Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Kollarits Krisztina: „Tormay Cécile-nek igaz rokonérzéssel Babits Mihály". Adalékok Babits Mihály és Tormay Cécile kapcsolatához
Tivadartól 7 7 A következő évben kiadott verseskötetét ugyanilyen megbecsüléssel fogadták: az elismerő bírálatot Németh László írta, Tormay Cécile pedig levélben gratulált: 7 8 „Nádudvar 1927. VII. 3. Hajdú vármegye Kedves Babits, Nagy tartozással tartozom Magának, aki legszebb ajándékát küldte el hozzám: hatalmas regényét, melyet feldíszített számomra ajánló soraival. Mióta a nagy regény elérkezett hozzám, a művészi megbecsülés és öröm, melyet a lelkemből kiváltott, mindig őrséget állt mellette és közben én, hajszolt életem ezer felgyülemlett zaklatottságában, hasztalan várva egy nyugalmas órát, napról napra halasztani voltam kénytelen annak a meleg, őszinte köszönetnek a kifejezését, mellyel nagynevű mesterére gondoltam. Fogadja kérem innen, a pusztai csend jótevő birodalmából, a régi tartozás kicsiny törlesztését: leghálásabb köszönetemet, és legyen meggyőződve, hogy a mestermű nekem ajándékozott példányát, legbecsültebb emlékeim között fogom megőrizni. Kedves feleségét szívemből üdvözlöm; jó nyarat és egészséget, és derűs pihenést kívánva a nagy alkotás után és nagy alkotások előtt, üdvözli régi tisztelője Tormay Cécile " n „Budapest 1928. XI. 17. VIII. Kőfaragó-utca 3. Kedves Babits, Ünnep volt számomra, mikor a „ Versek "-et kezembe vettem és az ünnepet még nagyobbra írta az az írás, mellyel feldíszítette őket részemre mesterük. Semmiesetre se tudja, milyen nagy örömet szerzett nékem nagy műve kincses ajándékával és nem tudja azt sem, milyen megilletődött tisztelettel, szeretettel és mennyi megrendiiltséggel, elragadtatással, mennyi magyar büszkeséggel veszem elő mindig újra könyvét, zaklatott életem elvétett, nyugalmas, vasárnapi percei közben. De hát az ilyesmit úgy se lehet tudni, - elmondani se lehet. Szívemből köszönöm, hogy gondolt reám és legyen meggyőződve, nagyszerű alkotásai épp úgy velem maradnak, mint ritka találkozásaink emlékei. Őszinte csodálattal Tormay Cécile"" 0 A közjáték hasonlóan végződött, mint az 1923-as: szeptemberre a kedélyek lecsillapultak, a Nyugat elhagyása lekerült a napirendről a következő krízishelyzetig. Erre nem is kellett sokáig várni. 1928-29-re a Nyugat írói két táborra szakadtak: egy radikális-liberális beállítottságú csoportra (Ignotus, Osvát és köre), illetve a lapot megújítani szándékozó Babits és körére. Ez 1 1 Rédey Tivadar: Babits Mihály: Halálfiai. In: Napkelet, 1927. II. 650-55. Ezt a cikket később Babits is mint „teljesen eltogulatlan"-t emlegeti , s még hozzáteszi, hogy a Napkelet kritikai rovatában „más írókról szóló cikkekben is, minduntalan rá lehel találni nevemre, melyet általában illő tisztelettel és elfogulatlansággal emlegetnek" (Babits Mihály levele Tessitori Nórához, 1928. febr. Közli: SIPOS 1999b, 137.) 7 8 NÉMETH 1928, 853-858. 7 9 Tormay Cécile levele Babits Mihálynak, OSZK III. 1309/8. 8 0 Tormay Cécile levele Babits Mihálynak, OSZK III. 1309/9. Közli: SIPOS 1999b, 176-177. 457
