Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében
Szekszárdon egy bál idején, ahova elsősorban a helyi előkelőségek érkeztek, egy korábbi sérelem hatása alatt maga a központi nagyvendéglő haszonbérlője állta útját annak a zsidó kereskedőnek, akivel viszonya már régebben megromlott. A kiutasításkor a következő szavakat mondta: „b...m a huncfut zsidó teremtését, ha még egyszer idejön kidobom mint a kutyát. " Dühét és sértő kifejezéseit egy hivatalos személy (az egyik járásbíró) jelenléte sem korlátozta. Ez annak is jele lehetett, hogy köreikben mások is hasonlóképpen vélekedhettek. 6 4 Dunafölváron Perka Istvánné Wittman Magdolna bognármesterné panaszkodott a kocsmárosra és feleségére, „...mikép Hann Erzsébet h az itteni Vörös Ökör nevii vendéglőbeli korcsmárosné e folyó évi decembr. 3dik délutáni időben: midőn férjem Perka István helybeli Bognár Mester nála tett s némi hátra maradt fizetéseket akarta volna ki elégíteni, nagyobb sumát követelt rajta t. i. férjemen semmint igaz vala, azt hazudá egyszersmint férjemnek, hogy én férjemnek távolléte alatt pint számra hordatván a bort tőle, azért rúgna a Követelés nagyobb Somára; semmint ezt férjem magának feljegyzé (ki valahányszor a korcsmábol bort hozatott magának, azt annyiszor föl írni, és ha nagyobb Somára nőtt, azt legott kifizetni is szokta) erről férjem haza jöttével tudósítóit - én azonnal elmenék a korcsmároshoz a dolog felől és azon pintekről, mellyeket hamissan emlegettek, komolyan értekezendő, de a Korcsmáros elég durva vala; pedig semivel sem sértén meg, Koromnál fogva elébb a vendégszobába; azután az útzára is nem kivezetni, mint inkább kidobni; Neje pedig félre tévén minden női szemérmet telt torokkal kiáltozá az utzán utánnam: hogy férjem bitang moslékos - engemet pedig a legrúttabb szavakkal rágalmazott: rágodjon a fene rajtam, büdös bitang kurva vagyok, menjjek a szöllöbe baszni meg ott magam ily gyalázatos fertelmes szavakkal sérteni, meg gyalázni." Tanuk is vannak: Szabó János földvári lakos vallotta: „...hogy ő napszámban dolgozott Hahn Jánosnál midőn Perka Istvány a bor árát kifizetni oda jött: és mivel kevesebbet akart fizetni Hahn János behívta a feleségét, ki is azt állította, hogy Perkáné is hordatott bort fazék számra, kisleánya által, mit talán Perka nem tud, és azért sokalja a bor árát - erre Perka haza ment és neje jött által kis leányával novembr utolján Deutsch Ignácz Simontornyai korcsmáros izraelitának ki egyszersmind az Egresi Csapszéket is birja, 1 7 akó bort - 7 vft. 9 xral - eladtam, oly feltétel mellett, hogy a bort Egresre tartozván szállítani, ott a boraim árát azonnal kifizetendi, a hordókat pedig akkor kapom vissza, midőn azok kiürülnek. Illy feltétel melletti eladás következtében a borokat rendeltetésük helyére elszállítottam; mégis a nevezett izraelita azoknak árából 23 frt. 57 xrokat vc. ravaszul azon ürügy alatt elfogott, mivel úgy mond maga akarja megmérni hordaimat, most pedig rá nem ér hanem menjek két hét múlva. - A két hét elteltével megjelentem nála, de ekkor sem fizetett, azt állítván hogy hordáim hiányosak, s ezért se pénzt nam ád, sőt még majd a bort iccze számra kiméreti, s ha ez esetben is hiányt talál, hordaimat összedönteti, s minthogy ezen