Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

ízben kéretett a csendes magaviseletre, mégis dacára a kérelemnek a gorombáskodással nem hagyott fel, minek következménye az lön, hogy a korcsmából kilódíttatott a konyhába, onnét azonban az udvarra s utcára menvén a nálla volt község tulajdonát képezett egycsövű puskával meg ijesztésére a bent mulatóknak az ablak felső fiókján belőtt, szerencsére azomban senki meg nem sértetett a lövés a padlásba menvén. A lövés következtében a korcsmában iddogáltok kirohantak s ötet elfogván irgalmatlanul meg tagolták s hogy agyon nem verték kis bíráimnak erélyes közbe vetésöknek tulajdonítható - kik is azután véresen a helység börtönébe késérték s vitték. Minthogy én ezen esemény történtekor Bécsben voltam - írta a községi bíró, Pusztai János - nem vehettem részt elöljáróimnak ez ügybeni intézkedésében, hanem mint hazajövetelemkor értesítve lettem elöljáróim által tekintetbe vétetvén megnevezett meggondolatlan Magyar Sándor csősznek eddigi szelid jó magaviselete s boros állapota a tett elkövetése alkalmával. " Büntetése 24 óra börtön, puskáját pedig csőszködésének idejére botra cserélik. - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 1120/1872. 15

2 Kammerman Xavér 29 éves, római katolikus, bátaszéki takács panasza: „Megsértésem abban áll, hogy Hohman Mátyás bátaszéki lakos a korcsmában Killer Péter és Szélig Gáspár előtt nekem azt mondotta: én azt hallottam, hogy te loptad el Reinhard Mátyás pénzét: - én becsületes mester ember lévén ezen rágalmat nem tűrhetem. " Hohman Mátyás 56 éves, római katolikus, nős öt gyermek édesapja, bátaszéki kovácsmester vallja: „A korcsmában borozás közben tréfából mondottam ezt Kammerman Xavérnak - én azonban ötet rágalmazni nem akartam, mivel őt becsületes embernek ismerem, kit is ezennel megkövetek, és bocsánatra felkérek. " - TMÖL. C/l62/1857. - „Mull Vasárnap este Bátaszéki kortsmában idogálván Korsós István Bozsoki herélővel, s többekkel, - azon herélötől hallottam, hogy Korsós engem szidalmazott, rágalmazott, ellenem dühösködve fenyegetődzött. " TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 1164/1868., 1241/1868., 1593/1868. - Vörös András kovács kívánságára kihallgatott tanúk - 1851. július 23. „ /. Zádori Ferencznő Szöködi Éva Faddi Csárdabeli Korcsmátosné: abban az időben t. i.f eszt. Jun. 29én, midőn Böltskei Iván Bognár, és Vörös András között szóváltás történt, éppen szolgálván a vendég szobába a Vendégeknek annál fogva jól látta mi történt a felek között - mi előtt azomba annak elbeszéléséhez fogna: megjegyzi Varga Ferencz Tanújára nézvést Iván bognárnak, hogy az igen sokat beszél és úgy adja elő a dolgot mintha látta volna, pedig Varga Ferencz igazán nem mondhat semmit, mert ö azután jött a Csárdába, szenér menvén - midőn már az illető felek között a szóváltás meg történt: - és nem is úgy esett a dolog mint elő adja: - meri Iván bognár ben a Vendég szobába - és nem a kocsi hátán evett - nem is szolt egyebet néki Vörös András mint hogy jó nappal köszöntötte - mit Iván bognár elfogadott ugyan, ha nem mindjárt utána, azt monda Vörös Andrásnak elég pajkossan, hogy eridj haza: mert meg basztam a feleségedet, erre Vörös András elmosolyodott, és azt felelte, hogy nem igaz a mit mondana, mert felesége hűségébe nem kételkedne - mondá továbbá Iván bognárnak, hogy talán a kutyát mívelte meg inkább - erre fel indult a bognár s egy darab lécet kapott ki menvén a szobábul - az udvaron az Istálló előtt és azt Vörös Andráshoz - ki szinte kocsissáért ki ment az udvarra - hozzá dobta - mit amaz felfogván viszsza dobta Ivánhoz e pedig a kézit tartotta a Lécz eleibe - úgy osztán a létzbe lévő szeg - vagy szálka az ujját megsértette - de egyéb kárt. Vörös András legkevésbé sem nyúlt Iván bognárhoz sem előbb sem utóbb, de még csak roszsz szóval sem illette jóllehet Iván bognár ötet minden módon éktelenül káromolta - még az apát is Zsiványnak és Huntzfutnak kajdászván és Istenét több ízben mívelvén. 