Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Csekő Ernő: Geiger Gyula „Magyar Szépirodalmi Lapok"-ja. Egy irodalomtörténeti vonatkozású felfedzésről. Újabb adalékok Babits Mihály Halálfiai című regényének valóságtartalmához
elménckedtek. " M A két vélemény között valójában nincs érdemi ellentmondás, hiszen az kétségtelen tény, hogy az 1880-es években egymással rivalizáló Tolnamegyei Közlöny és a Szekszárd Vidéke közül az előbbi az, amelyik jobban megfelelt a XIX. század nagyobbik részében eszményképül szolgáló „eszmehirdető sajtó" feladatainak. Míg az 1873-ban induló Tolnamegyei Közlöny tartalma - a lap programadó cikkében foglaltaknak nagyjából megfelelve 7 0 - alapvetően a társadalmi célok, így a polgárosodás, művelődés, egyáltalán a társadalmi-gazdasági haladás ügye köré szerveződik, addig a Szekszárd Vidéke horizontja közel sem áll ilyen magasan. Ugyan e témák Geiger lapjában is rendre terítéken vannak, de annak hangja közel sem olyan tárgyilagos, vagy épp emelkedett. Ezzel szemben a Szekszárd Vidéke nem csak a szubjektív(ebb) megközelítéseknek ad teret, hanem a helyi elit és értelmiség személyközi viszonyainak taglalásába is bátran bocsátkozik, ami a Tolnamegyei Közlönyre és később a Tolnavármegyére se voltjellemző. Mindez persze a lap történetének második, 1890 utáni szakaszára volt inkább jellemző, amikor dr. Leopold Kornél által megindított Tolnavármegye, szabadelvű párti lapként ellátta a kormánypárti helyi orgánum szerepét, ami egyúttal a Szekszárd Vidéke jelentőségének csökkenését eredményezte. Geiger Gyula 1890-es években megrendülő helyzete, kiéleződő személyi ellentétei - elsősorban a rivális Boda Vilmossal, illetve annak fő (pártbéli) szövetségesével, Adler N. Jánossal - a lap profiljában is érzékeltették hatásukat: az újság egyre inkább személyes küzdelmeinek eszközévé, előbb személyeskedő, majd támadó, leleplező - vagy annak vélt - cikkeinek tárházává vált. 10. kép: A Szekszárd Vidéke 1900. február 3-ai számának címlapja. 6 9CSÁNYI 1972, 293. 7 0 A Szekszárdi Haladókör által kiadott Tolnamegyei Közlöny első számában megjelenő cikk a következőkkel zárul: „Éppen azért, mert mi hazánk jövőjének tényezőit így képzeljük, a középosztályra a felelősség roppant súlyát látjuk nehezedni, mely az önmivelés kötelezettségében culminai, s minthogy változhatatlan meggyőződésünk, hogy a jelzett átalakulás csak az idő és legközelebbi jövő kérdése, elérkezettnek hittük az időpontot, csekély kör és erővel, de hangya szorgalom, a változhatatlan meggyőződés szívóssága, és a becsületes szándok biztosságával, a társadalmi kinövéseket ostromolni s ezzel lerontani a múlt maradványait, a józan democratia megpendítése és életbeléptetésével, megkezdeni az átalakulást, és hazafias és modern eszmék terjesztésével egyengetni a talajt." Tolnamegyei Közlöny 1873. március 5. 2., Közli: TÖTTŐS 2006, 384-385. (illusztráció); Egyébként a Tolnamegyei Közlöny indulásáról, programjáról, első évfolyamáról Id. részletesebben: TÖTTŐS 2006. 371
