Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében
végett, melyek a játékokból egyes emberekre, sőt gyakran a közre is erednek, (a köznek is anyagi kárt okoznak) a közönségesen hazárdnak nevezett fáraó és kocka és mindenféle játékok, melyben minden a véletlentől függ... " 16 7 A szerencsejáték tehát minden olyan véletlenre alapozott társasjáték, melyben az ellenfelek egymással szemben anyagi előnyökre tesznek szert. A játékszenvedély azonban minden tiltást legyőzött. Sokszor még a testi fenyítéssel járó büntetéstől való félelem sem volt akadály. Sok esetben a játék utáni vágy még a munkaviszonyból adódó kötelezettségek megsértését is kikényszerítette egyeseknél. Ez történt Klement Frigyes szekszárdi szabólegénnyel is, akit mestere azzal bízott meg, hogy a kész ruhadarabot, egy atillát vigyen el a megrendelőhöz és hozza el az érte járó pénzt, a hat pengő forintot. Ez rendben meg is történt, azonban a haza vezető úton Klement összetalálkozott két barátjával, akikkel - feltehetőleg a legénynek nagyon nyomhatta a zsebét a hat forint betért a Pesti kocsmába. Itt persze mindjárt elő került a kártya, minek következtében hamarosan oda lett az atilla ára. 16 8 Sőt gyakran előfordult, hogy valaki adósságokba is verte magát a játék során. Benevits József szekszárdi lakos panaszkodott az uradalmi tiszttartónak 1835. február 18-án: „Most a leg közelébb elmúlt nyáron az ide való vendég fogadósnénak elöbbeni férjével Kártya játékban lévén, minthogy néki 49. fkkal adós maradtam, és minthogy addig sem akartak várni, ezen csekély adósságért még egynehány nap múlva azt nékie meg vittem volna, a Köpönyegemet ott mindjárt el fogták, feleségem pedig lemenvén hozzájuk egy 10 ftos Banknotával, a köpönyeget tsak ugyan kiváltotta, de mivel az egész Summát ki nem fizethette, addig nem adták néki, még egy könyvbe bé nem írta nevét, hogy a többit is meg fogja fizettni, de hogy mennyire köteleztették le feleségemet, azt sem én, sem feleségem mái napig sem tudtuk, mivel a fogadósné ezt törvényesen rajtunk soha se kereste. Történt azomban: hogy most vasárnapon mulatni menvén a Bálban a köpönyegemet letettem, és még ide s tova járkáltam, a köpönyegem elveszett, és ki volt a tolvaj? Maga a fogadósné, de minekelőtte azt megtudtam volna megboszonkodva azt mondottam, hogy nem volt az betsületes ember vagy aszszony, hanem hunczfut vagy kurva, a ki illy hamarsággal a joszágomat el vitte, a mit a fogadósné meg halván, huntzfut akasztófáravalónak kiálta, és egy botot kapván, és azzal agyba főbe ütött, és kezemet is úgy megvágta, hogy a helye most is meg láttzik, de még ezzel sem elégedvén meg, három ott lévő bitang kelnerekkel meg fogatott, és tagoltatott, azt mondván: hogy addig még megnem fizetem az adósságot, nem adja ki a köpönyeget. " I6 9 A szerencsejáték egyik alapvető kritériumával, a pénzért történő játék tilalmával mindenki tisztában volt. Mégis mivel a tét tette izgalmasabbá a játékot, sokan elfogadták ezt az anyagi szabályozó erőt, anélkül persze, hogy nagyobb összegeket nyerni, vagy kockáztatni akartak volna. Azonban az idő előrehaladtával, egyre inkább a minél nagyobb nyeremény elérése, illetve a veszteség ledolgozása lett a cél. A szekszárdi vendégfogadóban bárki is legyen a bérlő gyakran cserélt gazdát nagyobb összeg. A vendégfogadó látogatói között szinte minden társadalmi réteg képviselőjét meg lehet találni. Egy alkalommal Pécsi Péter szekszárdi ügyvéd kártyázott pénzre barátaival. A társasághoz csatlakozott Németh István, aki Kelemen ügyvédnél volt napidíjas írnok. Pécsinek szerencsés napja lehetett, mert folyamatosan nyert. Németh ezt látva, hazafelé menet megpróbálta visszakérni Pécsi ügyvéd úrtól azt az összeget, amelyet ő adott neki kölcsön korábban. Az aznapi kártyaparti győztese azonban újabb halasztásért folyamodott hitelezőjéhez, kérve őt, hogy később jöjjön el a tartozásért. Németh ezt a javaslatot nem volt hajlandó 16 7 II. Lipót 1790. évi dekrétuma, 31. cikkely. 1740-1835. évi törvénycikkek. Budapest, 1901. 181. 16 8 TMÖL. C/46/1858. 16 9 TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1835-36. - „Königstein Mihály 42 éves feleséges, hőgyészi születésű kalaznói korcsmáros izraelita, az eleiben adott kártyázási ügyben vall: mull farsang közepém kölesdi bálról korcsmámba jöttek több muzsikus czigányok ott ettek, ittak később 3. közülök ott maradt lakásomon és kártyáztak saját maguk által elő vett kártyával, mit játszottak azt nem tudom, sőt a három zenésznek nevét sem mondhatom meg külömben mint az egyik Antal volt, másik Dandi Gyuri, harmadik Sándor nevezetű . Midőn tőlem eltávoztak Dandi Gyuri adosom maradt 5 ft. 18 xrvtoval vacsora költséggel, melly adósság fejében Dandi Gyura köpönyegét hagyta nállam zálogba, még t. i. vissza fizetendi adósságát... Perei Antal 36 éves feleséges hőgyészi római katolikus zenész: azon vádra hogy én Kalaznon s Uzdon makas kártyát játszottam elösmerem. de azt Dandi Gyura unszolására tettem, ki rendessen zenész társait a kártya játékra nógatta, az is igaz hogy Kalaznon a zsidó Korcsmárostól, hol pénzemet elvesztettem 10 vftot vettem fel kölcsön, amiért zálogba köpönyegemet hagytam ott, melly még most is a korcsmárosnál Königstein Mihály birtokában vagyon e korcsmáros látta a játékot s megengedte házánál, különben nem is játszottunk volna, a játszásban pajtásom volt Zsolnai Sándor is. - TMÖL. Hőgyész VI. 250/1856. 162