2. Nemes Bese János nős, református, 50 éves dunaszentgyörgyi lakos: a kérdéses időben - ö is Szegzárdrol bizonyos állapotba haza felé jöttében - betérülvén a Faddi csárdába jelen volt Iván Bognár - és Vörös András kovács öszve pörlésén - ezt onnét mondhatja a tanú mivel a Faddi csárdából dél tájba elindulván, mintegy délutánni egy órára haza Dszgyörgyre ért. Mikor a lárma kezdődött tanú a korcsmáros és feleségével - úgy Horváth Péterrel a mellék kis szobába volt, és a lármát meghalván tüstént a vendég szobába, a hol azokat, miket már vallásában előadott hallott és látta. A tanú mindazokat mik a csárdába ben és kün történt látta, és megintette is a czivakodókat, hogy atyafi létökre nem illik egymással úgy bánni... Varga Sándor:...a legközelébb múlt Szexárdi Vásár alkalmával Iván Istvánt Szexárdra Vásárra vittem, és midőn a Faddi csárdába értünk lovaimat etettem oda jött kotsimhoz Vörös András szinte böltskei lakos, aki Szászról jővén szenet hozott s megtámadta Iván Istvánt, nagyon káromkodván a megholt apja Istenét, hívta be a kortsmába, hogy véle számot vetendő - de Iván István véle a kortsmába menni nem akart, noha Vörös András őt a kotsimról többször lehúzni akarta gyalázatossan... " TMÖL. Dunafoldvár 594/1851. - Franyó Ferenc földvári lakos levele - 1852. március 9. „E folyó évi Január ho 3lik napján déltájban szolgaim utáni sok futkározásaim kőzt megszomjazván a heti vásár után bémentem a piarczon álló ugy nevezett szöllő kortsmába, s itt egy meszel bort adattam magamnak, azt elköltvén, kifizetésére egy 5 ftos bankjegyet adtam a korcsmárosnak, kívánván azt ugyanis apró pénzre felváltani, történt: hogy ezt Kováts János Tartsa DJöldvári lakos meg látván fölkiáltott a jelen lévő vendégekhöz fordulva: könnyű, úgymond Franyonak uraskodni, könnyen költhet, sétálhat, mert Nagy Sándor arany gyűrűit eladta: ezen becsület sértő szavakra, mellyekkel tolvajságot fejezett ki, többen a Vendégek közül rá támadtak, miután semmi próbát sem tudna elő mutatni s ezen rosz hír mind inkább terjedne a városban, akkor szabadott, és Parragh Pálra Dfvári lakosra hivatkozva azt mondá: hogy ettől hallotta... " - TMÖL. Dunaföldvár 938/1852. - A kisszékelyi bíró levele 1857. október 25. „Mónus Márton helybeli esküdt általam a mai napon mint rend fenntartó a korcsmába küldetvén felügyelőnek - midőn ő kötelessége telyesítésében a 9. számú háznál lévő korcsmában mulató vendégek között megjelent tapasztalta hogy if. Borbás József korcsmáros minden felsőbb engedély nélkül muzsikáltatott, és midőn a mulató fijatalság között verekedés támadván azt lecsillapítandó fellépett volna Simon Lajos helybeli szolga legény mellen ragadván ezen szavakkal 'az egy Istenét kendnek üljön kend le " mellbe taszítván dolmányát is elszakasztotta, - hogy a felsöbbi rendeletek végre hajtásával megbízott elöljárói tekintély fentartassék és a túlcsapongó fiatalság kihágásai néműleg fékeztessenek, büntessék a vétkeseket...Simon Lajos: nagyon részeg voltam az esküdt ember megfogását tehát eszemmel nem bírva részegségemben követhettem el. Ifi. Borbás Jósef Csapláros korcsmáros: A vádbeli esel az udvaron történvén én meg éppen akkor a pinczében borért lévén, ez érdemben mit sem tanúsíthatok: hanem azt tudom, hogy vádlott nagyon boros volt. A mi pedig azon panaszt illeti, hogy engedelem nélkül muzsikáltattam, magam mentségére azt hozhatom fel kinek csapbérese vagyok, küldte hozzám s azt mondta neki 4 vasárnapra van engedelme muzsikáltatni, tehát bátran megengedhetem. " - TMÖL. Hőgyész VI. 322/1857. - Sandi István 28 éves pincehelyi lakos: „Folyó hó 8án este 8-9 óra tájban többed magammal a Cörbői korcsmában voltam és az ugyan oda való zsidó mészáros a 155