Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Csekő Ernő: Tormay Cécile, illetve Herczeg Ferenc szekszárdi kötődéséről és családjaik történetének szekszárdi időszakáról

Ezek után lássuk, hogy Tormay Károlyt milyen állapotok fogadták a kórház átvételekor: „Én - úgy mond — 1832-ben, mikor az intézet rendes orvosának kineveztettem, azt a következő állapotban találtam. A kápolna mellett volt két kis szobácska, betegek fölvételére, közben egy kis konyha és egy másik szoba a felvigyázó részére. A már említett Darázsy-féle házban pedig egy gyámolónö, melyben négy kis kamra volt őrültek számára, de melyeket fűteni nem lehetett, lakott egy szobában. Ebből állott az egész helyiség; - az említett Kronik-féle ház bejárásul szolgálván. " - írta később, a kezdeteket felelevenítve. 1

4 Kétségtelen tény, hogy Tormay Károly Ferenc közkórházban eltöltött 10 évnyi munkásságának messze legnagyobb hatású eredményét az intézet bővítése képezi. Ez a kórház életében igazi léptékváltást, valódi fejlődést, előrelépést eredményezett. A kórház bővítésének elsődleges apropóját a tébolyda állapota, annak szűkös volta képezte, melyhez társult, hogy a központi kormányzat is kiemelten kezelte az 1840-es évek elején az elmebetegek ügyét. Ennek eredményeképp a vármegye 1840. novemberi közgyűlése elfogadta a „Kórházhoz fúggelékkép kapcsolandó Örültekháza" tervét és költségvetését, amelyet maga Tormay Károly készített.'

5 A korábbi bővítésekkel szemben nemcsak a jelentős adományok, felajánlások (pénzben és téglában), hanem a megye lakosságának e célra történő megadóztatása, valamint a megyei rabok munkaereje is elősegítette az épület megvalósulását. Az emeletes, épülettömbjében már a mostani formájára hasonlító épület létrehozását segítette továbbá az is, hogy egy újabb szomszédos épület (Tóth Simon-féle ház) megvásárlásával a megfelelő terület is rendelkezésre állt. A végösszeg tekintetében 19 986 forintra rugó költségekért cserébe egy terebélyes, tágas épülethez jutott a vármegye: „Épült pedig a régi földszintes ház helyén, a kápolna mellett egy egyemeletes épület, 16 ablakkal a bátaszéki utczára... Volt az emeleten egy hat s két tizennégy ágyas kórterem összesen nyolcz ablakkal az utczára, azonkívül két kisebb udvari szoba, egy orvosi rendelő s egy külön betegszoba, végid egy kis konyha. A földszinten pedig a kápolna mellett lévő főbejárat mellett volt az ápoló lakása, azon túl két 5-5 ággyal ellátott kórterem az utczára nyíló ablakokkal; a földszint déli részét, azon helységet, mely később gondnoki iroda lett, a tébolyda foglalta el, itt volt 3 cella, melynek ajtói egy közös folyósóra nyíltak, továbbá egy fürdő és egy öltöző szoba. Azonkívül épült még egy földszintes épület is az udvarban konyha, kamra és cselédlakás számára... "

3

6 Mint látható, a tébolyda létesítésére megfogalmazott szándékot, összegyűlt összeget, valamint a terveket valójában egy komplexebb, az egész intézményt átfogó bővítésre használták fel. Az új épület nem csak a fekvőhelyek számának növekedését - a korábbi 12 helyett 5 kórteremben 44 ágy férőhely, plusz a tébolyda -, hanem egészségügyi, orvosi, illetve kiszolgáló helyiségek létesítését is eredményezte, elősegítve a kórházi funkciók szétválását, elkülönülését. Orvosi rendelő, elkülönített betegszoba, fürdő, öltöző, mind-mind előrevetítette, hogy immár jóval szakszerűbb gyógyító munkára lesz lehetőség.'

7 Az épület 1842-ben történt elkészültével szinte egyidőben Tormay Károly megvált korházorvosi állásától, és a távozó dr. Havas Ignácot követte a vármegyei főorvosi tisztségben.'

8 Krenmüller (Tormay) Károllyal egy sokoldalúan felkészült szakember került a vármegyei főorvos tisztségébe. Jelzi ezt szakmunkáinak széles skálája: orvos képzését az ideglázról írt munkával fejezte be, majd egy-pár évvel később tanulmánya jelent meg a fogbetegségekről.'

4 Már Szekszárdon jelent meg a törvényszéki orvosok részére írt műve, valamint a később több kiadást is megért bábászati kalauza.

4

0 De szakértelmét az is jelzi, hogy alig több mint ötéves működése alatt készített évi rendes főorvosi jelentései máig gyakran hivatkozott forrásai helytörténeti szakmunkáknak. így például az 1841/42. évi főorvosi jelentés a szembetegségek megyebeli helyzetéhez,

4

1 míg az egy évvel későbbi a tuberkolózis (gümőkor) tanulmányozásához szolgál értékes adatokkal.

4

2 Az utóbbi mellett találhatók az ugyancsak adatgazdag 3

4 VENDEL 1941, 96.; Bár Vendel István nem ad meg forrást, az valószínűleg Tormay (Krenmüller) Károly 1840-es évek elején írt kórháztörténeti munkájából származhat, amely a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárában található. Levéltári jelzetét - közel sem egyértelműen - Gutái Miklós adta meg. GUTA1 1974, 270., 43. végjegyzet. 3

5 Vendel István november 26-i, míg Gutái Miklós november 28-i közgyűlésről ír. VENDEL 1941, 97.; GUTÁI 1976, 59. 3

6 dr. Tanárky Árpád kórháztörténeti munkájából (A szegzárdi Ferenc közkórház évkönyve 1892-1895.) idézi: GUTÁI 1976, 60. 1

7 Ugyan ekkor a kórházi orvoslakás létesítésére már nem került sor, de Tormay Károly sürgetésére I 847-ben az is elkészült. Napjainkban a bőr- és nemibeteg-gondozónak ad helyet. TÖTTŐS 1986a, 82. 3

8 GUTÁI 1976,51. 3

9 U.ott 4

0 Rövid utasítás törvényszéki orvosoknak, Szegzárd, 1844; Bábászati kalauz. Kézikönyv falusi bábák számára, Perger Nyomda, Szegzárd, 1846 4

1 GUTÁI 1974,234-235. 4

2 VECSEY 1991, 161. 404