Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum II. 1934 - 1946
(i2. melléklet elôkerliU M » erdélyi S^ámvárosuo. Ant HecuLou Artik IJgy auolyant u làltak SirettW 'K e u- N-*iut?turoiAg éa Sk»iidii:ávi» területén Baiütéu leitek egy két dirabot Sopronban VAU lmauoió, du HOitak cd ük m idéuye ke j r lilt cl<*». I A káuy*i leletnek m « klllöi aa íouluaoá^tt, iiiígy 4IUIg eddig nem ismerték oac k ti eU a Urgyakntak a reiidűltetédét, he ilt talált edéuy Urtal mából uiegálUpiÜi»ló volt, hogy to metkeaéai urn». Mert uiig Náuiot oraíágbaü a i égidégbuvár-ik ott élt Déplörirttik tuVAftli lUtlOsaai v al )u>iták üaaieiüggédba ezket a kereke ken járó edényeket, addig a kinyal lelet tJapjáu Iii teletteli mr gáliMpitiiutó, hogy ni edény elégt-tett ember Inni vait foglalta inagábnu, tebát ii)ilvAn ] VíibS, bûgy a trül'-'téiii lilUd oinlgiU1 táb»n Alit én ért lue ai ( mint n \>ikicg nrua-Ldiké, vu^y « geiiög éa róni*» uiithulógiü < 'Lir^u Csónakjáé, «melyen ac elbanyt lelke átutaaik » másvilágba Ka a koraia knulkci lei mód dívott, uiiut a baaoiiló, de nem telje« leletekből megalapitható, Kegöly é« Hjltuktí környékén ií A középkori magyar anyag a maga helyi vonalkunioatbau »rintéli igou él dok eueli v au k é|t v d-jJ vo éa még uok iiieglt-potéat lat togaln* k esteti a téten a báikoti áüiliiook ic m éli ü} cl bialAlitik cicit, til e 11 birsen Ele eddig feltart ftU)«ga uyomau Uli lebet következtetni, hogy onnan uiég d jk magy ar k ülluilui téueti dokumentuui kerlll majd elfl, Szekszárd f<iuH|a a céhek emlékeivel én néhány váiostörténeti ükHiánnyal szerep -I Mindenesetre jó volna, In inti.dazok, ukik családi, vagy c g y é n i emlékekként Annick ilyeneket, odaajandekoitLak, vagy letétként adnák » ninzeumi ak, • mely nemcsak szak aierltan megóvna, de a tuduui-uy számára : s hoziáférh at<5 vé t e 11 L é eleket a uiott cdak egyenek által ismert, sokszor talán igen fontos eselnényoklól taliUskudó adalékokat. Garsy Janus emlakei m irodalombi'ivátoLnak Állal.ak itt rendelkezésre. Mindennapi bútorai, hass uála ti tárgyai Itt inkább c.öalí ko^yelotea euilék< ^teli^U a küeuuség oíilílrtl* .Scekaiatil llugy |><>étájél<'ll. A luk a L } il L a 11, akik eaellcuitdt lélletl sacu. |i Jlltliól él ilekli'duek Hill ill J il int, itt uiegtalilbatják írásait, levüleiáaati olvasmányait iá feljcgyiiaeit, amelyek bepillantást engeduek a költA gondolatvilágának a kialakulásába. Kai a körüyentítel dieiitik a aseksíárdi én rártaogyei milféjiek képei és öiobrai. A nèprujil uyQjteminy a tuo h'a guidagsá^áv al nagy értéket képvidel ennek a vármegyének a liatárain tul is A »áiküii Asloglalko sásokkal kspcíolatoa tárgyak, a lakán éti konj liilelsBorolések, valamint a uxtilklkéssités esskjaei ssinte teljesek l-'ugem, mint out mondja , lelkesen dr Moisoücs Amália — u tu!a|donképponi siskuiáuiou lui esek a aurköii nól kesiinunkák érdekelnek és leptek meg leginkább A int gyúr it .pirtajt. 1! éj a iiidvénzeti folyóiratuk koslésébiH volt luii-tmáootji rii;uk, tie nem liitleui voíua, bogy iiyeti ganiag ez sí anyag A sárközi népniűyósibl itt ínütt óriási gyűjteményét —uiint a mulelt Iii leltái ából láloui évtiKedek siorgos munkajavai, nagy Iiuíís iti-dsel és sterdtettol hi)i>tUh Aladár, ennek u uiuzeumnak volt igazgató ri j és Wiisiiisz k ij Mórnak a Itiiigyeii leletek leltáránAnál is volt liiuilkntai sa sat retlu üdszts. Én, aki isiuerelll ac euit'pki nagy IllUZeUlUuk liasonló vonalkoiátu gy iljieiuónyeit, luegállapltbatoiu, bogy u Kol'Jch Aladár altsl gyUjtótt anyag érteke I-Ibeosűlbctetlüü és egyik másik da rab L-eiutu póto'hatatlan. Kltlűudseü becsesek a sárközi