Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum II. 1934 - 1946

68. melléklet 67. melléklet — Régi szekszárdi népszokások felújítása. Egyik régebbi számunkban megemlítettük, hogy dec. hó 22-én Tolna vármegye LeventeegyesOle a Szekszárd-Szálló nagytermében jól sikerQlt karácsonyfaünnepélyt rendezett. Külön . kell szóvátennönk, hogy ezen az estén leventefiuk előadtak már-már feledésbemerülő régi szekszárdi népi játékot, az u. n. Betlehemjárás» és a Balázs-püspököt. Most halljuk, hogy e népszokások összegyűjtői« és betanítója dr Csalog József vármegyei muzeumőr néhány más karácsonyi népszokással együtt ezeket a hozzájuk tartozó dallamokkal egyetemben rövidesen külön füzetben fogja kiadni. Saját szűkebb •hazájának és egyben a magyar ügynek használ az, aki ilyenekről tudva, azokat a muzeum vezetőjével közli, illetve fonográfon való megörökítés végett azokat bármelyik délelőflön a muzeum felvevőgépébe bemondja. Nagy kár, hogy az említeti karácsonyfa-ünnepélyről még sokan hiányoztak s hogy a műsort megillető propaganda is hiányzott. Tudósítás egy Csalog által betanított betlehemes előadásról. (TMU 1941. január 4.) Alisca - Ad Latus Mit tudunk a rómaikori Szekszárdról Városunk múltja után érdeklődve még az iskolásgyermektől Is azt a választ kapjuk, hogy a római időkben .Alisca" volt a neve. Ennél sokkal többet a felnőttek sem tudnak, legfeljebb néhány bizonytalan korúnak tartott leletről, vagy a római várost érintő eszék— óbudai hadiutról hallottak. Közkézen forgó munka nemigen van, igy nem lesz indokolatlan, ha e helyen röviden összefoglaljuk azt, amit Aliscáról manapság tudunk. A mai Szekszárd ősének tekinthető római város a régebbi kutatás szerint a korábbi, kelta településből alakult ki és eléggé gyors fejlődését a határmenti városban tartózkodó katonaságnak köszönhette. Wosinsky Mór megyei monográfiájában még azt irta, hogy az első római colónia a Csatári-völgy torkolatánál, egy korábbi, keltalelep helyén feküdt és csak későbben helyeződött át súlypontja a mai református városrész helyére. Nézeteit annakidején arra alapozta, hogy Csatáron valóban sok kelta leletet talált, ugyanott pedig nagyszámú római régiség is került felszínre. A város későbbi eltolódását elsősorban a szigethpusztai erőd felépítésével magyarázta. Számbavéve az eddig ismeri kelta és római lelőhelyeket, a fenti véleményt ma már nem fogadhatjuk eL Csatáron Wosinsky nem kelta lakótelepet, hanem sirmezőt talált. A temetővel összefüggő lakótelep helye ma még ismeretlen, de bárhol feküdt is, korban nem kapcsolható össze a csatári római leletekkel.— Azok a téglasirok, amelyek a véletlen, vagy tervszerű ásatás során a Csatári-völgy keleti oldalán, az Isptlán gödör környékén, a Porkoláa völgyban, a Qyűszűkut közelében, vagy a Barna-völgyben kerültek napfényre, a bennük lelt érmek tanúsága szerint mind a Krisztus utáni IV. századból származnak. (Valens : 364—378, Maximinus : 285— 305, Constantinus Chlorus : 292— I 306, Valentlnlanus : 364—374, ConI stantius II.: 323—361, Dlocletianus: 284 —305, Constantinus Magnus : 306 -337.) A korábbi,.II. és III. századi érmek (Carus: 282-283, Hadrianus: 117—138, Antoninus Pius; 138-161) kivétel nélkül az előbbiekkel együtt, tehát mint régi darabok kerültek a sírokba s igy nem kormeghatározók. Tekintve, hogy Pannónia e részének római megszállása az I. század derekán már megtörtént, a csatári kelta lakótelep elrómaiasodásáról csakis akkor lehetne szó, ha e helyen korai római leleteket és nem késő római téglasirokat találtak volna. A legkorábbi, I—II. századbeli és még tisztán pogány-római nyomokat Szekszárdon a mai református városrész helyén találjuk. Wosinsky megállapításai szerint itt nem Is a völgyet Ölték meg annakidején, hanem annak két oldalát, A Bödőhegy oldalában a nap-isten, Sol temploma és oltára állott, az Előhegy aljában és a Mérey-utcában urnasirokat, a Bartina- és Remeteutcában épűletfalakat találtak, a Szent László-utca felső részén pedig manapság is az utcára dobálják ki az udvarokon előkerült falitéglákat. Számos, de már későbbi sir került felszínre a Kamarás-féle ház telkén és folytatódnak a leletek a Pincesoron is. A Séd medréből előkerülő számtalan római érem és edénycserép is csak azt igazolja, hogy a lakóvárost itt kell keresnünk. Az akkori város legkeletibb szélén, a mai Béla-tér körül a IV. században temető volt. Több téglasírra akadtak a vármegyeháza környékén, a Verbőczi-utcában, a törvényszéki palota helyén, a Kalmárház telkén, a Domsits-féle ház kertjében, a Korbonits- és Mozolánféle szőlőkben. A sírokban talált érmek Valens (Kr. u. 364—378), Valentinianus (364—374), Constantes II. (323-361), Constans (333— 350) császároktól valók. A főbirói hivatal helyén talált festeti márványszarkofág díszítése és a benne lelt tárgyak szerint kétségtelenül keresztény egyén csontjait tartalmazta, de nyilván keresztény temetőhöz tartozott a többi sir is, amit már késői voltuk is sejteni enged. A temelőrégió római épületeiről még keveset tudunk, őskeresztény temetőkben tapasztalt általános szokás szerint itt is állhalott egy, vagy több kápolna, de a keresztény kul347