Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Csekő Ernő: Tormay Cécile, illetve Herczeg Ferenc szekszárdi kötődéséről és családjaik történetének szekszárdi időszakáról

Csekő Ernő Tormay Cécile, illetve Herczeg Ferenc szekszárdi kötődéséről és családjaik történetének szekszárdi időszakáról Szekszárd irodalmi tradícióit kiemelő érdekes egybeesés, hogy a magyar irodalmi élet két világháború közti időszakának, és főként annak első felének három legfontosabb, legmeghatározóbb

1 irodalmi orgánuma, a Nyugat, a Napkelet és az Új Idők egy-egy emblematikus alakja, szerkesztője, azaz Babits Mihály, Tormay Cécile és Herczeg Ferenc is rendelkezett szekszárdi gyökerekkel, családi vonatkozású kötelékkel.

2 Természetesen e családi kötelékek nem eredményeztek esetükben hasonlóan szoros kötődést a városhoz. Szekszárdhoz legszorosabban közülük kétségtelenül a város szülöttje, Babits Mihály kötődött, akinek művészete gazdagon merített gyermekkora élményanyagából, és aki diákként, valamint ifjú tanárként is rendre családja körében, a tolnai megyeszékhelyen töltötte a szünidőket. Vele ellentétben Tormay és Herczeg nem kötődött szorosan Szekszárdhoz. A családi örökség szerint Tormay állt közelebb a tolnai megyeszékhelyhez, hiszen nem csak édesapja, Tormay Béla született itt, de nagyapja, Tormay Károly is a reformkori vármegye és a város egyik jeles alakja volt. Ezzel ellentétben Herczeg Ferenc családi indíttatásában Szekszárd nem játszott szerepet: a bánáti (verseci) német családba született Herczeg már csak felnőtt korában, azt követően került kapcsolatba a tolnai várossal, hogy megözvegyült édesanyja, második féijével, Bátory Elekkel

1 az 1880/90-es évek fordulóján, éveken keresztül itt lakott és patikát működtetett. Mindazonáltal Herczegnek Szekszárdhoz való kapcsolata annyiban feltétlenül élőbb volt, hogy ekkortájt Szekszárdra járt, tért meg édesanyját meglátogatni, míg Tormayt hasonló személyes kötelék nem kötötte a városhoz. így Tormay igen ritkán fordult elő a városban, sőt az is elképzelhető - ahogy a helyi lap sejteti

4 -, hogy két, 1920-as évekre eső hivatalos látogatását kivéve nem is járt Szekszárdon. Mint látható, Herczeg Ferenc és Tormay Cécile személy szerint nem élt Szekszárdon, nem voltak a helyi társadalom tagjai, amint családjuk is csak egy átmeneti időszak erejéig (Herczeg), vagy csak évtizedekkel korábban (Tormay) mondhatta magát szekszárdinak. Mindazonáltal az, hogy Herczeg Ferenc és Tormay Cécile szekszárdi kötődése nincs benne a helyi köztudatban és a helyismereti közgondolkodásban, nem csak ennek köszönhető. Eredménye ez annak is, hogy munkásságuk a II. világháborút követően átértékelésre került. Ugyanis a Horthy-korszak két ünnepelt írójának a megítélése - akik műveikkel komoly nemzetközi sikereket és ismertséget is elértek - a világháborút követően gyökeresen megváltozott.

5 Ezt már csak Herczeg érte meg, Tormay még a háború előtt, 1937-ben meghalt. A szilencium azonban nem ugyanolyan mértékben volt érvényes munkásságukra. Míg Herczeg művei az 1980-as évekre részben visszakerültek a köztudatba, az ekkoriban már engedélyezett új kiadásoknak, illetve újrajátszott színműveinek hála

6, Tormay müvei csak 1990-et követően jelenhetnek meg újra.

7 Ebből is kitűnik, hogy az előző rendszer számára Herczeg nem volt olyan mértékben elfogadhatatlan, mint Tormay. Pedig mindketten a Horthy-korszak ünnepelt írói, a hivatalos kurzusba illeszkedő alkotói voltak - melyet esetükben az „írófejedelem" illetve a „nagyasszony" titulus is kifejez -, és egyaránt jelentős politikai, közéleti tevékenységet folytattak. E 1 Az Új Időkre ez elsősorban kiemelkedően magas példányszáma miatt igaz. " Mindemellett mindegyikük kiemelkedő, egyúttal igen jelentős befolyással rendelkező tagja a korabeli irodalmi életnek. A két világháború közti irodalmi elittel foglalkozó írásában Buda Attila egyaránt azon kevesek közé számítja mindhármukat, akik folyamatosan és minden értelemben az irodalmi elit, illetve a ,,művészeti első osztály" tagjai közé soroltatnak. A korszak Buda által felállított top 10-ében, (A kor 10 alapműve) egyaránt megtaláljuk Babits, Herczeg és Tormay egy-egy müvét: Babits Mihály összes versei (1937), Herczeg Ferenc: Bizánc (dráma, 1904), és Tormay Céciltől a Bujdosó könyv (1920). BUDA 2007, 99. 3 Itt jegyzem meg, hogy Bátory Elek nevét többféleképpen írták, így Bátoriként, illetve Báthoryként. Jómagam e tanulmányban a saját maga által is használt „Bátory" alakot használom. 4 Tolnamegyei Újság 1937. április 9. 3. 5 így mindkettőjüket jelölték irodalmi Nobel-díjra, előbb 1925-ben Herczeg Ferencet, majd 1936-ban Tormay Cécilet. 6 Herczeg kisebb írásai, novellái, regényrészletei gyűjteményes kötetekben már ennél is korábban megjelentek. Mi több egy-egy kötete nemcsak a nyugati magyarság, hanem a szomszédos szocialista országok magyar nyelvű kiadóinál is napvilágot látott. ' A legutóbbi években a szegedi Lázi Könyvkiadó kezdett Tormay Cécile életmüvének újrakiadásába. Egy-két évvel ezt megelőzően pedig a Magyar Ház Könyvek sorozatában kerültek kiadásra művei. Egyébként Tormay esetében már 1945-1946-ban betiltották, valamint beszolgáltatási kötelezettséget írtak elő több könyvére, köztük a legvitatottabb Bujdosó könyvre, valamint az általa szerkesztett Napkelet minden évfolyamára. Erről részletesen Id. Kollarits Krisztina ezen kötetben megjelent tanulmányát. 395