Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
Újesztendő napján sokféle módon igyekeztek biztosítani az év szerencséjét. így pl. semmiféle húst nem fogyasztottak, mert ha disznóhúst ettek, kitúrta a házból, a baromfi pedig kikaparta a szerencséjüket. Mások szerint csak a malac orrát főzték és ették, mert az befelé túrta a szerencsét, és nem a csirkét, mert az kikaparta. Babot is főztek, hogy sok pénzük legyen. Ezenkívül rétest és fánkot sütöttek. Hasonló bőség és külön étrend (hurka, kolbász, paprikás, töltött káposzta, sütemények stb.) jellemezte a disznótorokat, de még a fonónak (sütemények, csemegék stb.), szüretnek (birkapörkölt), keresztelőnek is sajátos ételsora volt. A keresztelő napján egyszerű vendégség volt: hideg ételeket (kerek kalács, kalács, decsi szagos bor stb.) tálaltak fel. Ezt követően a komaasszonyok naponta felváltva hordták a poszitot vagy paszitát: díszes komatálra téve az ételt (húslevest, sülteket, tésztaféléket, süteményeket) külön komakendővel kötötték le. Ez általában megegyezett a vasárnapi ebéddel, de mindig igyekeztek valami újat, akkor éppen divatba jött ételt, süteményt is készíteni. Kínálás előtt mindig megkóstolták, hogy a gyermekágyas jobb étvággyal fogyassza. 38 4 A csöröglő volt az igazi örömünnep, amelyet aratás, szüret, disznótor idején tartottak, néha csak egy-két évvel a születés után. Eredetileg csak az elsőszülött fiú, később leány kedvéért is megrendezték. Valósággal kisebbfajta lakodalom volt: már szombaton megkezdődött a készítő (sütés-főzés) és vasárnapra harmincnegyven vendéget is összetoborzott a bába, aki a vőfély szerepét látta el. A vendégek csörögi ét (forgácsfánkot, innen a szokás neve) vittek. Mindezek a lakodalom gazdag, változatos étrendjével persze nem vetekedhettek, ahol is volt tésztás húsleves baromfiból, főtt baromfihús, fokhagymás marhahús, paprikáscsirke, töltött káposzta, újabban sült húsok, ezeken kívül kalács, rétes s a 20. századtól torták stb. Meg kell még említeni a sokféle bort és a csemegéül fogyasztott mézet is, ez utóbbit a répából készült gyári cukor szorította ki. A lakodalom a paraszti falvak nagy eseménye volt. Az előkészületek akár egy hétig is eltarthattak. Nagy lakodalmakkor előfordult, hogy több marhát is levágtak. Vágtak még disznót, szárnyast, sütöttek süteményeket, valamint a munkában résztvevőknek kerek kalácsot. A lakodalmak ételsorai állandóak voltak egy bizonyos időszakon belül, de az évszázadok során sokat változtak is. Egymás mellette élt itt a hagyományos és az új, itt mutatták be ugyanis a legújabban megismert ételeket, édességeket. Egy hagyományos ünnepi ételsor a következőkből állott: Első fogás volt a húsleves, leggyakrabban tyúkból, esetleg marhából tésztával, zöldségekkel, utána a levesben főtt hús különféle mártásokkal, majd fokhagymás marhahús, ezt követte a pörkölt kolompérral vagy csipetkével, esetleg valamilyen sült hús és a sütemények. A mulatság során később töltött káposztát is ettek. A lakodalmi tészták főleg kőtt kalácsok és különféle rétesek voltak, melyeket mára szinte teljesen kiszorítottak a torták és egyéb krémes sütemények. 38 5 38 4 „A keresztelőn általánosan a leves meg a pörkölt volt a fő étel. Hát az különböző, hogy a házaknál milyen volt. Mikor már megszületett a gyerek, akkor volt a gyermekágyas asszony és akkor vitték a komakosarat a komák. Tudták előre, hogy ki lesz a keresztszülő. Meg volt beszélve vagy már viszonzás volt, hogy előzőleg volt a másik helyen baba. A komakosár az abból állt, hogy egy ilyen szép nagy fehér kosarat a fejükre tették, gyönyörű abroszba belekötötték. Benne egy üveg bor. meg leves, pörkölt, sült hús, rétes, ami szintén egybe volt egy tepszibe. Egy hetes két hetes korába és utána a másik helyen született, akkor ezek ugyan azt visszavitték, hát nem ugyan azt csak hasonló komakosarat készítettek. " - Bogár Istvánné Lovas Éva Ocsény - idézi: FEHÉR 2006. - mikó komának hittak bennünket akkó megsütöttük a tizenhárom kiflit, vagy pedig tizenhárom fánkot, hát amennyi ráfért a réztepsire, akkor még egy üveg bort vittünk mellé, osztón ilyenbe fogtuk fő. " - G. VÁMOS 1977. - Fehér - kéket is szőttek, meg feketét. A nagyanyám is szőtt má kéket, de azt kevesebbet. - Komakendőnek. Nem vót benne más csak egy kis sodrás, meg a kék - meg színezve is vót az a kis átvetés, meg mellé egy kis kék meg fekete - oszt olyan szép kis hímzők vótak...Beletették a tepszit, réztepszit, benne vót két levét rétes, túros rétes, meg kiflit ütöttek oszt akkor megkenték tojással. Akkor mögvagdalták nem darálták vagy törték mozsárban - a diót, hanem kézzel, hogy nagyobbak lögyenek. Arra a tojásos tésztára rátötték - olyan szépen nézött az ki hogy...Mikor az kisüt, rárakták a rétös tetejire. osztón mögszórta a szülikém cukorral. Nem vót porcukor régön, hanem süvegcukor - meg törtünk belőle, olyan vót, mint a liszt. Olyan sokan vótak a komák...oszt mindön vasárnap vitték - még sokszor tizen is hoztak süteményt meg egy üveg bort hozzá. Nem győztük mögenni elosztogattuk a szögényöbbeknek meg a cigányoknak. " - GÉMES 1972. 38 5 „Levessel kezdődött, húslessel. Azt a tyúkot, amit kiszedtek a levesből, azt elvitték pékhez, jól bezsírozták és akkor a pékné azt ilyen nagy tepszikbe megsütötték, föltálalták harmadik fogásnak a paprikás után, a fokhagymás húst, aki kért. A birkapaprikás az krumplival, a tyúkpaprikás az csipetkével. Egyik tálba ezt tették, a másikba azt. " - Dőrr Zoltánné Gyene Julianna - idézi: FEHÉR 2006. 260
