Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Gerhard Péter: Váradi Antal és Herczeg Ferenc asszimilációja önéletírásaik tükrében

polgársága volt, hanem gazdasági és társadalmi szempontból a magyar társadalom polgárságának funkcióit látta el.

5 Gerhard Seewann szerint a német etnikum így csak ún. másodlagos csoport lehetett: a gazdaság szférájában csoportként nem, legfeljebb egyénenként szerepeltek, és csupán a társadalmi és a magánéleti szférában jelentek meg csoportként a többségi társadalom számára.

6 A magyarországi németek helyzete annyiban sajátos a többi magyarországi etnikuméhoz képest, hogy a gazdasági és a kulturális életben betöltött funkciói jóval jelentősebbek voltak annál, mint amit lélekszámukból kiindulva várhatnánk. Ez valamennyi német nyelvű csoportra igaz volt, vallástól, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Körükben minden más nyelvi csoportnál, még a többségben lévő magyaroknál is, jelentősebb volt a polgár, az iparos, a kereskedő, azaz a modernizáció bázisául szolgáló népesség aránya. A sváb földműves a más ajkú parasztokénál fejlettebb technológiákat alkalmazott, korszerűbben szervezte meg gazdaságát. A német nyelven kiadott könyvek, újságok, a német színházak túlsúlyát csak a 19. század folyamán szorította vissza a magyar nyelvű kultúra teijedése. A németség kezdeti előnye érthető: betelepítésüket mindig egyfajta civilizációs igény mozdította elő, nyelvük pedig amellett, hogy a Habsburg Birodalom első nyelve volt, a térség többi etnikuma felé a nyugat-európai szellemi vagy technológiai vívmányok közvetítő nyelveként, a kultúra hordozójaként működött. A 19. század második felében lassan beinduló modernizáció a németajkúak gazdasági pozícióit nem veszélyeztette, sőt éppúgy részesülhettek annak előnyös hatásaiból, mint a magyarok. Katus László vizsgálta a tőkés fejlődésnek az egyes nemzetiségekre gyakorolt hatását, egyrészt a nem magyar többségű régiók, másrészt az egyes anyanyelvi csoportok népesedési és foglalkozási statisztikái alapján. Az adatokból kitűnik, hogy a német anyanyelvűek a magyarokhoz hasonlóan az egész ország népességénél általában fejlettebbnek mutatkoztak, ezért Katus a nemzetiségeket két kategóriába csoportosította: a németeket és a magyarokat az egyikbe illetve a szlávokat és a románokat a másikba.

7 Más adatok viszont már nem mutatják ilyen rózsásnak a helyzetet. A városlakók között a németek aránya 1880 és 1910 között viszont nemcsak a kivándorlás,

8 és nem is csupán az alacsonyabb termékenységi mutatók miatt esett vissza 18,4%-ról 10% alá - ennek a csökkenésnek egy része a magyar ajkúaknái növekedésként jelentkezik.

9 Egyébként már 1880-ban a német anyanyelvűek 20,2%-a beszélt magyarul, szemben a nem magyarok átlagosan 11,1 %-os magyar nyelvtudásával, 1910-re pedig a németek körében a magyar nyelvtudás 39,8%-ot tett ki.

1

0 Az ily módon árnyalt adatokat Katus László azzal magyarázza, hogy a kapitalista fejlődésben és a polgárosodás mértékében még a magyarokat is megelőző németséget épp ez a vezető szerepe hajtotta, hogy minél gyorsabban asszimilálódjon a magyar társadalomhoz és nemzetiséghez." 5 V. WINDISCH 1965, 5. 6 SEEWANN 1992,25-26. 7 A németek és a magyarok körében így az 1910-es népszámlálás szerint hasonló volt az értelmiségiek, a hivatalnokok és az alkalmazottak aránya (4,9 illetve 7,5%, szemben a többi nemzetiség 0,5 és 3,1% között mozgó arányával), KATUS 1966, 205., 26. táblázat. Hasonló volt a városlakók aránya is (19,2 illetve 28,6%, csak a szerbek közelítik meg ezt az arányt 18,5%-kal, a többi nemzetiség körében a városlakók aránya 10% alatt maradt). KATUS 1966, 203., 22. táblázat. Az iparforgalmi népességben (37 illetve 30,4%) és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak (49,7 illetve 55%) valamint a polgárság (17,8 illetve 12,1%) aránya szempontjából a németek még a magyarokénál is „fejlettebb" mutatókkal rendelkeztek. KATUS 1966, 204., 24. táblázat, illetve 205., 26. táblázat. A németek az össznépességhez viszonyított arányukat (10,4%) meghaladó mértékben voltak jelen a legalább 100 hold (13%) és 50 hold (17,6%) földbirtokkal vagy bérlettel rendelkezők, a polgárság ( 18%), a tisztek és altisztek (30,5 illetve 17,2%) vagy a munkásság (13,8%) körében. Ezzel szemben az 5 holdnál kevesebb földdel rendelkezők (8,3%) vagy az agrárproletárok (5,8%) között számuk kevesebb az átlagosnál. KATUS 1966, 206-207., 27. táblázat. Az alfabetizáció szempontjából pedig a németek a magyarokat is megelőzték, 1910-ben a férfiak 86, a nők 78,7%-a tudott írni és olvasni, míg a magyar férfiak 82,8, a nők 75,5%-a (a hat éven felüliek körében). KATUS 1988, 199., 13. táblázat. 8 A kivándorlók nemzetiségi megoszlásáról 1899-től állnak rendelkezésre adatok. Ezek szerint a németek - lélekszámukhoz képest az 1899 és 1913 közötti időszakban a szlovákok és a ruszinok után a legnagyobb arányban találhatóak meg a kivándorlók között. Ugyan 1901-ig nagyjából számarányuknak megfelelő volt a németek részesedése a (főleg Amerikába) kitelepülök körében, az 1902 és 1914 közötti években már az átlagosnál nagyobb mértékben hagyták el az országot, sőt 1908-ban és 1911-ben a kivándorlók egyötödét németek tették ki. KOVACSICS 1993, 67-68., KATUS 1966, 203., 20. táblázat. 9 KATUS 1966, 203., 21. táblázat. Az iparforgalmi népességben a németek aránya 1900 és 1910 között 19,1%-ról 15,3%-ra apadt. KATUS 1966, 204., 25. táblázat. A szabadfoglalkozású értelmiségiek között pedig 1910-ben mindössze 7,5%-kal képviseltették magukat. KATUS 1966. 206-207., 27. táblázat. 1

0 KATUS 1980,433., KATUS 1979, 1152. " KATUS 1966, 171. Katus adatai nyomán Szarka László is úgy látja, hogy a nemzetiségek közül csak a németek voltak képesek lépést tartani a magyar társadalom által megtett fejlődéssel, de éppen magas fokú integráltságuk miatt lettek leginkább kitéve az asszimiláció hatásának. SZARKA 1995, 50. Az 1970-es évektől kezdve a hazai történetírás a 19. század második felének meginduló polgárosodásával hozta összefüggésbe az asszimilációt. Glatz Ferenc budapesti statisztikai adatokból azt a 466