Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Katona-Kiss Attila: A Kárpát-medencei bolgár térhódítás a 9. században. Történeti észrevételek a régészet tükrében

bolgár jelenlét mibenlétének kérdését erősen árnyalja, hogy nem tudunk temetőikről, telepeikről a jelzett területen, szemben Dél-Erdéllyel. Bálint Csanád, a nagyszentmiklósi kincsről írt könyvében vizsgálta annak lehetséges protobolgár eredetét; itt fejtette ki az alábbiakat: „a régészeti kutatás határozott, módszertanilag is megalapozott nemmel tud állást foglalni az alföldi protobolgár néptömegek jelenléte kérdésével kapcsolatban: ilyenre utaló leletek ugyanis teljesen hiányoznak ",

4

2 Felhívja a figyelmet arra is, hogy a kérdéses terület, a Tiszának a Csongrád és a mai magyar-szerb határ közti bal oldali partvidéke, valamint a Tisza-Maros-Körös köze folyamatosan kutatott volt, az egyik legjobban feltárt vidéke a Kárpát-medencének. Amennyiben ebben a régióban valamilyen leletcsoport hiányzik, akkor annak a hiánynak történeti indíték (is) tulajdonítható. Tény: a TiszaMaros-Körös közéből és Szeged környékéről igen nagyszámú 8. századi avar és 10. századi honfoglaló magyar lelőhely, temetkezés ismert, de a közbeeső évszázadra keltezhető 9. századi protobolgár jelenlétre utaló leletanyagnak az intenzív régészeti kutatások ellenére sincs semmi nyoma. Dél-Erdély, a Maros folyásvidéke jóval szerényebb intenzitással kutatott, mint a Tisza-Maros-Körös köze, de ott a protobolgár népesség jelenléte régészetileg már a jelenleg ismert leletanyag alapján is minden kétséget kizáróan igazoltnak tekinthető. Márpedig ha a régészeti adatok alapján az Alsó-Maros vidékén nemhogy egy, az erdélyihez hasonló nagyságú és jelentőségű protobolgár etnikai tömb megléte nem képzelhető el, de még csak leletek sincsenek, amelyeknél azok protobolgár eredete szóba jöhetne, akkor szinte bizonyosságként állítható: a Tisza-Maros-Kőrösök környékén nem élhetett protobolgár népesség.

4

3 IV. A dél-erdélyi bolgár leletanyag Krum hadjárata aligha érintette Erdélyt, és minden bizonnyal Omurtag hadjárataiig Erdély déli része sem vált bolgár érdekszférává. A Dél-Erdélyben fellelhető, bolgárokhoz köthető régészeti leletanyag a 9-10. századi dunai bolgár emlékekkel egyezik meg.

4

4 A dél-erdélyi bolgár temetők közül is kiemelkedik a maroskarnai temető. A Maros bal partján fekvő lelőhelyet a folyó áradásai elpusztították. A temetkezési rítusról csak annyi biztosat lehet tudni, hogy a Maros csontvázakat és edényeket mosott ki. E körülmények miatt nem tudjuk, hogy a maroskarnai temetőben voltak e hamvasztásos sírok. A lelőhelyről az újabb leletekkel együtt mintegy harminc ép, korongolt edény került elő.

4

3 Formájuk, kiképzésük, díszítésük alapján valamennyi a korabeli dunai bolgár fazekasság jellegzetes terméke;

4

6 sárga és vörösesbarna színű, egyfülű és kétfülű palackok (amforák), gömbölyded testű, duzzadt „gyűrűs" peremű csuprok sima felülettel illetve besimított, hálót mintázó díszítéssel, enyhén tölcséres peremű fazekak, egy különleges lyukasztott fülű üstszerű fazék, valamint a „Medgyes típusra" emlékeztető fazekak.

4

7 A maroskarnai edények pontos párhuzamait nagy számban ismeijük Bulgáriából, a központokból (Pliszka, Madara, Preszlav, Kadiköj) és a temetőkből egyaránt, amelyek Bulgária irányából az Olt és a Zsil völgyén keresztül terjedtek a Kárpátok felé. Ploiesti-Bucovban a bolgár uralom idejéből 8-9. századi falvakat tártak fel, Bulgáriát és Erdélyt összekötő szláv-bolgár leletanyaggal, a Mostistea völgyében, Sultanában pedig olyan, csontvázas sírokból álló, temetőt találtak, amely a Dunától Erdély felé haladó bolgár őrtelepülések létezését igazolja.

4

8 Ennek a telepített 4

2 BÁLINT 2004, 130. 4

3 BÁLINT 1976, 117; BÁLINT 2004, 130-132. 4

4 Itt kell megemlítenünk, hogy a dél-erdélyi, 9. századi dunai-bolgár anyagot egyes román régészek „dridu-kultiira" néven nem a bolgárság, hanem a „korai román kultúra" emlékeinek tartják. Vö. MESTERHÁZY 1977, 167; FIEDLER 2008, 216. Ugyanezt az emlékanyagot Horedt „dák-lrák, ősromán és dunai-bolgár" elegynek gondolja, ami gyakorlatilag a két álláspont összeolvasztása (HOREDT 1966, 287). 4

5 v.ö. 3-4. táblák. Az illusztrációkhoz v.ö. HOREDT 1966, 256: 267. 4

6 BÓNA 1987, 190-192; BÓNA 1989, 95. 4

7 Ez utóbbiak gyakoriak Bulgáriában, valószínű, hogy bolgár hatásra kezdtek elterjedni a 9. századi Erdélyben (BÓNA 1987, 190). A bolgár temetőt megőrző Maroskarna mellett fekvő Zeligrad ('Sóvár') neve, ha az a bolgárokhoz köthető, jól kiegészíti a Fuldai Evkönyvek 892. évi adatát, melyben a bolgár udvarba érkező frank követek azt kérik, hogy azok ne engedélyezzék a vásárolt só szállítását a morváknak (KURZE 1891, 121; HKIF 189). A helynév bizonyító ereje azonban kétséges bizonytalan kora miatt. Vö. Bóna 1984, 371; 372. Adatolható viszont, hogy Zeligradon is folyt ásatás, és a feltáráson bolgár párhuzamokkal bíró tárgyak is előkerültek (BÁLINT 1976, 117). 4

8 FODOR 1983, 20; BÓNA 1987, 190. Comsa szerint a mai Románia területén a maroskarnai mellett csak a sultanai és a szászsebesi temetők azok, amelyek kizárólag csontvázas sírokat rejtettek, azaz nem találtak azokkal párhuzamosan urnás, szláv temetkezéseket. A leletek között vonal- és hullámvonaldíszes edényeket, gömbölyödő testű, szaltovói korsókat valamint amforákat 42