Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
apám a vadkacsákat, el sem bírtuk fogyasztani. A faluban meg kérdezték tőlünk: „Mitül vagytok olyan kövérek, mint a mangalica malac? Mitül? Csipötkés krumplilevest ettünk este, a maradékot leegyengettük, reggelre krumplikocsonya lett, vittünk érte, kenyérrel mártogattuk. " 37 5 A hétköznapi ételek terén bizonyos hagyományos heti étrend alakult ki: kedden pl. babot főztek s a péntek lehetőleg hústalan nap volt. A meleg reggeli csak hétköznap dívott, vasárnap hideget ettek, esetleg kávét ittak hozzá. Nagypénteken sokan olyan szigorú böjtöt tartottak, hogy még a babot is rántás nélkül főzték, egyesek egész nap nem ettek. Húshagyó kedden református helyen is készítettek fánkot és csörögét (forgácsfánkot). 37 6 A régi öregek húsvétkor ebéd előtt három falat tormát ettek, hogy a kint alvók szájába ne másszon a kígyó, s csak azután fogyasztották a tojást és a sonkát. „A reformátusoknál nem volt sonkafőzés. Nagypénteken az a szokás megvolt, hogy mákos tésztát főztek, vagy mákos gubát, meg bablevest. Zsír nélkül. Húst nem ettek éppen nagypénteken. De szigorú böjt, mint a katolikusoknál az nem volt. Húsvét szombat. Nagyba készülődtek a húsvétra. Nem volt kimondottan húsvéti eledel. Ahol birka vagy bárány, ott azért vágtak. Azt tudom, hogy a nagyanyám mindig rétest sütött húsvétkor. Másik ünnepeken kalácsot. 37 7 Karácsony napján nem főztek, mert mindenki templomba ment, így hát délben az előző napi maradékot ették, többfélét fogyasztottak viszont karácsonyeste: töltött káposztát, csirkepaprikást, kacsa- és libasültet, kolbászos levest. 37 8 Tiltott étel volt viszont a bab, hogy „kelésösek ne lögyenek". Régen a többi ünnephez hasonlóan húslevest és töltött káposztát, esetleg pörköltet készítettek. A halászlé, a sült és rántott hal, valamint a sült és töltött szárnyasfélék új keletűek a karácsonyi asztalon. Sütemények közül ilyenkor diós és mákos kőtt kalácsot ettek. December 24-én, karácsony vigíliáján, karácsony böjtjén, bőved estén, a szinte forgatókönyvszerűén előírt cselekmények a karácsonyi asztal körül történtek. A karácsonyi asztal megterítése az ünnepi szokásrendben fontos helyet foglalt el. A cselekmény lényege az volt, hogy a karácsonyi vacsorához az asztalt különleges ünnepélyes módon terítették meg, rá és alá különböző gazdasági és házieszközöket, ételeket, valamint gabona magvakat, szénát, szalmát stb. helyeztek. Ezeket hosszabb-rövidebb ideig otthagyták, majd - leszedés után - különböző célokra felhasználták. A felhasználás általában mágikus célú volt, de sokszor másodlagosan kapcsolódott a cselekményekhez. A leszedés leggyakoribb időpontja aprószentek napja, ritkábban újév, néha vízkereszt napja volt. A karácsonyi asztalra és az asztal alá helyezett tárgyak közül legelterjedtebb volt a szalma és a széna, valamint a gabona és egyéb termény magvak. Az utóbbiból általában többfélét kevertek össze, és edénybe tették, vagy az asztalra szórták. Úgy tartották, hogy a magvak a következő évi kedvező termést, bőséget biztosították. A leszedés után a baromfiaknak adták, sok helyen azért, hogy nagyobb legyen a tojáshaszon. Az asztalra és alája helyezett gazdasági és házieszközök (ekevas, járom, lószerszám, borona, asztal lába köré csavart tehénlánc, kaszakő, több helyen sodró fa, mángorló, egyéb szerszámok) célja az volt, hogy ezek az eszközök hatékonyabbak legyenek, szalmával hintették föl, hogy minél jobban hasonlítson a betlehemi istállóhoz. Bátán vetőmagokat, szerszámot, zablát, kenyérsütéshez használatos kovászfát, keverőlapockát raktak az asztal alá. 37 9 37 5 FÉJA 1963,231. 37 6 „Csörget viszont szoktunk. Az meg úgy készült: három tojást leütöttünk, abba bele pálinkát, mert régen rumot annyira nem használtunk, de hát valami alkohol, vagy szeszes kellett. Pálinkát tettünk bele, sót, pici cukrot és olyan levestészta egy kicsit annál vastagabb, mint a kifőtt tészta. Olyanra nyújtottuk és forró zsírba kisütöttük. Ilyen kockára vágtuk így beirdaltuk a rádlival, a cifrázó rádlival. " - Bogár Istvánné Lovas Éva Ocsény - idézi: FEHÉR 2006. 37 7 Bogár Istvánné Lovas Éva Őcsény - idézi: FEHÉR 2006. 37 8 „Karácsonyra készült mindenki nagyon és akkor se volt rendkívüli ételkészítés csak a szokásos pörkölt, meg sült meg ilyen félék töltött káposzta. Halat nem szoktak Kacsa volt a karácsonyi fő étel, azt vágtak mindig, és abból szoktak vért sütni. Csak megfőztük a rizst, a vért rátettük nagyon sok hagymát előtte és az ilyen kacsavér volt meg máj. Leves is készült a kacsa aprólékából. Volt, hogy megcsináltuk fokhagymásnak, volt hogy mártással, valami szósszal megettük. A kacsa nyaka bőrét, azt megszoktuk tölteni, tehát a bőrét lehúztuk és azt olyan töltelékkel megtöltöttük és megsütöttük. Akkor lehetett szépen szeletelni. A liba nyakát is meg szoktuk tölteni, de inkább ludas kását szoktunk készíteni. Megfőztük az aprólékát. Édesanyám a levesbe, de a mama nem. A mama így tette oda, mint a levest, csak vöröshagymát nem tett bele és a zöldségei azt nem hosszúra rakta bele, hanem apró karikára vágva, és amikor megfőtt akkor tettünk hozzá rizst, borsót bele. Azt belefőztünk egész borsot, de amikor készen volt, akkor azt annyira kellett, hogy nem volt leve, hanem az olyan egybeálló szép étel. Újból törött borssal még meghintették és akkor a libamájat ráraktuk a tetejére, összevágva, meg a pörcöt, amilyen zsíros része neki azt kisütöttük neki és azt is ráraktuk a töpörtyűjét. " — Bogár Istvánné Lovas Éva Ocsény - idézi: FEHÉR 2006. 37 9 BÁLINT 1998,1. 74., 80. 258
