Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
„Május 19én a Ménes okozott Kárnak fel Jegyzése. Szél Ferentz árpája betsü szerént 3 kis tsomora való Or. Dani István Zabjába kár 3 kis tsomora való Szekeres István Zabjába kár 1 véka M. Köntzöl István Árpájába kár 2 kis tsomora való Szekeres István Árpájába kár 1 kis tsomora való " 5 0 A rozs vad állapotban a búza gyomnövénye volt. Jelentőségét igénytelensége adta. 5 1 Galgóczi Károly íija 1855-ben kiadott országismertető mezőgazdasági statisztikájában környékünkről: „...a tiszta búza elől a rozs foglalja el az első helyet, melly e legjobb földü vidékek tiszta búza, legalább kétszeres kenyérrel élő legközönségesebben használt kenyérgabona. A jobb vidékek egy része is házi szükségre keverve termeszti a rozsot és búzát és a kétszeres termesztésnek nagy divatja van, az lévén közönséges tapasztalat, hogy a kétszeres gabona mindég jobban fizet, mint akármellyik külön. Hanem kereskedésbe nagyon kevés kétszeres megy en. " 5 2 Az 1767. évi összeírásban még szereplő hajdina emlékét hiába keressük az emlékezetben. A hajdina kásanövény. Emberi táplálkozásra csak hántolás-koptatás után megfőzve alkalmas. A napi használatból kiveszett. 5 3 A zab aratása is szerepel a népdalokban: „A pilisi kertök alatt, Barna legény zabot arat. Zabot arat a lovának, Szeretőt keres magának. " u „ Kis pej lovam nem őszi meg a zabot, Mióta a zöld árpára rákapott. Mert az árpa édösebb is, mint a zab. Szép kedvesem maradhatsz már magadnak. " 5 5 „ Learatták már a decsi zabot, Közepébe rakják az asztagot. Az asztagra rászállott a csóka, Gyere babám taníts meg a csókra. " 5f i A köles termelésére több adatunk van. E gabonanövény őshazája Kelet- és Dél-Ázsia. Rövid tenyészidejű (80-120 nap), kevés gondozást kíván. Nagy jelentősége volt a folyók mellett, vízjárta, mocsaras területeken - így a Sárközben is - ahol tavaszi áradások után a kipusztult búza helyén bőven termett. Rendszeresen vetették parlagba és frissen feltört rétek földjébe. A 19. század derekától rohamosan visszaszorult termesztése. A kukoricát eleinte az apró magvak közé sorolták s a telki állományban helyet nem kapott. Kezdetben „konyhakerti növényként" indult meg művelése. A füvészkönyvek már a 16. század első harmadában pontos leírásokat közöltek róla, de hosszú idő telt el, amíg a parasztok megszokták az új növényt, megismerték hasznosítását és élelemként való felhasználását megtanulták. Ugyanis egyoldalú fogyasztása pellagrát idéz elő (pp vitamin hiánya - nikotinsav-amid; napi szükséglete az élelmiszer triptofán tartalmától függ, ami pl. a kukoricában kevés). Ezt küszöbölték ki az indiánok a kukorica, a bab és a tök együttes termesztésével, illetve fogyasztásával, amit a magyar parasztság is sikeresen alkalmazott a hagyományos gazdálkodásban. E betegség századokon át szedte áldozatait a kizárólag kukoricát fogyasztó népesség körében Közép- és DélEurópában. Mindez óvatossá tette termesztőit és felhasználóit, így közel két évszázadot vett igénybe, amíg minden ellenérzés megszűnt iránta és elfogadottá vált a 18. századi Európában. Hazai termesztéséről már a 5 0 Decs közs. jkv. 1841. máj. 23. 5 1 GAÁL 1978,292. 5 2 GALGÓCZI 1855,259. 5 3 ANDRÁSFALVY 1965, 11. 5 4 MARTIN 1979, 109. 5 5 TMÖL. K.OVÁCH Aladár iratai. 5 6 BOGÁR 1966, 23. 191
