Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
A körte a rózsafélék családjába tartozó fontos gyümölcstermő növény. Az egyik legrégebben termesztett gyümölcs. Eurázsia mérsékelt égövében honos, mintegy 1500 fajtája ismeretes. A Sárközben ismert körtefajták: Búzás: Búzával egy időben érett. Árpás: Az árpával együtt érett. Törökországi: Rumos íze volt, pittagos, fekete foltos. Az édesség veri ki. Deesen igen kedvelt körtefaj volt, de csak az ártérben termett jól, a hegyen semmire sem ment. Kobak: Nagy alakú, savanykás, ősszel meglágyuló édes körte. Jakab: Jakab napra (június 25-ére) érett be. Gyűszű: Igen apró, sárga körte. Macskaszar: Ragadt amikor leesett a fáról. Szekfíí: Nevét illatáról kapta. Sármézes: Zamatos apró körte. Sár forma íze volt. Pécsi piros vagy váradi piros: Pécsváradról való, ahol igen közönséges. Közepes minőségű nyári körte. Telelő: Egy télre elálló körtefajta. Eprös vagy Loppa (lopva) érő: Eperfába is lehetett oltani. Kemény, savanyú körte, melynek külseje alig változik meg akkorra, mikorra beérik, akkor azonban nagyon finom, ezért nevezték lopva érőnek. Ismerték még: Apró vagy Cseresznye, Aratási apró sárga, Árpaérő, Birs, Bojári, Bőrhéjú, Cukor, Császár, Dilvaj, Dinnyés, Disznópicsájú, Disznószaros, Epöijés, Eperrel érő, Jani, Kálmán, Lánycsöcsű, Mányiszló, Mézes, Mézédes, Nagyasszonynapi, Nyakas, Öreg sárga, Őszi vörös, Pecsenye, Piros belű, Pogácsa, Rozs, Sárga, Sár, Sóvári, Sunka, Vörös, Zöld, Zabos körte. 17 8 A Kárpát-medencében, a Balkánon és Elő-Ázsiában honos gyümölcs. Szilvák: Aszaló, Kék vagy Hosszi, Besztercei, Cukor, Csanádi kökény, Daráncsi, Fehér, Fosó, Kék, Kenyérbél, Kökény, Lómonyú, Madármonyú, Margit, Muskotály ízű, Petei, Ringló, Sárga, Veres vagy Vörös, Zöld ringló. Cseresznyék: Fekete, Hólyag, Lóggós, Májusi, Piros Karmazsin, Piros szívalakú, Ropogós, Vadcseresznye. A rózsafélék családjába tartozó, csonthéjas gyümölcsöt termő bokor vagy fa. Magyarországon őshonos. 17 9 Meggyek. Cigány, Fekete, Halag vagy Halyag, Lóggós, Puhahéjú, Rudas, Spanyol, Üvegmeggy. Egyéb gyümölcsök: som, piszke, egrös, köszméte Európa mérsékelt égövében honos, Magyarországon a 17. század óta ismeretes. Főként gyógyszerként a bodzalekvár és a kánya köhögés ellen. Házi kertekben régóta terem a füge is. A ribizlit is ismerték. Ezeknek a gyümölcsöknek azonban nem volt nagy szerepük a gyümölcsöskertekben és a táplálkozásban. A diót magról ültették és nem oltották. Volt hosszúkás és kerek, nagy vékony héjú dió, melynek termése a tyúktojás nagyságát is elérte. A kemény héjú apró diót nem ültették, az magától nőtt. A diófajták nevüket nagyság, alak és a héj tulajdonságai szerint kapták. Nagyság szerint: Nagy, Kupás, Apró. Alak szerint: Hosszúkás, kerek. A héja szerint volt: Kemény, Nehéz töretü, Könnyű töretű, Cserhéjú, Papírhéjú vagy Cinege dió. 18 0 A népdal szerint: „Magas fán teröm a dió, Csókolj meg angyalom, de jó. Csókolj meg angyalom, picit, Kávé gyanánt ez jól esik. " ,H l Ették még a lasponyának és berkenyének a termését. A barackfélék inkább a hegyen voltak, csak három fajt ismertek. Magból válót és Duránszkit, valamint piros vagy Vérbarackot. A hegyen termett még sárga (kajszi) barack és a mandula is. Frissen, a gyümölcsöt fáról szedve elsősorban a gyermekek, fiatalok fogyasztották. Az alma és a körte már az asztalra is került, reggelire és ebédre kiegészítésül és munkaközben frissítőül. Nyári, őszi időszakban 17 8 ANDRÁSFALVY 1965,20-21. 17 9 ANDRÁSFALVY 1965,21. 18 0 ANDRÁSFALVY 1965, 21. 18 1 MARTIN 1979, 111. 214
