Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében
1854-ben a szekszárdi segédszolgabíró támogató felteijesztést nyújtott be a megyehatósághoz a városban lévő cigányzenekar működési engedélyének ügyében. „Banyák Ignác zenész mellékelt kérvényét, melyben működési engedélyt kér a maga, valamint Bubits József, Banyák Ferenc, Bubits János, Kulats Antal, Korodi János, Balogh Péter és Horváth István számára, akik a kérelmező vezetésével egy társaságot képeznek, azzal az észrevétellel van szerencsém előterjeszteni, hogy nevezettek cigány származásúak, már hosszú évek óta muzsikálásból, mint gyermekkorukban tanult művészetből itt helyben élnek, és a foglalkozásban elért nem jelentéktelen előmenetelük következtében „Náci banda" néven általánosan ismertek és kedveltek....mivel fennállásuk hosszú ideje alatt mindvégig kifogástalanul viselkedtek, erkölcsi és politikai tekintetben semmi akadály ellenük nem ismeretes, tevékenységük űzéséhez pedig sokat kell utazniok a környéken, mivel magánszemélyek gyakran hívják őket. " Meg is kapták a kért engedélyt. 19 3 A cigányzenészek egymás között is békétlenkedtek időnként, pl. 1855. május 18-án Hőgyészen a kalapozott pénz szétosztása közben különböztek össze: „Mult vasárnap vagy is f hó 13án estve az itteni kávéház teremben muzsikálván az összeszedettt pénz elosztása alkalmával meghasonlottunk annak következtében Borbély Mihály zenésztársomai, ki mivel a pénz felváltás végett nekem adatott azt hitte, hogy őneki még valami jár - ösze vesztem, s mivel egy kissé borközben voltam fel lévén ingerelve nálam volt pipával szóróstól együtt annak fejét meg ütöttem, mire nevezett Borbély Mihály is vissza ütött és fejemen egy kis sértést magam is kaptam, de miután észre vettem, hogy az általam meg ütött zenész társam fejéből vér folyt, a dolgot azonnal abba hagytam s haza eltávoztam, de aközben a csendőrök értesítve lévén utánnam jöttek! - mondja Zsolnai Sándor 24 éves rk. feleséges, gyermekes cigány muzsikus. Borbély Mihály 17 éves rk. nőtlen hőgyészi zenész szerint: „Mult vasárnap estve az itteni kávéházban muzsikálván két ízben szedtünk pénzt midőn ez utoljára történt akkor az osztály miatt összevesztünk t. i. az előbbi szedésből nekem Zsolnai Sándortul járt volna 6 garas és egy xr vtó s ezt utóbb mikor pénz jött össze attul követeltem mit ő megtagadván kezdetben szóval pörlekedtünk, de utóbb nevezett Zsolnai Sándor nála volt, jó hosszú szárú fekete pipájával bal halántékomnál fejbe ütött úgy hogy annak következtében az ütésnek helye vérzeni is kezdett, mit mások figyelmeztetésére vettem észre, mire én nevezettet szinte meg ütöttem a nálam volt pipával, s azután a földre leterítettem - de azalatt közibénk jött egyik zenész társunk, és az választott el bennünket. " Egy tanú, Babári Tamás 36 éves rk. feleséges zenésztárs vallomása szerint: „...pénz osztozáson vesztek össze, a kezdetét azért nem tapasztaltam mert mi többi zenészek az alatt muzsikáltunk s csak egyedül Zsolnai és Borbély magok ketten osztozkodtak a pénz felett, én csak azt vettem észre midőn mindketten a Márton Duzsi lakos és Breitenstein János Csibráki lakosnak mint felperes Khult János ugyan Duzsi lakos elleni ügyében. Felperesek panaszként előterjesztik miszerint Duzsi Khult János helység korcsmárossa őket f. hó 6án mint muzsikusokat felfogadván, a midőn ők másnap Frankfurt David szinte odavaló Korcsma haszonbérlőhöz ki őket hétfőn este tartandó táncvigalomra mint muzsikusokat felfogadta, elmenni akartak, noha Khult Jánosnál azon estvére sem szóltak sem pedig foglalóval lekötelezve nem voltak, ez még hegedüjüket lezárolván azon éjjeli keresményektől, mellyel bizonyossan meghatározni nem lehet mégis 20 ftra tehető megfosztotta, hanem azt is okozta, hogy ők Frankfurt Dávidhoz kitől 20 xft foglalót vettek fel el nem mehetvén, ez evvel okozott s összesen 14 Ft. 54 xra menő kárát...Alperes is személyessen megjelenik a felperesek vádjára azt adja elő, hogy ő azokat nem csak f. hó 6ik napjára hanem 7ikére is elfogadta muzsikálni. Ezen állítását igazolja a Tettes közigazgatási főbíró urnák két napra t. i. f. hó óik és 7ik napjára szálló tánczvigalmi engedélye, valamint az első napon ki nevezett zenészek foglaló nélkül is zenésztek szintúgy zenészhettek volna f. hó 7én is, továbbá felhozza alperes Khult János Duzs helység bírája által alá írt bizonyítványt mellyen Schönfeld Boldizsár hőgyészi lakos itt panaszló muzsikusok eggyike zárta maga és elismeri miszerint itt panaszlott előadó által foglaló nélkül ugyan, de úgy voltak fel fogadva, hogy nem csak 6án. hanem 7én estve is nála muzsikálni fognak, egyedül Schőnfeld Boldizsár kérvén ki magát, hogy a második estén az az 7én meg nem jelenhet, mibe előadó maga is bele egyezett, miért is kérésére odajárul hogy az Alperesnek, kik társuk elismerése szerint is 7kére megfogadva voltak meg nem jelentek a követelésbe vett kártérítés megfizetése alul felmentessék. Felperesi válasz: A fentebbiekre előadatik, hogy f. hó 7én regvei elvégezvén a muzsikállásukat alperes nejét felszállították, hogy kívánnyák e hogy még az nap estve is ott maradjanak és muzsikáljanak vagy nem mire kérdezett asszony azt felelte, hogy nem tudja férje akar e muzsikál tartani vagy nem, kérdezzük meg azt, hogy megmaradjunk e vagy nem mire is Khult Jánost megkérdeztük mikép kívánja e, hogy még 7én estve is nála muzsikáljunk erre az lön a válasz, ha akarunk maradhatunk, ha nem elmehetünk Ezen határozatlan kijelentésre az utolsó farsangot kereset nélkül elmulasztani nem akarván, máshol akartunk helyet keresni s így történt, hogy Frankfurt Dávid ugyan Duzsi urasági korcsma haszonbérlőtől egy húszas foglaló adásával azon estvére felfogadtattunk elfogadván a foglalót Herr Márton lakásában én t. i. Breitenstein János a ládára lefeküdtem, és ott elaludtam, e közben Khult János oda jött és a hegedűmet elvette s így azon estvéli keresményünktől megfosztattunk ezután és tüstént lementem Khult Jánoshoz hegedűmet kérni, az akkor azt mondta hogy még a szolgabíró Ur szavára sem adja azt ki, az nap estve a Duzsi bírónál is ez iránt panaszt tettünk, de orvoslást nem nyertünk, másnap regvei Khult János a hegedűt Herr Mártonhoz küldötte, én pedig haza mentem Csibrákra... "-TMÖL. Hőgyész III. 15/1853. 19 3 K.. BALOG 1985,97. 171
