Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében
de kivégzése előtt megszökött. Főleg állatokat, különösen lovakat lopkodott. Nagy összeköttetései voltak, kik között szerepel egy nagykanizsai „czines" s egy pesti korcsmárosné is. 1832-ben keresték hivatalosan s 1838-ban is szólnak még róla írások. 9 4 1832-ben Fejér vármegye törvényszéke levélben fordult Tolna vármegyéhez: „Megyénk Tiszti Ügyészi Hivatalának mai Törvény Székünk eleibe terjesztett Jelentése folytában hivatalos szomszédi bizalommal kérjük Nagyságtokat Kegyelmeteket, hogy az eránt, ha vallyon az itt fogházunkban raboskodó Liliom János híres rabló társaság állítása szerint megvalósodik é azon vád, hogy Megyéjekbeli Marczintai Csárdás Tóth Pál, az említett rabló társaság egyik gonosz tagjától Nagy Jánostól egy Lovat vett volna által? Liliom Jánosnak pedig a Fornádi Csősz tulajdon Lovát adta légyen? úgy szinte, ha vallyon az Ozorai Csikós Elekes István, a most mondott rablóktól, Megyénkbeli Csikvári Mészáros elrablott Ló Szerszámjait, és nyerget valóban által vette é? a nevezetteket szoros vizsgálat alá vétetni, és ha ezen vétkes Tettek világosságra jönnének, mind azon bűntársaknak, mint valóságos orgazdáknak javait kárpótlás fejében Bírói zár alá vétettvén, - s őket érdemlett büntetéssel fenyíttetvén minket a tapasztalatokról minél előbb értesíteni méltóztassanak" A tolnaiak hamarosan válaszolnak is a következőképpen: Kihallgatták a kért személyeket, kik így vallottak: „ Tóth Pál azt, hogy Nagy Jánostól a kérdésbéli lovat által vette volna el nem válolván, sött Fülöp Istvány Fornádi Csősznek vallásából is úgy jővén az ki, hogy mi módon Liliom János s társai mint rémítő Dulók felfegyverkezve jártak az ö magányos és pusztán helyheztetett lakhelyét is meg lepték s anélkül, hogy ő maga, s házi népe életét, s minden vagyonokat veszedelemre egyenessen s nyilván ki tegyék ellenek nem tehetnek. Liliom János kifáradt lovát ott hagyta, mellyért Szluha Úr Csikós bujtárja nem sokára eljött, s mint tulajdonát elvitte, valamint az előtte ott létéről Liliomnak, úgy ezúttal valóról is Kecsegei Ispány Úrnál jelentését meg tenni, s utóbb a Tisztségnél is azt felfedezni einem mulatta. Elekes Istvány is tsak azt, hogy Liliom János mikoron ott is mint Sivány megfordult egy puszta nyereg fát (szerszám nélkül) lakhelyén hagyta, nem pedig ö által vette esmérné el, a vád, és orgazdaság alol ezúttal bíróiképpen felmentettnek. " 9 5 Még 1834-ben is hallunk róluk. Oláh József alsóhídvégi csősz levélben panaszkodik, hogy ezelőtt 4 esztendővel Liliom és társai kirabolták, tőbb ezer forintra tehető vagyonától szabadították meg. El is fogták a rablókat, akiket kártérítésre köteleztek, de közben elhunyt Augusz Antal főszolgabíró, kire a végrehajtást kiosztották, így ügye még nem rendeződött. Angyal István esküdt válaszol a levélre. „ Vasban álló ifiu Liliom János Durgonits Mártony, N. Kajtár György, Horváth Mártony és Tóth Pál Perében f. Esztendő Második hó 5én hozott ítéletének következésébe Oláh Mihály Hidvéghi Csősznek ki rablásáért Durgonits Márton ifiu Liliom János és Horváth Mártony a Kárnak 1298 f. 45 xrnak visza fizetésébe meg marasztaltattván, a végre hajtást eszközölni akartam, Liliom János M. Fehér Vgyébe raboskodván ezen Földvári Járásban semmi vagyona nem találtatik, Durgonits Mártonynak Vagyona pedig a Paksi elöljáróság által öszve íratván, kivévén tsekély ágyi és egyéb Ruha szerét 323 forint érőre becsültetik, és általába zár alá tétettek. De ebből felesége hozománya 280frt. Horváth Mártony pedig kinek 600 darabbul álló Birkái, mellyek is Uzdon Nagy Istvány Árendásnál teleltettek...Horváth Mihály Bogárdi Arendasnak kezes Levele következésébe ki adattak, a fent nevezett Horváth Mártony Belecskára menvén lakni. Horváth Mihály pedig Ns. Veszprém Vármegyébe vagyon. " 9 6 A gyöngyharmat takaródzó párnája „Patkó Pista sétál a zöld erdőbe, Azt sem tudja fol alá van e benne. Száraz levél fölvetett nyoszolyája, Patkó Pista hazaüzent anyjának, Küldjön vánkost betyár feje aljának. De az anyja visszaüzent fiának, Göndörhaját tegye feje aljának. " 9 7 Selyömkendőmet a szél lebögteti, Szeretőmet a vármögye kergeti. Mit ér néköm az aranyos levele, Ha én magam nem beszélhetök vele. 94 GÖNCZI 1944. 45. TMÖL. ICözgy. ir. 3/1833. TMÖL. Közgy. ir. 333/1835. ANDRÁSFALVY 1980. 95 96 97 130
