Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum II. 1934 - 1946

46. melléklet Wosinsky Mór emlékünnepély Harminc ér messaeségéból idéstük vasárnap délelőtt a vártaegyehái kOa­püléai termében Wosinsky Mór em­lékét, aki egy iiomoru, ködöl feb­ráárvégi pénteki napon víissudti Ilikét Teremtőjének. A halál hire ak­kor egy egén világot ráiott njeg át •gy egéea váraa nemében fakasatott könnyeket. Felekezeti különbség nél­Ilii állották körül tok earen a ko Mrtóját. A lúgó harangok egy pél­dái életit papot, egy eperetó, meleg uivü embert, egy páratlan akprat­ttävel rendelkelő, mélyaégea nagy­tidáio történéiat lirattak. Döbbene­tuen faép volt a izeretetnek, aa «1­Unerésnak él a bálának megnyilat­k.tájs a halál diadalát jelentő ko­f«ió mellett. átok kösttl, — akiknek emléke­stében még él Woainiky Mór lálalnai alakja, akaratot, bátoriágot litaaatUkröiő márkám arca, tadáat « iiellemet ingársó fekete sseme, cégértéit éa laeretetat hirdető ajka k akik éreaték aa Ô nagy nivének Dtlegiégét, kiváló Mailemének iai­porkáiáiát, — keveaen voltak a va­térnapi ünnepélyen, mert aiok nagy­rfuo nem itt Tan eaen a láftekén, ihol a mostani rohanó élet eier ktia­Wlmeiben ifjak áa a férfikor delén Hvók il elfeiedkeaoek arról, bogy as Ültnek legfemégeeebb pillanata aa, mikor meggyújthatják a nigy sieU luiek előtt a ftilának éa mélyaégea Inteleinek a fáklyáját • meghajtva [tjüket, feltör lelkűkből aa emléke­dnek eliimeró laava, mint halála­k«r Bodnár litván poéta barátom takelte „Egy fejjel nagyobb, mint aii emberek", v»gy mint a rçfor nil» pap Széki Qésa poéta aengta ,Te»tbeo éa lélekben nagyobb voltál tálnak". Tán elekkel aa O kortársaival onnan a magaaaágból néate él I kilapította meg, mert mélyiégeien él­lkat emlékezetében, bogy amikor be­ltagén, életében aa Qtolaó felolvasását Ikitotta éa aaon caak 48 an jelentek lieg, hogy Saeksaárdol, különösen a Iflrüait, a világháború rettenetei ai­Ititara iem gyurU át, legfeljebb caak lu agymáa iránti gyülölködéa lett lltgyobb, de a tudományok iránti |kí«őiiyöiiég nem váltoiott. Amikor Mllottuk, bogy aaok a tudós ven­liígik, akik oly kéeaeégeien jöttek I vároiunkba, hogy Wosinsky Mór |kalálának 30 évea emléknapján a [»agyar tudományok nevében aa el­méinek, a mélyaégea tinteletnek, a láipulatnak éa bálának fényével meg rilágitiák előttünk Woainiky Mórnak, > világhírű tudóénak a e vármegyéért jjly mérhetetlen laeretettel rajongó fér­L emlékét,akkor a aaégyenkeaés­a pirja ült arounkra, hogy oly liveun voltnak Ott a vármegyebáa /termiben, amelyet roskadásig kellett vplna tölt » im Tolna rár­)igje áa Sieknárd vároa minden rendi) áa rangú lakójának. Eat meg­érdemelte volna Wosinaky Mór em­léke iránti kegyelet. Aa aa ember, aki meglopta teate pihenésének óráit, hogy annak a nemzetnek, — ímely atyjának nj haaát adott elvesstett hsaájáért, — birt éa dicsőséget sie­rissen sa egésa világ tudományoa éleiében, aki logyóate férfiúi büa»ke aégét ép hivatásából illő megalásko­dáfaai, fáradhatatlan tűréssel és aka­rásul a föld mélyéből elmúlt évesre­dek kincseit ásta ki ée aki lelkének I égő lelkesedésével Tolna vármegyo vesetőit és egésa kösönaégét fel tudta ráani, bogy eaeknek a feltárt kin­oaeknek, amelyek b^ m l>lésára messie világréssek tndósai aarándokolnak I Sseksaárdra, megfelelő palotát te­remtson, magyar fajtaságunknak es a megmérhetetlen eiereteto megérde­melt^ volna, bogy a 30 év után élő nemaedék ii törje magát, hogy meg­hajthassa fejét pár órára aa elótt aa ember elótt és annak emlék« előtt, aki mint a költők dalolják, nemciak testben, de lélekben, nemcsak aka­ratban, de eaeretelben ía magasan kiemelkedett