Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Katona-Kiss Attila: A Kárpát-medencei bolgár térhódítás a 9. században. Történeti észrevételek a régészet tükrében

igazát látszik alátámasztani, viszont a bolgár fennhatóság északi határát nem adják meg.

2' Emellett a román kutatás Bodrogszerdahelyről is közölt két edényt, mint dunai bolgár párhuzamot, amelyek egybevetve a bolgár-szláv toponymiai adatokkal (illetve egészen pontosan Zemplénre utalva) arra mutatnak, hogy a bolgár fennhatóság egészen a mai Észak-Magyarországig húzódott fel.

2

2 Ezzel szemben Fodor István hangsúlyozta, hogy e néhány kerámiatöredék alapján, amelyeknek valóban vannak párhuzamai bolgár területről, még csak nem is valószínűsíthetjük egykori bolgár lakosság alföldi jelenlétét.

2

1 Minden bizonnyal arról lehet szó, hogy a gyér lakosságú alföldi területeket a bolgárok csak katonailag szállták meg, mint gyepűt, s Erdéllyel ellentétben ide nem költözött viszonylagosan jelentősebb számú bolgár lakosság.

2

4 M. Nepper Ibolya sem tartja meggyőzőnek Mesterházy megállapításait; felsorol egyéb hasonló töredékeket Hajdú-Biharból, egyúttal megjegyzi, hogy kerámiatöredékek alapján nem lehet biztosan elválasztani népcsoportokat, ráadásul a minta is elenyésző mennyiségű. Véleménye szerint „ bolgár és más népek nyomainak keresése, 9. századi telepek keltezése csak akkor lehet meggyőző, ha idegen fémtárgy is kerül elő területükről". M. Nepper „cáfolhatatlan régészeti bizonyítékokat" vonultatott fel Hajdú-Bihar megye területéről, amelyek az itteni bolgárság „nem nagyszámú, de a Tiszántúlon való "jelenlétét igazolja és véleménye szerint ez a bolgár népesség a magyar honfoglalást is megérte. A honfoglalókkal való bolgár együttélés bizonyítékait látja néhány temetőben, melyeket a 10-11. századra lehet keltezni (PüspökladányEpeijesvölgy; Sárrétudvari-Hízóföld). Az előkerült leletanyagban több olyan tárgy van, amelynek párhuzamai bulgáriai temetőkben is előkerültek, s eltérnek a temető többi részének leletanyagától; így bronz torques-diadémok, kontypárták, öntött köttlachi-típusú fülbevalók és egyéb, al-dunai és bulgáriai temetőkből is ismert ékszerek.

2

5 Kutatásait összegezve úgy látja, hogy adatai „gyér bolgár-szláv lakosság tiszántúli jelenlétét" igazolják, de azt is hozzáteszi, hogy „homogén bolgár-szláv temetőt vagy telepet vizsgált területünkön eddig nem találtunk, s kicsi a valószínűsége annak is, hogy lesz ",

2

6 M. Nepper hivatkozik a bolgár jelenlét bizonyítására a lelőhelyek közelében található olyan helynevekre, amelyek keleti patrocíniumokból keletkeztek (bár egyet sem idéz), továbbá „a keleti kereszténység jegyében elrendezett kéztartású vázakra", illetve bizánci mellkeresztekre és ereklyetartó keresztre. Ezekhez azonban azt is hozzáfűzi; bizonytalan, hogy ez a népesség honfoglalás előtti vagy utáni.

2

7 Márpedig ez a bizonytalanság jól jelzi a felsorolt ékszerek 9. századi voltának kérdésességét.

2

8 Ha el is fogadnánk, akkor is csak alig tucatnyi lelet igazolná a bolgárok alföldi jelenlétét, ami aligha elegendő mennyiség annak a bizonyítására, hogy a 9. században az Alföld ezen területe és így értelemszerűen az ettől délre eső részek is, bolgár fennhatóság alá tartoztak volna.

2

9 Másrészről eddig pogány-rítusú bolgár-török temetkezéseket keresett a kutatás a bolgár jelenlét igazolására. A kereszténység elteijedése a bolgároknál a 9. század második felében gyorsult fel. A 2

0 A középkori magyar krónikairodalomban annak a hagyománya maradt fenn, hogy a magyar honfoglalásig a Kárpát-medence keleti fele a dunai bolgár állam fennhatósága alá tartozott. Lásd mindenek előtt Anonymus értesítéseit, 11, 12, 33. fejezetek (SRH 1, 48; 51; 75). Vö. VESZPRÉM Y 1999, 17-18; 18-19; 31. 2

1 MESTERHÁZY 1977, 168. 2

2 COMSA 1960, 407; vö. MESTERHÁZY 1977, 168-169. 2

3 Az érvelés hiányosságaira már Szalontai is rámutatott: nem lehet komoly következtetéseket levonni néhány kerámia töredékéből, amik között szórvány is akad, ráadásul a felsorolt dunai-bolgár párhuzamok sem mindig analógok; vö. Szalontai 1996, 29; 10. jz. Kürti Béla is hoz egy kerámiatöredéket az algyői honfoglalás-kori temető 78. síijából, amelynek legjobb párhuzamait bolgár területekről ismerjük, de megjegyzi: „Tekintettel arra, hogy a bolgár uralom északi-északnyugati határa részleteiben ismeretlen előttünk, a Duna-Tisza köze valószínűleg csak mint a bolgárok határterülete jöhet számításba. " Az erdélyi só Maroson át történő biztonságos szállítása miatt Kürti (is) a Maros-torokig húzza meg a bolgárok befolyási övezetének határát a Tiszántúlon (KÜRTI 1983, 233-234). A KMTL 72. oldalán közölt térkép szerint a bolgár lelőhelyek övezete a Maros középső folyásvidéke mellett a Tisza bal partja mentén, a Maros torkolatától le Tételig, sőt: a Duna-Száva összefolyásig mutatható ki. 2

4 FODOR 1983,23. 2

5 M. NEPPER 1993,208-213. 2

6 M. NEPPER 1993,212. 2

7 M. NEPPER 1993,213. 2

8 Szalontai ezeket a balkáni-bizánci eredetű tárgyakat kereskedelmi áruként értékelte (SZALONTAI 2000, 273; SZALONTAI 2001, 116-117), elsősorban nyílván a leletanyag csekélysége miatt. Ennek ellenére nem felesleges utalnunk arra, hogy a 10. század régészeti leletanyagában a bolgár törzsterülettel való kapcsolat nagy része a kereskedelem révén magyarázható. Vö.: KÜRTI 1983, 234. 2

9 SZALONTAI 2000, 273; SZALONTAI 2001, 117. 40