Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
„ Túr a disznó a verőmbe, csak a füle látszik, Bokor mellett a kanász menyecskével játszik. Megösmeröm a kanászt, csak a járásárul, Csönge bönge acéljárú fényös baltájárú. "' 4X4 „Megismerni a kanászt már a járás árú, Csengő-bengő acéljárú, a fényes baltájáró. Ej, siska, ne oda, ne menj a búzába, Mer a búza igen drága, száz forint az ára. " 2S S A disznóvágás mellett a sertéshús fogyasztása általános volt, ahogy a peres iratokban írták: „Balogh György pilisi lakos szőlejénél dolgozott, honnét Sánta János ifj. és Mózes Sándor hegy csőszök elcsalták Szőke Pál tanyájához hol ők tanyázni szoktak, ott paprikás húst főztek, mit közösen megettek... " 28 6 A disznóvágáshoz is kapcsolódtak hiedelmek: ,^4ki ellensége vót annak a menyasszonynak, vagy vőlegénnek, aztán megnézte aztat ezen keresztű, aztán akkó e marattak. " (Tudniillik disznóvágás után eltették azt a rongyot, amivel a vért törölték, ezen keresztül - és az ablakon át - nézték meg az esküvőre menő fiatal párt, illetve közülük azt, amelyikre haragudtak.) Nagypénteken még a protestáns vallásúak sem ettek húst, a legszigorúbb böjti napnak számított. A váraljai református magyarok is böjtöltek nagypénteken. Ekkor nem ettek húsféléket, zsíros ételeket, csak növényi eredetű táplálékot, tojást és tejterméket vettek magukhoz. „Háromszor ettünk. Reggel csak főtt tojásféle volt, délben pedig legtöbbször tejlevest, túrós tésztát csináltunk, de zsír nem volt rátéve. Amíg föl nem jött az első csillag, addig nem ehettünk zsírosat, utána már lehetett. " 28 7 A Sárközben azt tartották, hogy „az adventi malac nem maradós, az mind elpusztul." Mondták is a gazdáknak, hogy „ne úgy búgassák a kocát, hogy adventben legyenek a malacai. " ádventi malacot nem vettek volna meg, messzire elkerülték, mert az vagy megdöglött vagy megnyomorodott. " „ Viszont az adventi kutyakölyökből lesz a jó házőrző, mert annak tarka a szájpadlása és megfogja a patkányt és a férgeket Advent a gonoszjárás ideje is egyben. Ezért fokhagymát dugtak a kulcslyukba, hogy a boszorkányok ne tudjanak bejönni," 28 8 Tamás napja (december 21.) arról nevezetes, hogy ilyenkor ölik a disznót. Az ekkor vágott disznónak tamásháj a neve. Kelések gyógyítására találták alkalmasnak. A Sárközben Tamás napkor zsírból, szappanból, ecetből és vöröshagymából hájat készítettek, amelyet a „pokóvarra " tették akárcsak a Márton napi lúdhájat. 28 9 Baromfi Az ünnepi és a fő munkaidény étrendjében a disznóhús mellett a baromfinak is fontos szerep jutott. A régi vízi világban sok háziállatot tartottak, apró jószágok közül a vadkacsához hasonló tollú réce vagy tóka (ahogy Deesen nevezték) és riba (liba) volt a legtöbb, valamint a tik (tyúk), a pulyka és a gyöngytyúk sokáig nem tudott meghonosodni, csak az utóbbi fél évszázadban kezdtek terjedni. A parasztháztartásokban állandó és legkönnyebben igénybe vehető húskészletét a házi szárnyasok adták. Ezek közül a legfontosabb a baromfi: a tyúk és a kakas volt. Időről időre ludat és kacsát is hizlaltak, tömtek és adtak el, részben le is vágták, de inkább csak a tyúkot. Kacsát csak víz közelében érdemes tartani. Tojásait tyúkkal költették ki, de azután az anyaréce gondjaira bízták a kicsiket. Már a pár napos récék lejártak a Dunára, kukoricát csak újabban kaptak. Régen csalánlevelet, ördögcérnát és macska harapta füvet aprítottak számukra. A sárközi falvak urbáriumában több helyen szerepel a ludakkal való adózás. A fehér magyar lúdnak nem volt nagy teste, de nem csak a húsáért, hanem a tolláért is tartották. Szerették a pántlikás, búbos ludakat, ezért mikor a tojásokat az anyalúd, a magló lúd alá rakták, némelyik gazdaasszony a fejére cserépfedőt tett és pántlikát kötött a hátára.(Decs) ' JÁRDÁNYI-OLSV AI 1973, 158. ' Saját gyűjtés - Békás Jánosné Meggyesi Mária (1900-1994) Decs. ' TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabirájának iratai 425/1871. 'MÁZI 2001. 1 REHÁK 1964. ' REHÁK 1964. 238
