Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében
a gyermek csendőrökkel... " Német Anna 26 éves, római katolikus szolgáló, némedi lakos vallja: „Szegzárdra én és Rozs János nem vásárra jöttünk...a mint Szegzárdra értünk kimentünk a vásárálláson lévő petsenyés sátorokhoz, itt egy sátorba beültünk keveset enni, és még a levest sem ettük meg midőn jöttek a csendőrök... " Nyéki Rozália 14 éves, szekszárdi római katolikus lakos, aki anyja mellett lisztet és kalácsot árul vallja: „A kérdéses napon estve felé lóik éves testvéremmel Mihállyal anyánk által kezünkre bízott kalácsot árulgatván a bevett pénzt egy zsebkendőbe kötve kézi kiskosárba mellettem tartottam és miután a kalács árulás kissé szűnt, a pénzt meg is olvastam s alig hogy ezt elvégeztem jött hozzánk két nö személy és egy férfi, a férfi egyik, az idősebb nőszemély pedig a kalácsos kosár előtt helyet foglaltak és a kalácsot válogatták azomba a mellettünk jobbról balról volt férfi és nőszemély felkelvén tovább mentek, a lány pedig tovább is a kalácsra alkudozott, a midőn a kalácsra nézve 6 vto garasba megegyeztünk a leány a távozók után kiáltozott, mivel neki nem volt pénze, hanem azok nem áltak meg, folyvást menvén a vágóhíd felé, a leány utánuk. En a leány eltávozása után mellettem volt kosaramat s keszkenőbe kötött pénzemet nem látván Mihály testvéremnek mindjárt mondottam, hogy a pénz kosarastul oda van. " I4 6 Petyán Cecilia 19 éves, római katolikus, szabadkai születésű hajadon vallja: „...ezelőtt 5 hónapokkal jöttem Tolnára a Rudnai István korcsmároshoz, mint szolgáló. Folyó 21én délután házi uram átjővén Szegzárdra vásárra, és én is felkérvén őt vinne el magával mivel én még sohasem voltam Szegzárdon, ezt tellyesítette, itten Reiszen Frigyes kocsmároshoz szállottunk, ki is házi gazdámat felkérte hagyna itt engem vásár alkalmával segítségre, majd alkalmilag ő is kisegíti gazdámat, én tehát itt maradtam nála, de nem valami gonosz szándokból vagy fajtalansági tekéntetből, hanem segedelemre, - és f. Hó 22én a Cs. K. Csendőrök velem csak tartózkodási jegyem volt, azonnal a fogházba késértek. " I4 7 A vásározók kiszolgálására a kocsmárosok, italmérők mindent megtettek, időnként még törvénytelen cselekedetekre is elszánták magukat a haszon reményében. A járásbíróság 1855. szept. 27-én három havi elzárásra ítélte Herczeg Borbálát és féijét, Mesch Bertalant, mert vádlottak az elmúlt szekszárdi országos vásár alkalmával hétfőn éjjel amikor nála sok vendég evett-ivott Fuchs Jakab kérésére, hogy számára nőszemélyt szerezzen. „ Vádolt Tutainöhöz elmenvén, - annak leányát fel is keltette, s magához hívta azonban mivel sokáig késett, - az idö alatt egy a kortsmájába megjelent czigány asszonyt - kinek a németh ember akaratját tudtára adta, - annak megszerezte, s ezen szerzésért vádolt férje két pengő forintot fel is vett; - önként bevallotta, annél fogva a kerittési kihágásban válván bűnössé... " Messné tagadja a vádat: „nem igaz, hogy én Boros Annát paráználkodásra biztattam — a dolog ügy történt a legközelebb mullott vásárkor sok vendégeim lévén egy német ember - ki fazékakkal jött be - Vásár Hétfő éjjelén a mint nálam ettek ittak - föl szollított - hogy egy személyt szerezzek számára -jol megfizeti - én tehát elmentem Tutainé leányához - es azt fölköltöttem, hanem mivel soká jött tehát az alatt jött a czigány asszony - hogy egy nemeth ember mit akar - az asszony kapott rajta és elment vele - hová azt nem tudom - egyszer az ember visza jővén, jajgat hogy 40 pftja - lópassusai ott vágynák, és még engem is sértegetni kezdett, mondván hogy én a nöszeméljel egyet értettem - ezért meg haragudván összeszidtam az embert - a többi német emberek pedig nevettek hogy az éjjeli kalandjával úgy megjárta - az után az ember ki ment és az utczán kérdezte a jövőket menőket - hogy nem látták é az ő kurváját - egy magyar ember azt felelte neki tudja fene hol a ked kurvája - és tovább ment - az ember is többé vissza nem jött, - másnap reggel a czigány nö eljött - és mutatta, hogy mit kapott - én meg támadtam, hogy az embertől miért vett el 40 pgöftot de akkor azt mondta - hogy ö 4 Ft pgőt kapott - és kezébe marha passzust is tartván - mondta hogy ebbe volt 10 Ft- de azt nem tudván pengő é vagy váltó - az asszony azután 2 Ft pengőt a férjemnek adta -ferjem elvette tőle - és ment vele a csendörökhöz... " Meschék védekezése igen érdekes: „Az ítélet bázisául felkarolt 512 és 513ik §ai a BTK Ilik fejezetének reánk épen nem alkalmazható, mivel sem házunk Kéjnöknek tilalmas üzetésök folytatására rendes szállásul nem szolgál - (a felfogott esetnél is károsított Fuchs Jakab Boros Anna cigánynövel házunktól eltávozva testi vágyaikat másutt elégítették ki, ha kielégítették), sem búvó helyet nem adánk, - sem illy személyek elszerzésével nem üzérkedünk, sem efféle tilos szövetkezéseknél közbenjárókul nem szolgálunk...Mert azt sehol be nem ismerem, sem be nem győzetett ellenem Mesch Borbála ellen az, hogy én a czigánynőt, mint véletlenül házunkhoz vetődöt Fuksz részére megkerítettem volna; - ő maga megértvén a német szándokát s kívánságát, eszközül ajánlkoza; - ha én keritője valék, szállást és a 14 6 TMÖL. C 57. - 1857. 14 7 TMÖL. C 32 - 1858. márc. 26. 153
