Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

1851-ben már arról hallunk, hogy a dunaföldvári kávéházban táncművész is dolgozik."

4 1847. jan. 20-án özv. Vigyázó Ignácné földbirtokos írta levelében: „ Paks mvárossában egy curiális belső udvar telkem létez, mellyen özvegy Vaezek Ferdinándnő háza, olly háza, mellybe egy nagy bolt s egy sörmérö s billiárdal ellátott ugy nevezett kávé ház van, én mint földes asszonya az említett ház s boltra nézve mindenkor szóbeli egyességgel alapítottuk meg az un. járandóságot kész pénzre, melly egyességi öszveg majd több majd kevesebb volt... "

I4

0 1855-ben már a hőgyészi kávéházról is hallunk: „Mult vasárnap vagyis f. hó 13án estve az itteni kávéház teremben muzsikálván az össze szedett pénz elosztása alkalmával meghasontottunk... "

14

1 1857-ben: Oppeler Katalin Gundman Károly kávés gazdaasszonya: „Locz Jakab itteni szabó legény hozzám jött a kávéházba... "

m A paksi Erzsébet nagy szálloda" egyideig „Béke szálló " néven még a 20. század második felében is működött. (Képeslap, 1923) Lacikonyha Olcsó piaci, vásári konyha, sátorban elhelyezett étkezőhely. Neve a hagyomány szerint II. Ulászló királyunktól származik. Valószínűbb eredete, hogy a régi vidéki háztartásokban László-naptól (június 27.) kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá. A lacikonyhának több jelentése van: 1. vásáron, piacon, egyéb sokadalmakban álló olyan sátor, gyorsan felállított bódé, amelyben főznek és étkeznek. 2. egyszerű, szegényes vendéglő. 3. szegény pusztai lakos kunyhója mellett vályogból vagy sárból rögtönzött, sokszor boglyakemence alakú főzőhely. A lacikonyha fő, névadó készítménye a lacipecsenye vagy röviden laci. Ez nem más, mint gyors tűzön, frissen, hagymás, paprikás zsírban sült sertés hússzelet (leginkább comb), amit egy ketté vágott cipó közé tesznek. A lacikonyhák frissen sült halat, kolbászt, hurkát is árultak, sőt újabban liba-, kacsasültet is. A lacikonyhák körül ólálkodtak a lacibetyárok; pénztelen, szegény, elzüllött alakok, akiket jómódú ismerőseik megvendégeltek. A lacikonyhákat az különböztette meg a sütögetőktől, hogy azoknak sátruk volt és vendégeiket le is tudták ültetni a sátor belsejében. Jellegzetes mozgóárusok voltak. Hasonló életmódot folytattak, mint a vásárokon véletlenül, vagy tervszerűen feltűnő különböző vándorárusok, kiknek sajátos csoportját alkották a szlovák üvegesek, vásznasok, vagy éppen a gyolcsosok. 13

9 TMÖL. Dunafoldvár 1197/1852. 14

0 TMÖL. Dunafoldvár 1922/1854. 14

1 TMÖL. Hőgyész VI. 38/1855. 14

2 TMÖL. Hőgyész VI. 98/1857. 151