Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében
A magyarországi kocsmacégér változatok körében, ha növényt választottak, akkor a szőlőé az elsőbbség. A múzeumokba került fémből, bádoglemezből készült cégérek jellegzetessége, hogy megtalálhatók rajtuk a szőlőfürt, a szőlőlevél, a valamiféle fonadékból (talán szőlővenyigéből vagy szalmából, forgácsból) kötött bojt, illetve koszorú és különböző színűre (fehér, piros, zöld) festett szalagok. 7 1 „A kocsmák szegényebbjei és a bormérők, valamint a csárdák nagyon egyszerű jeladással éltek. Az ország magyar részein nemigen használtak fából faragott vagy képes cégért. 1589-ben Monoszlai András írja: 'A czégér legelőször szemeinknek jelenti magát, de mindjárt érteni adja: azon helyen bort árulnak. ' Ezt az évszázados jelbeszédet mindenki megértette. Itt volt például a bormérést jelző lombkoszorú. ...A cégér hosszú farúdon csüngött le... " 7 4 A borcégér a megengedett körülmények között történő borárusítás társadalmi ellenőrzéssel szentesített jele volt, ugyanis a cégér nélkül árult bor, a vakbor elkobzásra került. 1849-ben az uradalom összeírta azokat a szekszárdi lakosokat, akik csapiárosokként Szent György naptól Szent Mihály napig bort, sört, pálinkát mérhettek haszonbér fejében: Az úgy nevezett kurta kocsmában: 1. Nagy vendég fogadós „minden szeszes italokért és konyháért" 900 forintért. A vásárálláson: 2. Edl János „sert, bort, pálinkát" 60 forintért. 3. Duttai János „bort, sert, pálinkát" 40 forintért. 4. Pere Ferenc „bort, sert, pálinkát" 40 forintért. 5. Oszoly Antal „bort, sert, pálinkát" 60 forintért. 6. Keresztes Ferencné „bort, sert, pálinkát" 25 forintért. Kerti utcában: 7. Mittinger Márton „bort, sert, pálinkát" 20 forintért. Orvos utcában: 8. Varga Szabó József „mindent" 60 forintért. Budai utcában: 9. Pach Jakab „sert, bort" 80 forintért. Szárnyas utcában: Bogyai István „sert, bort" 32 forintért. Budai utcában: Kovács József Erdélyi „bort, pálinkát" 40 forintért. Orbán utcában: Kölkedi János „bort, pálinkát, sert" 30 forintért. József utcában: Lemle István „mindent" 60 forintért. Szeder utcában: Kerecsényi György „mindent" 60 forintért. Budai utca végén: Szegedi András „mindent" 50 forintért. Lederer Fülöp „pálinkát" 20 forintért. Rosenstok Salamon „pálinkát" 20 forintért. Városi pincesoron: Tolnai Lajos „bort, pálinkát" 40 forintért. Pek János „bort, pálinkát" 40 forintért. Kálvinista utcában: Salamon Teréz „mindent" 30 forintért. Török Ferenc „sert" 20 forintért. Bartina utcában: Pikai György „bort" 20 forintért. Czughof János „bort, pálinkát" 80 forintért. Vinkler Zsidó „bort, pálinkát" 20 forintért. Piacon a Domsits házban: Czimmermann János „pálinkát" 60 forintért. Szarka utcában: Doria Lőrinc „bort, ser, pálinkát" 70 forintért. Várpincében: Horváth Antal „bort, sert" 60 forintért. Blaschiriba Ferenc „mindent" 100 forintért. Német utcában: Haudinger János „bort, sert" 60 forintért. Bátaszéki utcában: Szilágyi Ferenc „bort, pálinkát" 60 forintért. Posta utcában: Vindisch János „bort, pálinkát" 60 forintért. Skokan Györgyné 40 forintért. 7 5 A kocsmák, csárdák ivószobáiban pár soros tréfás, oktató, rímes feliratokat szerepeltettek a tulajdonosok. Olykor a homlokzaton is látható kocsma- és csárdafelirat az arra járókat invitálja: „ Térj be hozzám, barátom / szomjas vagy, amint látom / jó bort szűrök pénzedre / váljék egészségedre! " A belső falakon levő felirat pedig részben italdicsérő, részben a fizetésre szólít fel, vagy éppen a zárórára figyelmeztet: 7 3 GRÁFIK 2008, 29. 7 4 CSATKAI 1971, 18-19. 7 5 TMÖL. Szeksz. Közalap. Ur. ir. 1849-1850. 120
