Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Katona-Kiss Attila: A Kárpát-medencei bolgár térhódítás a 9. században. Történeti észrevételek a régészet tükrében
leírtak valóban keresztény rítusra mutatnak, de ha ezek bolgárok, azok függetlenek az általunk keresett onogur-bolgároktól, és jó eséllyel honfoglalás utániak. 3 0 Vályi Katalin a szeri monostor környékén végzett feltárások során közölt olyan kerámiákat, amelyek párhuzamait a maroskarnai dél-erdélyi bolgár hagyatékból is ismerjük, s így dunai-bolgárnak tarthatunk. 3 1 A töredékek viszont hiába mutatnak bolgárokra (bordázott nyakú palack (amfora?) perem- és nyaktöredéke, besimított hálóminta); egyrészt nem ismerjük a kerámiák pontos korát, mert másodlagos helyzetben, szelvények betöltési rétegéből származnak és nem köthetők objektumhoz, 3 2 másrészt a bulgáriai vagy romániai bolgár anyagból származó megfelelőik 9-11. századra keltezhetők, 3 3 és nem lehet kizárni honfoglalás utáni bolgár betelepedést erre a területre. A csongrádi régióban nem egy esetben bukkannak fel a régi bolgár nándorból képzett helynevek; ezek magyar névadások és nem átvételek. Bóna István hangsúlyozta, hogy a területen előforduló nándor népnévből képzett helynevek olyan korai típusúak, amelyeket meg kell különböztetni az egyéb, később keletkezett nándor tagú helynevektől. 3 4 Mindenesetre Vályi a Maros-völgyében látottakhoz hasonlóan Szer környékén is bolgár anyagi kultúra jelenlétével számol, még ha ez szigetszerű is. 3 5 Nem lehet viszont figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Szentes, Csongrád, Kiskunfélegyháza és Szeged környékén közel száz 10-11. századi lelőhelyet tártak fel az utóbbi száz évben, ami egyértelmű bizonyítéka a terület magyar betelepülésének. 3 6 Márpedig Vályi éppen azzal számol, hogy a honfoglalók Csongrád vidékét „viszonylag későn" szállják meg, és ezzel magyarázható „a bolgár jellegű kerámia használóinak a honfoglalás után további jelenléte": 1 Mindezek mellett még néhány maroskarnai típusú edény Makó, Deszk és Nagyszentmiklós lelőhelyekről, illetve egy Szentesen talált öntött, bronz lovasfrgura tanúskodik a 9. századi „ alföldi bolgár uralomról ", 3 8 Igazat kell adnunk Szalontainak akkor, amikor az alföldi bolgár leletanyaggal kapcsolatban megállapítja, hogy „különösen szembetűnő ez a kis mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy Erdélyben milyen nagy számban lehet jó bulgáriai párhuzamokkal bíró lelőhelyeket találni. Amennyiben az Alföldön is hasonló bolgár jelenlétről beszélünk, akkor itt is hasonló jellegű és mennyiségű leletanyaggal kellene állításunkat igazolni. Amíg ez nem történik meg, addig a legnagyobb jóindulattal is csak igen felszínesnek nevezhető a bolgár kánság alföldi hatalma". Ehhez még hozzáfűzi, hogy ezen az sem változtatna, ha az Alföldön lokalizált „bolgár-gyanús" földrajzi nevekről bebizonyosodna bolgár eredetük, mert „aföldrajzi nevek több korszakon át való továbbéléséről gyakrabban tudunk, mint olyan népesség jelenlétéről, amely régészetileg nem mutatható ki ", 3 9 Bóna szerint is a bolgár fennhatóság az Erdély felé összeköttetést biztosító Temesközre terjedt ki, a Maros völgyével együtt. Ez azonban azt is jelenti, hogy egyelőre a régészet nem tudja igazolni a krónikás hagyomány és a szlavisztika állításait, azaz a korszakban hatalmi tényezőt jelentő Bolgár Kánság olyan befolyását az Alföldre, amely révén itt állandó bolgár lakosság lett volna a 9. században. Az alföldi bolgár szervezet néhány megerősített várból állhatott, 4 0 azaz gyepűnek értékelhető. Szőke Béla Miklós még ennél is jelentéktelenebbnek tartja a bolgár befolyást az Alföldön. Szerinte a bolgárság 9. századi régészeti emlékanyaga gyakorlatilag nem mutatható ki a Dél-Alföldön. 4 1 Végezetül érdemes rámutatni: az alföldi 3 0 A kereszténységet 865-ben vette fel I. Borisz, alattvalóinak áttérése azonban még hosszú időt vett igénybe. Vö. FODOR 1977, 85. Egyébiránt helynév is megőrizte ennek a, minden bizonnyal honfoglalás utáni, bolgár néprésznek az emlékét; vö. Nándor puszta, Sárrétudvari határában. (KRISTÓ- MAKK - SZEGFŰ 1973, 15) 3 1 VÁLYI 1996, 44-46. v.ö. 2. tábla. Az illusztrációhoz v.ö. VÁLYI 1996, 58 3 2 VÁLYI 1996,45. 3 3 SZALONTAI 2000, 272; SZALONTAI 2001, 116. Nem mellékes viszont, hogy a kerámiák analógiájául hivatkozott lelőhelyek, Maroskarna temetője, Ploiesti-Bucov telepe és a Sultana-i temető 9. századiak, a Devnya I, III. temetők visszanyúlnak a 8. századra is, míg a Novi Pazar-i temető 8. századi. Vö. FODOR 1977, 84; VÁLYI 1996, 45-46. 3 4 BÓNA - NOV AKI 1982, 105. 3 5 VÁLYI 1996,46. 3 6 vö. SZALONTAI 2000, 278; SZALONTAI 2001, 118. 3 7 VÁLYI 1996,51. 3 8 BÓNA 1987, 193 ILL. BÓNA 1984, 372. A Maros-Aranka vidékről származó edények mellett hasonlókról van tudomásunk Temesvárról és Parácról. Mindkét terület beleesett a 9. századi bolgár érdekszférába, így nem is meglepő bolgár jellegű leletek felbukkanása. Azonban ezekből számottevő alföldi bolgár telepekre, telepesekre és azok továbbélésére következtetni nem szerencsés, mert nem ismerünk kézzelfogható 9. századi bolgár emlékanyagot az Alföldről. 3 9 SZALONTAI 1996, 29, ill. 29; 10. jz. 4 0 BÓNA 1984, 372. Feltehető, hogy Bóna azért engedte meg ezt az egyébként egyelőre nem bizonyítható következtetést, mert Apulum erődje mellett Csongrádot (tkp. 'fekete vár', azaz földvár) is valahogy magyaráznia kellett. 4 1 SZŐKE 1993,39^10. 41
