Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Gerhard Péter: Váradi Antal és Herczeg Ferenc asszimilációja önéletírásaik tükrében
Váradi Antalnak csak egy német nyelvű illusztrált folyóirat maradt emlékül apjától, amit a gellérthegyi csillagász adott Véber Ferencnek. Ebből a könyvből tanult meg Váradi németül olvasni. Személyes emlékei csak apja családjáról voltak. Apját is a závodi temetőben temették el, mint a Véber család sok tagját. „Német család volt, német falu, hát a sírfelirás is német. így akarta a >>Groszmama<<, a ki nagy faktor volt anyámék életében. " Ez az egyetlen utalás az emlékiratokban arra, hogy Váradi apai rokonsága tulajdonképpen sváb volt. A Völgységben töltött évek ugyanis Váradi elbeszélésében úgy jelennek meg, mintha egy idegen országban, idegen emberek között élt volna. A kedvezőtlen vélemény kialakulásában döntő lehetett, hogy az apai ági rokonság hosszadalmas pereskedésbe kezdett Váradi édesanyja ellen. A tizenhat évig tartó per után végül a Véberek maradtak alul, de a költségek szinte teljesen elemésztették a vita tárgyát képező vagyont. „Ok tönkrementek belé teljesen, nekünk alig maradt mindennapi kenyerünk" - kommentálta Váradi a végkifejletet. 3 0 Váradi szeretett édesanyját gyakran emlegette emlékirataiban. Mivel idősebb testvérei mind meghaltak csecsemőkorukban, egyetlen gyermekként erősen kötődött anyjához. Az ő vezetékneve Vinkovits volt, és feltehetőleg Pécsről került a Völgységbe, mivel a családi kripta Pécsett volt található. Egyik nővérével egy faluba házasodott, aki May János teveli vas- és terménykereskedő felesége lett. A teveli nagynéni gyermektelen volt, éppúgy, mint a Bácskába, egy gazdag földbirtokoshoz, Sztrilits Józsefhez férjhez ment harmadik Vinkovits-lány, akinél gyermekként a szünidőket töltötte. Mint a család utolsó sarja, a kis Antal a sógorság kedvence lett. Az emlékiratokból úgy tűnik, az édesanya magyarul beszélt gyermekével, amennyiben igaz, hogy a teljesen sváb vidéken Váradi Antal magyar anyanyelvű lehetett. 1857-ben Váradi Antal édesanyjával beköltözött Tevelre, mert a Véber-család kellemetlenkedései mellett rablótámadásoktól is tartani lehetett a magányosan álló malomban. Váradi első emlékei Tevelhez kötődtek. Az emlékiratokból árad az ellenszenv a falubeliek és azok sváb szokásai iránt. Teveli iskolai élményeit Váradi így összegezte: „(...) besoroztak egy sereg sváb gyerek közé, a kik mellett olyan voltam, mint Gulliver az óriások országában. Nem izlett a német szó, sem a német betű. Hogy ragadt rám lassan-lassan? máig sem értem. Csakhogy előbb tudtam olvasni, irni, mint a nagy kamaszok, arra emlékezem. " ' Máskor a sváb nevek egyhangúságát ecseteli - némi malíciával. 3 2 (Magát Váradit Dauninak (Tóni) nevezték a falubeli gyerekek. 3 3) Teveli szállásuk egy csizmadiánál volt, akit Váradiék Hausherrnek, háziúrnak neveztek, így igazi nevét el is felejtette. Az ő „...két fia hatalmas, tagbaszakadt, erős német legény. Az egyiket Hanzinak hítták (hogy is hihatták volna máskép?). Ez volt az én barátom. " 3 4 ' A falubeliek iránti ellenszenvet feltehetőleg kiközösített édesanyja ültette el gyermekében. A következő részlet mindenesetre erre utal: „Iskoláztatásom a sváb faluban nem tartott soká. Édesanyám utálta azt a ronda fészket, a melyben csupa ellensége volt, a hol a gyűlölködő rokonok egyik kellemetlenséget a másik után zúdították a nyakamba. Engem erővel el akartak venni az anyámtól, hogy valami mesterségre adjanak." 1' 5 A falu közvéleményét meghatározó Véber-rokonság elől végül 1859-ben Pécsre költöztek. A költözés során eladták a birtokot és a rétet. „Csak a sírok maradtak a mieink" 3 6 -, de ez az egyetlen marasztaló tényező is inkább az édesanya, mint a gyermek számára tehette fájdalmassá a távozást. Váradi Antal így ötéves korában végleg elhagyta Tevelt, a sváb lakosok iránti ellenszenve tehát inkább marginalizált helyzetben lévő édesanyja megjegyzésein, mint személyes benyomásokból kialakult ítéleten alapulhatott. Az emlékiratokban felbukkanó sztereotípiák egy felnőtt világképét tükrözik, ilyen korú gyermek nyilvánvalóan még nem is képes önállóan effajta vélemény kialakítására. Pécsett nagybátyja és gyámja, Hillebrand Márton ügyvéd házában találtak menedéket, aki feltehetően az anya harmadik testvérének férje volt, bár ez nem derül ki egyértelműen az emlékiratokból. „Magyar ember volt német neve daczára, de németül is jól tudott " 3 7 - emlékezett vissza Váradi a 48-as múlttal rendelkező, szélsőbaloldali lapokat járató pécsi szállásadójukra. Azt is megjegyezte róla, hogy hol magyarul, hol németül, hol pedig bosnyákul, - de igen gyakran káromkodott. Utóbbi nyelvet a „Budai-külvárosban" élő 3 0 VÁRADI 1905, 14. 3 1 Uo. 19. 3 2 Uo. 20. 3 3 Uo. 21. 3 4 Uo. 15. 3 5 Uo. 22. 3 6 Uo. 3 7 Uo. 24. 471