bimaések legré gibb emlékei, a lnlotti vaiikosbá]«k. OjbzelioÄta III kollâch Aladár a sár Lúzi l ïodusiép íókutük L'tilt legszebb j p'lilanyát, amelyek bánuely nagy uyilvános gyüjteiiiény I-Itett kincsei volnának l(<i annak idején nincs Kovàch Aladár, nem Irányul ra a fljye lom a sörkozi népművészet páratlan ertekéire. j () iatuei te fel legelóbb, mit joleoI lenek ezek a népi bimzések a uem ' leti küllura és a milvésii multsaem> ' pontjából. Mindenkit megelóive Ô t'ogj lalkoaoll ezzel »a anyaggal, mint la j dotiiányos él'lékkel, ó foglalta rendI szerbe, ó gytijtolle üssae nagy lelke I sed is sel, liaaati ss éraésstil és az ó il klilalásai alapján tudja n világ u sár j kősi népmdvésaetról ait, amit mások 'I küZBtiaillak A eZt-kalálill IUUScUIU órai ai A cikkeit, tanulmányait, tánulmáDyváilatait, amelyek alapján tollba mondta Malonyay Deaaóuek tnindaat, ami aa ill aast ria saeraónsk a magyar Dépoiflvésaetrfll köníadütl künyvében, mint a eárktiai népniOvéazet ismertetése megjelent. Malonyay könyvének ez a tekintélyes része szóról szóra Kovach Aladár szellemi terméke. Egész kipirulva, igaai magyaroi lelkesedéssel és olyan saakértelemmsl magyarázgatja, mutogatja dr Muzsu Urs Amália a muieum sárköti kincseit, mintba a népművészet volna 11 igaai alakmája és folyton aat hangoztatja, bogy KûU .ich Aladár mliktidéaéuek az eredményeképpen figyeltek fel m egén országban a sárköii népművészetre. Aa (i li-rvzdbztatlin érdeme, bogy ezt a haldoklásnak indáit hiuiaómévéasetet fel lebutett ele veutteni. Hiszen akkor, amikor már csak egy asszony foglalkozott ezzel a liimzésssl, Kovácli Aladárnak à muzeumban levó gy űjteuiényét vették elí mintának és annak a t:yo•uáu kezdtek dolgozni ugy régebben, mint a most nagy lelkesedéssel, ón- j aetleusóggel és hazafias buzgalommi 1 rendszeresített sikerei taafo'yamokon.l Ml, az ország határain ktvtll éli bozaáértó magyarok taián jobbat 3 és világosabban látjuk, — ugymoudj a iiiftvésaettul és múvésaettúrténettsl iá sokat foglalkozott nagy tudományt 1 kisasszony — hogy í a sárközi nép művészi fogékonyssgát és nagyszert] múseszl Oser ejél illusztrálja ez a hímzés, amelyet végeredményben idcgeaMl ideszármaiott ornamentikából, a rs nesiánsz virágdiszból fejlesztettek i tizenhetedik siázad folyamán aképpen, liogy aat a nép művészi haj- ; lama kiváló asszonyai az uri osztálytól vették át és a ujaguk epe- i ciáils Ízlésével egészen átbasonitottáU olyan eredstivé, hogy az sziota példátlan szépséget és értéket jelent. Kőkori kerámiái euilékek tanulmányozására jöttem a szekszárdi mázsámba — végzé rendkivUl élvazetea és tanulságos felvilágosításait dr Mazsolics Amália — és én, aki kí szllló könyvem aaámára közel sail ; fényképfelvételt készítettem aa itt ót " z(ilt óskori ritkaságokról, majdaco az egész sárközi anyagot lefotognfaltam a magam gybuyOrUségére. Él lia időnként elóvessem ezeket a kfpeket, éppen olyan meghatottság gal gondolok majd a azekszirdi tuuzeum kincseire, mint amilyen liilávat emlékezem meg azokról a rif e hunyt lelkes tudósokról, akik sít a gyöuyürll anyagot össaegyüjtötlék: ói akikot én csak munkájuk ered! méuvéból ismerek. Eaael elváltunk a nálunk járt el(< kóló uiuzeumszakórtótól, akit — uiiot értesülünk — eddigi tudományos uiíküdéao alapján a d ül ai rík si Traniiválba és a délamarikai Argentiniábl is meghívtak egy tuuzeum gyUjteminyének a szakszert) feldolgozására M örömteli kötelességet tuljesitUnk, ztoikor a szekszárdi muieum kinoieiri! szóló lejtegetéseit megismertethetjük vármegyénk köiöniégével ií. 4 -k Mozsolics Amália szekszárdi tanulmányútja (TMU 1936. július 11.) 323
