Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Katona-Kiss Attila: A Kárpát-medencei bolgár térhódítás a 9. században. Történeti észrevételek a régészet tükrében
folytak a mai Bulgária északkeleti részén fekvő Madarában, Pliszkában és Preszlávban. 4 A korai eredményeket Fehér Géza összegezte. 5 A régészeti kutatásban a fordulópontot az 1948-49-ben feltárt, Pliszkától keletre fekvő Novi Pazar-i temető jelentette. Az ásatok, Sztamen Mihajlov és Sztancso Sztancsev, 42 sírt tártak fel, amelyek két hamvasztásos temetkezés kivételével északi (egy ízben déli) tájolású vázakat rejtettek. A tájolás, a mellékletek tipikus volta (pl. a korongolt, kecses formájú, besimított sávokkal díszített kancsók 6), valamint a temető 8. századi keltezése és bolgár-töröknek való meghatározása után 7 már lehetőség nyílott rá, hogy össze lehessen vetni a később bolgárnak meghatározott dél-erdélyi leletanyagot és a szórványos dél-alföldi emlékeket a Novi Pazar-i anyaggal. Az utóbbi évtizedekben egy sor 8-9. századi pogány rítusú temetőt tártak fel Bulgária észak-keleti részén (Devnya I, II, III; Várna; Külevcse) és Dobrudzsa romániai részén (Sultana Izvorul, Obârsia Noua és Istria). 8 1984 után újabb feltárások indultak Bulgáriában. Ezek a temetők majdnem teljesen feltártak, de nincsenek publikálva (Balchik II, III, Topola, Nozharevo, Debich, Várbine, Sumen-Divdiadovo). Munténiában 1990-óta folyik a feltárás Platonesti lelőhelyen. Úgy tűnik, hogy ez a legnagyobb bolgár temető az Al-Dunától északra. 9 Főként a várnai és a Várna környéki devnyai temetők szolgáltak tanulsággal, mivel itt egy viszonylag kis területen a 8. századtól a 10. századig figyelemmel kísérhetjük a bolgárok életét. Ez az emlékcsoport a sok hasonlóság mellett (azonos típusú edények, ékítmények, északi tájolás) - amely kétségkívül a népi azonosság bizonyítéka - két szembetűnő vonásában különbözik a Novi Pazar-i temetőtől: mindegyik temetőben nagy a hamvasztásos sírok aránya (míg a Novi Pazar-i temetőben csak kettő ilyen sír volt, addig pl. a 92 sírós devnyai I. temetőben a sírok 38%-a, a 157 sírós harmadikban pedig 34%-a) illetve nem találtak lovassírt; sem vázat, sem lószerszámokat. Az ásató Dimitrov mutatott rá, hogy az első jelenség a népi összetétel különbözőségével magyarázható. A hamvasztásos temetkezési szokás ebben az időben kizárólag a szlávoknál volt meg. Tehát már a 8. századtól egy temetőbe temetkeztek az itteni szlávok és bolgár-törökök, ami azt tanúsítja, hogy a két népesség összeolvadása nem sokkal Asparuch honfoglalása után megkezdődött. A lovastemetkezések hiányának okát Dimitrov abban látja, hogy a Várna környékén élő bolgár-török népcsoport temetkezési szokásai ebben a vonásában különbözött a nyugatabbi, Sumen környékitől. A harmadik devnyai temetőben már megjelennek a nyugati tájolású keresztény sírok, amelyek külön csoportban helyezkednek el. Ezek a legkésőbbi temetkezések. A Kuzev által feltárt 9-10. századi várnai temetőben már csak keresztény bolgárok nyugszanak, de a legkorábbi sírok még őrzik a pogány temetkezések néhány vonását; itt még szaltovói típusú edényeket találtak a vázak mellett, s a nyugati tájolástól gyakori a kisebb-nagyobb eltérés, de mindig északi irányba, ami a pogány bolgár-török tájolásra emlékeztet. 1 0 A Fodor által ismertetett fontosabb bulgáriai és dobrudzsai bolgár-török temetők mellett említendő még két később feltárt lelőhely, Kjulevca és Edinci falvak közelében. Mindkettő birituális jellegű volt (csontvázas sír - hamvasztásos temetkezés aránya 82:40 illetve 106:203). A kjulevcai temetőben egyes sírokban lovastemetkezéseket is megfigyeltek (lábhoz tett, valamint padmalyos típusokat). A temetők a talált érmek alapján a 8. míg a sarkantyúk alapján a 9. század elejére keltezhetők. 1 1 4 Pliszka a Bolgár Kánság első központja volt, először földvárként, később a 8. században kőfallal is megerősítve. A főváros a 9. században Preszlávba került át. (ERDÉLYI 1997, 65) 5 vö. FEHÉR 1931; FEHÉR 1940. 6 v.ö. 1. tábla. Az illusztrációhoz vö. FODOR 1977, 83. 7 vö. FODOR 1977, 82-84, és a hivatkozott irodalmakat uo. a 8. jegyzetben. A temető teljes közlése: C. CTAHHEB: Hexponon-bm do Hoeu ria3ap. Cotjwíi, 1958. Továbbá: Uő. HoBbiß iiaMHiHHK paHHeií őo-irapcKotí KyjibTypw. (K Bonpocy o npa6o;irapax.) CA XXVII (1957), 107-132. A tanulmány magyar fordítása: Uő. A korai bolgár kultúra új emléke. (Az ősbolgárok kérdéséhez.) SzR XV (1959), 66-82. Legújabban: FIEDLER 2008, 154. 8 vö. FODOR 1977, 84-85 és a hivatkozott irodalmakat a 11-13. jegyzetekben (a devnyai temetőket Dimitrov ásatta és publikálta), továbbá ERDÉLYI 1997, 66-69. A romániai lelőhelyek irodalmához vö. FODOR 1977, 85; 14. jz. Továbbá FIEDLER 2008, 155156. 'FIEDLER 2008, 156; 20.jz. 1 0 FODOR 1977, 85. " ERDÉLYI 1997, 69. A dunai-bolgár fazekas technikához, ornamentikához és párhuzamokhoz vö. FIEDLER 2008, 213-215. 38