aa embereknek a sorá­ból. Tolna vármegye muaeuma körül, a régi odvaa fák helyén ma egy gyö­nyörű park terUl el. Ebből a park- j ból harmonikus siépségben emelke­dik ki Woijnskypak a palotája. —r Egyike Tlgyok ásóknak, akik sok­saor látták út verejtékes homlpkksl, testben ta|án fáradtan, de hajthatat­lan akaraterővel a hivatalokban ki­lincselni, kérni és követelni. Nagyobb munkát végaett és talán fárasztóbbat, hogy a vármegye őstörténetének kin­cseit fedél alá juttassa, mint amikor a kincseket as évesredek alatt össse­hordott földrétegekből kiemelte. Lehet, bogy as Ó nagy alakjáboa még 30 év távlatából ia gyöngék a Bsemeiuk. A mi apró voltunk és gyarlóságunk ériete kellemetlenné tessi a Rá való tekintéal, de ások, akiknek sseme elég eróe, hogy év­siáiadok távlatából is fel tudják ismerni aa értékeket, akik aa év­esredek történetének feltárásából is meg tudják állipiUui a kutató aka­ratát és akik aa épület sailárdaágá­ból annak lelkesedését éa aa essmé­nyékért a szivében égő nagy tűset, ski aa épületnek fundamentumát la rakta éa lerakatta, aaok el mertek jönni Wosinsky Mór saekasárdi emlék Ünnepére és méltóan tudtak áldoani Tolna vármegye eaen kimagasló nagy férfiinak, a kuliurát saerető emberi­I ség ssivében örökké élő emlékese­tének. S. Az ünnepély lefolyása Régebben megemlékestünk már róla, bogy Sseksaárd várói és Tolna > vármegye kösönsége orsságos jelen- . tőségü ünnepély keretében kiván hó­dolni aa 1907. ávi február hó 27 én elhunyt Wosinsky Mór uekuárdi apátplébános, a világhírű régéaa, a Magyar Tudományoa Akadémia áa laámoi külföldi tudói társaság tagja, a saeknárdi museum alapitója em lékének. E hó 6 án délelőtt a vár­megyoháaa nagytermében volt ei aa ünnepély, amelyen a Magyar Tudo­mányoa Akidémiát dr Alföldy And ráa egyetemi ny. r. tanár, a Magyar Nemaeti Museum történelmi outáiyát dr Tompa Fereno egyetemi magán tanár képviselte. A rokonság réséé­ről megjelentek : öav. dr Treer Jó­aiefné u. Wosinsky Katalin a meg boldogult nővére ée gyermekei : dr Treer Jóisef uegedi egyetemi ma­gántanár, a klinikai orr , fül éi gége­gyógyáiaati rendelőintéaet főorvosa, dr Treer litván, a laekiaárdi vár­megyei Horthy Mikiéi köakórbái igaigató fóorvoaa, Treer Ilonka iiek­aaárdi rk. iikolai tanítónő ; néhai dr Wosinsky látván pápai gróf gyor mekei köaűl dr Wosinsky ]ánoa őrnagy onroi; aaon kívül dr Treer litvánná aa- Pestfiy Márta, dr Pesthy Pál ny, igaaaágügyminiaator v. b. 1.1. áa neje. A vármegye képviaeletében fitéa dr Thuránszky Laaaló főiapán faaetélével a tiaatikar, a klérns ré­tiéről gi i t Lajos apátplébános, felső­báli taggal a helybeli római kato­likus pspiág, a város képviseletében pedig vitéa Vendel István polgár mesterrel a tiaalviaelők jelentek meg. Tolnát, Wosinsky Mór iiülóbelyét Niibl Jóisef jegyső vesetésével llencz János és Lehner Jóisef képviselték aa ünnepélyen, abová eljöttek a siotu­saédos törvényhatóságok, valamint Csongrád vármegye éa Sieged tör­vényhatóságának és Ssentes város kultnrintésményeinek és köagyűjte­méuyének a kiküldöttei ia. Aa ünnepély megnyitó bessédét vitái Vendel István polgármester mondotta éa nemesveretü «savakban ismertette aat a veszteséget, amelyet Wosinsky Mórnsk 1907. évi február bó 27 én bekövetkesett váratlan ha­lála Ssekssárdnak okoiolt. Dr Alfóldy Andris egyetemi tanár tartott sántán nagyszabású be­asédet a praebistorik ua tudomány fejlődéséről, előadva, bogy eat a tudományt a bivatáaoa történettudó­aokkal ssemben lelkes autódidakták alapozták meg, akik a forrásadatok maradéktalan láncolatának a feltárá­sával oldották mes aa azelőtt iaceo­330

Next

/
Oldalképek
Tartalom