Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
Balázs Kovács Sándor - Kovács János A Sárköz népi táplálkozása A Sárköz fogalma a mai ember számára szinte egyet jelent egy nagyon gazdag, színes népviselettel és egy jellegzetes, ma már világszerte ismert szőtteskultúrával. Népművészetének sajátos stílusával a Sárköz korán felhívta magára a figyelmet. Már a 17-18. században felkeresték érdeklődő utazók (Evlia Cselebi 1, Marcantonio Pigafetta, 2 Otttendorf Henrik 3, Peregrinus Ubaldus 4), de a 19-20. században is fogadott jeles vendégeket: Garay János 5, Baksay Sándor 6, Móricz Zsigmond 7, Féja Géza s, Kunszabó Ferenc 9 írókat, gazdag népzenei anyagára Liszt Ferenc 1 0 és Kodály Zoltán" is felfigyelt, népművészetének pompája, tökéletes színharmóniája többek között Csók Istvánt 1 2 is megihlette. 1 KARÁCSON 1904. 205. " „ Csodálatosan szép lehetett ez a táj. A keleti oldalán az ártéri erdők szürkészöld foltja végig a látóhatár szélén; tőle élesen váltak el a benne és előtte ezüstösen csillogó kisebb-nagyobb tavak, tócsák, a fűzfákkal tarkított élénkzöld színű rétek az ingó nádasok és a feketés lápok, a garmadákon épült falvak nádas házai pedig barnás szigetekként jelentek meg a víz- és réttengerben. Megérthetjük, hogy azok az utazók, akik erre mentek Budára, vagy Konstantinápolyba nagy elragadtatással írtak erről a vidékről: az egyikük Marcantonio Pigafetta azt jegyezte fel útleírásában, hogy abból amit Magyarországon látott, ezt találta a legszebbnek. " A következőket írta: „jól művelt síkságon át haladtunk mely gyönyörű dombok és a Duna között fekszik ". HOLUB 1958,28-29. 3 HERMANN 1943. 4 „A következő hely a Sárközben, amelyet Tecsnek hívnak Lakosai inkább víziállatok, mint emberek. Hun-tatár eredetűek, a magyar természetet kitűnően ábrázolják ki. mert valamennyien, már vallásuknál fogva is, melyet matjarhidnek neveznek, a legdögletesebb eretnekséghez ragaszkodnak Férfiaik állatbőrökből ruházkodnak, a nők viszont különféle, ördögi színekben tarkálló vászonban járnak Epületeket nem ismernek, hanem sárral tapasztott lakásokban piszkosodnak és ezeket úgy hívják hogy 'haaz'. Allataik vannak Lóhoz hasonló, de sebesen futnak, akár az ördög. Hidakat vesszőből készítenek, s úgy nevezik őket: 'hit'. Napon szárított hallal élnek és nyers szalonnával. Ételeik egyetlen fűszere az a vörös bestia, aminek 'bobriga' a neve. De ez mar. mint az ördög. De a boruk az kitűnő. " - ARANY 1990, 8-9. 5 GARAY 1833, 23-26. 6 BAKSAY 1917/a, 121-125. 7 „Nyolcéves voltam (1933-ban). hétköznap késő délután volt, amikor ugatott a kutya, és valaki megzörgette a nagykaput. Senki más nem volt otthon, csak dédöregapám meg én, nagyanyám néhány perce hagyta el a házat valamilyen ügyben, a többiek még a határban voltak Nekem kellett hát kaput nyitni és elzavarni a kutyát. Amikor kinyitottam a kaput, a nagytiszteletű úr állt előttem, meg egy alacsony, tömzsi úrféle. Mondom nekik: - Senki nincs itthon, csak én meg öregapa. - Pont az öregapát keressük , mondta az úrféle. Bekísértem hát őket dédöregapámhoz a konyhába, ahol éppen bab rotyogott a tűzhelyen, gőz- és illatfelhőbe burkolva dédöregapámat. Tán jó órát lehettek a vendégek a konyhában. En a másik szobában várakoztam, csak annyit hallottam, hogy a kis köpcös úriember állandóan kérdezi öregapámat, aki hosszú komótos mondatokkal válaszol. A vendégek távozása után apám meg anyám érkezett haza a határból szekérrel. Mondom anyámnak, hogy miféle vendégek voltak - Hova vezetted őket? - A konyhába öregapámhoz. Anyám összecsapta a kezét. - Te jó Isten, oda, ahol főtt az a nyűves bab! Megfeledkeztem róla, hogy a vendégeket az első szobába kellett volna kísérnem, ahol sohase fő az a nyűves bab, ahol mindig tisztaság és rend van. Csak évek múlva tudtam meg, hogy Móricz Zsigmond volt a vendégünk, aki Öreg utca címmel valami 'borzalmasat' írt az alsónyékiekről, így mondta a szomszédasszony, akinek a fia szerepelt Móricz írásában, nem éppen előnyös megvilágításban. Szóval a fiú éjnek idején ellopta szülei gabonáját és eladta. 'Minek azt ország-világ elé kürtölni, meg hogy nem születik ölég gyerök ahhoz is mi köze másnak!"' - Fazekas János: A sárközi olvasztótégely. Idézi CSOTONYI 1996. 166. - MÓRICZ 1950/a., MÓRICZ 1950/b 8 FÉJA 1963. 'KUNSZABÓ 1972. 1 0 Liszt Ferenc Tolna megyei látogatásának emlékét örökítette meg Augusz Anna, Augusz Antal leánya, aki vendéglátójuk volt Szekszárdon: „Ebéd után kirándultunk az innen egy órányira fekvő kis faluba, Decsre, hogy megnéztük a vasárnaplóba öltözött falusiakat....Decsre érkezve a falu terére mentünk. Itt jöttek össze a parasztnők, kik egymás kezét fogva, táncoltak és folyton forogva, táncoltak és énekeltek; mindegyikük igen eredeti öltözetben díszelgett, a selyem, a csipke, a szalagok tömege festői módon elegyedett, és mind térdig érő szép piros bőrcsizmát, fölötte rövid szoknyát viseltek, amelyet alul két sor szalag tarkított és szegett be. Egyik igen barátságos parasztasszony (Pörge Sára), akinek a lánya a táncolók között volt - különösen érdeklődött vendégeink iránt, és mindenhová elkísért minket. A jegyző felesége uzsonnával szolgált, utána még a parasztok táncát néztük. 177
