogány bolgár rítusra mutatnak. Oláhdálya-Trojánról olyan bolgár telepet ismerünk, amely megéri a 10-11. századot. A bolgár kultúra mintegy 30-40 kilométeres sávban található meg a Maros két partján. 5 0 Másik jelentős lelőhely, valamivel feljebb a Maros folyása mentén, a csombordi temető. Eddig feltárt része 32 nyugat-keleti tájolású 9-10. századi temetkezést tartalmazott. 5 1 A sírokból a női ékszereket közölték, négy temetkezés mellől 14-féle, filigránnal gazdagon díszített csüngős fülbevalót, további három temetkezésből gyöngyöket, lunulákat és korong alakú csüngődíszt. 5 2 A csombordi és a fentebb említett gorbói ékszereknek csak Bulgáriában van párhuzamuk, ott viszont szinte valamennyi 9-10. századi temetőben. 5 3 Érdekes, hogy a sírokban nem találtak kerámiákat. Ugyancsak szembetűnő a tárgyak hiánya a férfi sírokban, szemben a női temetkezéseken talált ékítmények számával. 5 4 A temető első feltárt periódusának sítjai többnyire koporsós temetkezések voltak, a sírok kelet-délkelet - nyugat-északnyugat tájolásúak, a vázak alkarcsontjai pedig a mellkason keresztben nyugodtak, ami keresztény rítusra utal. 5 5 A körülbelül 830-ra tehető dél-erdélyi bolgár térfoglalás telepes központok megjelenéséhez vezetett a Maros mentén. 5 6 E telepek lakossága az Al-Duna déli partjáról, Bulgáriából került ide. Ami ránk maradt anyagi kultúrájukból, ékszer és edény, egészen az edények alján található fenékbélyegekig, dunai bolgár készítmény. 5 7 A kettős komponensű bolgárság szláv és bolgár-török emlékeit tekintve Erdélyben a bolgár-török katonaelemmel kell számolnunk; nem lehet kimutatni olyan szláv leletanyagot Erdélyben, amelyet a 9. századi bolgár-szlávokhoz köthetnénk. 5 8 találtak, amelyeket szürke, vöröses vagy sárga agyagból korongoltak. Emellett találtak vaskéseket fatokban, különböző ékszereket, fül- és hajkarikákat, nyakláncokat, gyöngyöket és övcsatokat. A vázak mellett, főleg a lábaknál tojást, szárnyas, birka vagy boíjúcsontokat figyeltek meg (COMSA 1960, 410-411). 4 9 A gyulafehérvári ásatások során előkerült bolgár edényekhez lásd még: FODOR 1983, 21. A vári településhez tartozó jelentős temetőre is rábukkantak (Zalatnai úti Allatkórház és Mentőállomás). A temető első periódusa a 9. századi bolgárokhoz köthető. Itt a csontvázas, maroskarnai edénymellékletes temetkezések mellett urnás bolgár-szláv sírokat is találtak (BÓNA 1989, 97; SZALONTA1 2000, 273; SZALONTAI 2001, 115). Az egykori Apulum falai között megtalálták a 9. századi bolgárság telepeit is; a mai székesegyház környékén sűrűn soijáztak a félig földbe süllyesztett lakóházak (BÓNA 2001, 86-87). 5 0 BÓNA 1987, 192; BÓNA 1989, 95-96. A lelőhelyekhez vö. még FIEDLER 2008, 159. 5 1 Dankanits Ádám mellett a másik ásató, Ferenczi István 1957-ben magyar nyelven is közölte a temető első részletét (13 sír), amelyet akkor még morvának határoztak meg; vö. FERENCZI 1957, 1101 -1103. 5 2 v.ö. 5. tábla. Az illusztrációhoz v.ö. BÓNA 1987, 191. 5 3 FODOR 1983, 21 ; BÓNA 1987, 192; BÓNA 1989, 97. 5 4 FIEDLER 2008, 161. 5 5 FERENCZI 1957, 1102. Az ásató közlésével szemben Fiedler arról ír, hogy a sírok tájolása Ny-K. Vö. FIEDLER 2008, 161. 3 6 Vö.: a maroskarnai bolgár telepen talált kemencét, mint a megtelepedés egyértelmű nyomát. 5 7 BÓNA 1987, 192. 5 8 BÓNA 1987, 177-181; 193. A környező szláv urnatemetők népével alig volt kapcsolata a bolgár-török népességnek. Fontos megállapítása ez a régészetnek, mert ennek fényében kockázatos Dél-Erdély déli-szláv eredetű toponymiáját feltétlenül a bolgárszlávokhoz kötni. Déli-szláv nyelvi hatás és jelenlét egyébként is régebbi, mint a 9. századi bolgár foglalás. Emiatt ugyancsak megkérdőjelezhető annak az állításnak az igaza, hogy „a bolgár-szláv lakosság zöme a helynevek tanúsága szerint helyben maradt". Kérdés persze, hogy mikortól lehet számítani az onogur-bolgárság elszlávosodását, annak kezdetét és befejeződését. A bolgár törzsterületen feltárt birituális temetők arra mutatnak, hogy a 9. század folyamán megtörténhetett az onogur-bolgárság nyelvvesztése, azonban néhány 9. és 10. századra (!) keltezett dunai-bolgár kerámián rovásfeliratot figyeltek meg, amelyek minden bizonnyal török nyelven fejthetők meg. így Dobrudzsából a garvám telepről előkerült amfora, melyet a 9. század végére és a 10. század elejére keltezett Comsa. A felirat az edény felső részén található (COMSA 1960, 397-399). A szintén dobrudzsai Capidava lelőhelyen megtalált szürkés-vörös edény, melynek vállrészén található a rovásfelirat, amelyet még kiégetés előtt karcoltak az anyagba (Comsa 1960, 398) (megjegyzendő, hogy a leletet a gótoknak is tulajdonítják vö. DIACONU - NASTUREL 1969). Vékony a 10. századi dunai-bolgárokhoz köti a feliratot (a román kutatás eredménye úgy született, hogy a feliratot balróljobbra olvasták el) (VÉKONY 1987, 83). Idetartozik az ugyancsak dobrudzsai murfatlari felirat. Az épület, melynek falán a görög, cirill és glagolita felirat mellett a rovás is előkerült, a 9-11. századra datálható. Mivel az objektum a 9. századi bolgár állam területéről került elő, valószínűsíthető bolgár származtatása. A feliratokhoz kapcsolódó irodalmakhoz vö. KEREKES 2006, 62-64. Vékony szerint nem rovásemlékről van szó, hanem alfabetikus írásról, az ún. bolgár írás egy emlékéről, amely a 9. század vége és a 10. század eleje között volt használatban (VÉKONY 1987, 30). Ide sorolható még a Kelet-Bulgáriából előkerült hétágú rozetta, 43
