Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum II. 1934 - 1946

12. melléklet Reidomarus természetese nem volt az egyetlen, akii Antoninus Pius csiszár ezen a napon ramai polgárrá tett. Az okmány név szerint sorol fel 11 Pannónia lnferíorban állomásozó csapatol,melyeknek mindenegyes kiszolgált katonája hasonló elbánásban részesült A kiszolgált veteránusok zöme valószínűleg szintén pannóniai származású kelta, vagy illír voll, bár a csapatoknak jórészét thrákok, germánok, gallok, lusilániaiak, alpesiek és különböző itálisi népek töltötték ki. Nemzetiségek szerint nagyon tarka I kép tárul ilt elénk, az ala-kban és cohors-okban való hosszú szolgálattal szerzett római polgárjog és az ügyesen csurgatott magasabb római kultura azonban egybeforrasztotta a legkülönbözőbb elemeket ls. A ránkmaradt szövegből Pannónia Interior akkori helytarlójának nevét is megtudjuk. Marcus Liciniusnak hívták és a mostani Szombathelyen született. Fontos adat ez árért is, mert kitűnik belőle, hogy a császároknak már ebben a korai szakaszában is miként emelkedtek bennszülöttek a lovagrendi karrleri lépcsőin. Okmányunk teljes megértéséhez hozzátartozik még az, amit a szöveg zárósoraiból tudunk meg. Ezek szerint a császár napiparancsát, mely valamennyi polgárjoggal felruházott egyén nevét tartalmazta. Rómában, Minerva templomának falán, egy ércbevésett hirdetményen helyezték el. Erről az eredeti okmányról másolták le Reidomarus részére bronztábláinkat és ennek a másolatnak a hitelességét bizonyltja a hátlapon felsorolt hét tanu. Dr Csalog József muxtuimgaigitó. Tolna vármegyében talált római kori oltár. A vármegyei muzeum tulajdona. Tudósítás római katonai diplomák előkerüléséről. (TMU 1941. június 21.) 70. melléklet Jegyzetek városunk múltjáról Régi szekszárdi utcanevek Szekszárd városának fejlődési lehetőségeit és terjeszkedésének irányait főbb vonalaiban mindig a földrajzi értelemben vett környezet határozta meg. Városunk a Dunánlulnak és az Alföldnek találkozása helyén, egy geológiai lörésvonalon keletkezelt. Magja már a római korban a Séd patak állal elválasztott és kimosott oldalvölgyben feküdt, ott maradt a középkorban is, de emellett fontos tényezővé vált a törésvonalon futó természetes ut is. Ennek az útvonalnak a tengelyére épült a középkorban az apátság, később a megyeháza és ezzel minden, ami annakidején a város határain túlnézett. — A háromirányú terjeszkedés mellett a negyediknek, a keleti irányú növekedésnek hosszú ideig természetadta akadályai voltak. Ezen az oldalon árvizjárta lapály határolta a várost, akadályt jelentett a Kis-Sár élő vizmedre és igy komoly, állandó ut sem alakulhatott ki ezen az oldalon. Alig egy századdal ezelőtt a sárközi falvak népe még viziuton, a Kis- és Nagycsónaklokon közelitette meg a — várost. A rómaikori Aliscaról egy korábbi lapszámban már szólottam. A középkori Szekszárdról csak kevés lelet szól és az a pár sor, amit Evlia Cselébi (örök utazó jegyzett fel 1660 és 1666 között. Hazai kutlőink jobbára csak az apátságról lesznek említést s legfeljebb még a szekszárdi borról emlékeznek meg. A település súlypontja ebben az időben mág a Séd völgyére esik, az északi és déli irányú fejlődés éppen csak kezdetéi vette. Gyér számú adataink között kiemelkedik a II. József-féle térkép, még későbbi időben pedig, 1832-ből egy várostérkép és egy céhlevélen lévő városkép. Ezeken már kialakulása utján láljuk a várost, legyen alább ezekről szó. Térképünkről a református városrész, sajnos, lemaradt. A hiányokat részben kiegészíti az említeti városkép, mely a maihoz hasonlóan kialakult ulcahálózalot sejttel. — A város északi és déli vége már a mai, a keleti nagyjából a 92 m-es rélegvonalat követi és a mai Zrínyi-, Mészáros Lázár-ulca, Sétákért, — Mikes- és Honvéd-utcákkal esik egybe. Az észak—déli főútvonal a mai Kadarka-, Fürdőház-, Báthoriulcán, Béla-téren, Bezerédj-utcán és a beéri Balogh Adám uton haladt. A mai főút még kialakulatlan, egy helyen temető fekszik rajta. Az újvárosi régi temető ugyanis lenyulott egészen a József-utcáig. Az utcaneveket ez a régi térkép nem sorolja fel. Amit a néphagyomány és az ujabb térképek igy megőriztek, az részben egészen régi és talán még középkori is, részben pedig a város későbbi fejlődésével •függ össze. Változás általában inkább csak a mai főútvonal elnevezésében történhetett, mert hiszen láttuk, hogy a Rákóczi-utnak hagyományos Budai-ut alakja csak az útnak tényleges megnyitása után jöhetett létre. Hasonlóképpen fiatalabb a Selyemgyár-utca, Qimnázíumutca, Muzeum-utca és az ezekhez hasonló elnevezés. A hagyományos utcanevek java egyébként nagyon találó és régi helyi tradíciókat őriz. Felcserélésük ujakkal éppen ezérl történelemellenes volt. Talán nem lesz hiábavaló, ha az alábbiakban felelevenít-