Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

K. Németh András: „Azt hiszem, ezt a nagy kirándulást sohasem fogom elfelejteni". Tolnai József őrvezető második világháborús oroszországi naplója (1942-1943)

katonaként. A kölcsönös jóindulatra több mozzanat is utal a naplóban. így pl. Mikulás napján háziasszonyuk lángosszerű tésztával kínálta meg a magyar bakákat, akik ekkor már három napja nem kaptak kenyeret, a század gazdasági irodájában pedig a mosást végző ,

rszép kislányokat" - kérésükre - a honvédek megtanították a népszerű, Lili Marlene című dalra, amiért cserébe csemegeszámba menő napraforgómagot kaptak tőlük. Január 13-án reggel a szerző még bőséges reggeliről számolt be, ám később ezt jegyezte fel: „Vájjon miért? Ez a nagy? Éjjeli menet P' Visszavonulásuk Bugyonijba 30-35 fokos hidegben egész éjszaka tartott. A doni front áttörését csak 15-én rögzítette. Ettől kezdve nyugat felé vonulva szinte minden éjszakát más faluban töltöttek, nagy nélkülözések között, vargabetűkkel haladtak Novij Oszkoltól Korocsa felé. „Úgy élünk, mint a hadifoglyokr - írta, máskor csak ennyit jegyzett meg: fáradság, álmosság, éhezés." Január 30-án visszaparancsolták őket Korocsára. A napló konkrét harci cselekményt nem említ, csak többszöri riadóztatást, február 5-én pedig egy támadást. Február 6-án ismét nyugat felé indultak a BelgorodTomarovka-KrasznopoÍje útvonalon, 11-én érték el Szumit. A következő napon vonatra ültek és 15-én érkeztek meg Kijevbe, ahol Tolnai József kórházba került. A rövid bejegyzésekből következtetve a szerző szilánktól sérülhetett meg. A kórházvonat február 20-án indult Magyarország felé, ahová 23-án érkezett meg. A napló február 24-ével véget ér, szerzője pedig három hét múlva, március 14-én a kecskeméti honvédkórházban szívbénulásban - amelyet kiütéses tífusz előzött meg - meghalt. Halálának hírére nemcsak családja, de főnöke is gyászjelentést adott ki (3. kép). Temetése nagy részvét mellett március 17-én volt Tamásiban, sírja a református temetőben ma is megtalálható (4. kép). Tolnai József naplóját testvérének gyermekei őrzik. A 16,5x20,5 cm-es, fedél nélküli, spirálkötésű, négyzetrácsos füzetet szerzője kettéhajtotta, bizonyára zsebében hordta magával. A napló a tragikus időszak különös mementójaként egy golyó nyomát is megőrizte, amely ismeretlen körülmények fúródott a lapokon keresztül. A szerző feljegyzéseit többnyire ceruzával, néha pedig tintával írta (2. kép). A sűrű sorokat szépen formálta meg, még a visszavonulás nehéz napjaiban is; a fontos részleteket aláhúzással jelölte, néha pedig a margóra külön is kiírt egy-egy fontos szót. A füzet végére a kórházban - amint említi is - Gyóni Géza: Csak egy éjszakára... című versét másolta be, a napló előtti oldalakra pedig - talán még a frontra történő indulás előtt - egységének, a M. Kir. IV. Béla király 8. honvéd gyalogezred I. zászlóalj I. népfelkelő százada elöljáróinak névsorát írta fel, valamint az 1936 mintájú 81 mm-es gyalogsági aknavető részeit, tüzérségi szakszavakat és oktatóábrákat rögzített. A naplót a mai helyesírás szerint teszem közzé. A rövidítéseket néhány kivétellel (de., du., réf.) feloldottam, a helyneveket - ha lehetett - mai alakba írtam át (az eredetileg németül megadott, ma Lengyelországban fekvő helyek neveinek eredeti írásmódját pedig lábjegyzetben adtam meg), a hiányzó, de valószínűsíthető részeket pótoltam, és csak ott jeleztem szögletes zárójellel, ahol bizonytalan volt a kikövetkeztetett részlet.

4 Tolnai József naplója újabb résztvevő szemszögből láttatja a doni katasztrófát, az orosz lakossággal kapcsolatos részletes és mértéktartó megnyilvánulásai pedig az egyre inkább közkinccsé váló naplóirodalmon belül is értékes forrássá teszik. 4 Köszönöm Pihurik Juditnak a közlemény bevezetéséhez ffizött hasznos megjegyzéseit. A naplót Tolnai József unokaöccsei, Tolnai László és Tolnai Ferenc bocsátották rendelkezésemre, a szerző életrajzi adatairól is ők tájékoztattak. Segítségükért ezúton is köszönetet mondok. 77