Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Kollarits Krisztina: „Tormay Cécile-nek igaz rokonérzéssel Babits Mihály". Adalékok Babits Mihály és Tormay Cécile kapcsolatához
ismerem, de mindezek mellett hét év során annyira nekem is a szívemhez nőtt már, hogy a benne való dolgozást - kompromittálónak mégsem tarthatom. Igen kérlek, valamilyen módon válaszolj mindezekre, hogy ígéretemhez képest Tormay Cécile-nek beszámolhassak a kívánságából történt vállalkozásom eredményéről. Egyelőre legalább is azt kellene vele közölnöm, hogy fordulhat-e Hozzád ő is kéréssel? Ha pedig jobbnak és barátságosabbnak látnád, hogy egyenest vele közöld a válaszodat, akkor talán írj vagy telefonálj neki magad. Ne neheztelj rám, hogy éppen költözködéstek napjaiban ezzel a dologgal így a nyakadba estem, de itt nem volt egyebet mit tennem, mint a felszólításnak engednem,minden vonakodás és halogatás nélkül. Ezek után pedig Ilonkának igaz szívből gratulálok könyve megjelenéséhez, mindkettőtöknek kívánok sikeres és simán lezajló költözködést, az Előhegyen szép napsütést és jó pihenőt. Szeretettel ölel régi, hű barátod: Tivadar" 8 3 A történet az általunk ismert dokumentumok szerint Tormaynak egy 1929. június 24-én Babitsnéhoz írt levelével folytatódik. Ebben, miután megköszönte a költőnő által neki elküldött verseskötetet, így folytatja: „Mikor hálámat átveszi, kérem köszöntse nevemben férjét és legyen oly kedves, mint évek előtt, mikor az én barátian kinyújtott kezemet belesegítette Babits Mihály kezébe. Mondja meg neki, hogy a kérés, mellyel akkor fordultam hozzá, élőn él ma is és várja az ő válaszát. Mikor a „ Napkeletet " elgondoltam, első gondolatom feléje fordult. Mondja meg neki, hogy az a folyóirat, melynek Török Sophie a munkatársa, hazavárja őt és én nem érzem beteljesültnek a küldetést melyet vállaltam, mindaddig, - míg ő nem jön közénk, akik az ő igazi olvasói vagyunk. Kérem, ne feledje ezt mert, aki mondja, igaz lélekkel mondja, nem ma, - de mondja évek óta. " 8 4 Tormay annál is inkább számíthatott Török Sophie jóindulatára, mivel Németh László Babits kérésére sem volt hajlandó Az asszony a karosszékben című kötetéről írni, a Napkelet június 15-i számában viszont Rédey Tivadar a költőnő művészetét „az újabban fellépett , • 85 férfilírikusok közül kétségtelenül a legkülönbekével egyenrangú "-nak nevezi. " Hogy mennyire fontos volt ez a kritika Babitsnénak, azt a Tormay Cécile-nek írt levelében meg is fogalmazza: „Esztergom, 1929. aug. 31. Méltóságos Asszonyom! Egész nyáron át szerettem volna írni, de nem tudtam, hol tartózkodik, most már közeleg az ősz - sajnos s így remélem, hogy soraim megtalálják. Szeretném megmondani, hogy mennyire boldoggá tett levelével, igazán nem hiszem, hogy valaha is ki tudnám fejezni ezt a hálás örömet, amit éreztem mikor írását olvastam, s hallottam szerény könyvemről való véleményét. A Napkelet Rédey-cikke annyi meglepő felfedezést nyújtott még nekem is önmagamról, - mindez egy igazi nagy írót is boldoggá tehetne. Nagyon szeretném mindezt személyesen is elmondani, bizonyára jobban tudnám, mint írásban, - s ha Méltóságos Asszonyom megengedi, azonnal jelentkezni fogok, amint Pestre költözünk, ez kb. október elején lesz. Nagyon sajnálom, hogy a „szeszélyes véletlen" oly soká nem engedte, hogy találkozzunk, de talán ez a sok fontos érdekes és komoly beszélni való nem évült el! Mindenesetre, a személyes találkozásig Mihály nevében is szívemből köszönöm rokonszenvét és szerető kézszorítását. A viszontlátásig szeretettel köszönti tisztelő híve Babits Ilonka " 8 6 8 3 Rédey Tivadar levele Babits Mihálynak, OSZK. Fond 111.1043/25. Közli SÍPOS 1999b, 199-202. 8 4 OSZK III. 1310/1. 8 5 RÉDEY 1929, 929-930. 8 6 Babits Ilonka Tormay Cécile-nek, OSZK Fond III. / 167. 459