kinézést egy zsandár s egy Elöljáró jelenlétében fogja eszközölni - azoknak napidijjait is megfizetendem Meglévén a hordoknak ezen vexáló cselekményét a Simontornyai Elöljáróságnál tűstént bepanaszoltam, kik öt meghivatván a 23 frt. 57 xrok lefizetését kötelességéül tették; de siker nélkül, mert Deutsch azért még se fizetett, az Elöljáróság előtt is azt mondván, hogy ő először iccze számra fogja a bort ki mérni, s ha így hiányt nem talál, fogja csak a bor árát kielégíteni. Végre Karácsonra hordáimból a bor ki fogyván, fuvaros kocsin felmentem értük Január elején Egresre, de a többször nevezett izraelita még ekkor is ellenezvén azok elhozását, megkértem az Egresi Elöljáróságot: hogy a hordókat akolnák meg hogy e szerint a zsidó jogtalan bánásmódja kitűnjön. Kérésem tellyesítve lett, s tőlök bizonyítványt kértem bemutatni, kik ezen hivatkozott bizonyítvány nyomán, meggyőződve Deutsch igazságtalanságokról, az önkényesen visszatartott pénzemnek kifizetését, s a már kiürült hordók vissza adását, megrendelték, - de megint foganat nélkül, mert Deutsch azt nyilvánította: hogy ő még nem mérte meg a hordókat, hanem majd zsandárral fogja megméretni, azért azokat addig vissza sem adja, se nem fizet Deutsch e közben az Egresi uraságtól lovakat vásárolván, s hordaimra szüksége lévén, azokat megtöltette, s így e szerint még több oka volt tőlem azok visszaadását számtalan sürgöléseim daczára megtagadni. Az Elöljáróság azonban folvást biztatván azzal, hogy a pénzt megkapom, debe kellett fáradnom Simontornyára, úgy hogy összesen 13szor fáradtam, két ízben kocsival, a midőn a hordókat elhozatni gondoltam, de azért máig se kaphattam azokat vissza. " A simontornyai elöljárók is megvizsgálták a hordókat akolóvassal és iccével is és egy akó 59 icce hiányt tapasztaltak, tehát a zsidó korcsmáros igazsága derült ki. - TMÖL. Ozora III. 32/1856. 6 4 TMÖL. Szekszárd C/83/1856. - Csizmadia István medinai bíró tanúsítja: „hogy ő a szó alatti megbecstelenittésnél jelen volt, - az egész így tőrtént: folyó évi martzius 26án Schvartz Gábor medinai helység Csapiárosnak a mészáros legényei 'A font hus végett történt öszveütközését az itt tanúskodó mint helység bírája, többi társaival a falu háznál elintézni akarván, a feleket lármás vitatkozásokra a Jző Ur is a Tanács szobába jött, ki a perlekedő feleket csendességre intette, - de Schvartz Gábor ezen figyelmeztetésre mit sem adván, lármáját folytatva egy zsidó betűkkel írt czédulát vett elő, mely mása a mészáros legénynél volt, ki azt szinte előmutatta, - ezen czédulákat minthogy olvasni nem tudtuk Glöckner Keresztély jegyzőnk felekkel vissza vetette s azt mondta: 'hogy türt embereknek ismeretlen nyelven írt írása itt hiteles nem lehet ' - erre Schvartz Gábor felpattanva fenhangon azt mondotta 'ha a zsidó írás nem hiteles, a Jegyzőé sem hiteles, s ha a zsidó türt, a Jegyző is türt, mert ő is csak bugyogós sváb s a helységnek oly cselédje mint maga (a zsidó) - 5 ezt oly dühvel kiabálta, hogy azt hideg vérrel el nem halgathatván a Jegyző azt mondta 'baszom a zsidó akasztófára való istenedet ' s a tanú által mint helység bírája áltat öt befogatni akarta, mire Schvartz azt mondta 'bassza kend a kecskét' s káromkodva a Jegyzőt meg gazemberezte. " - TMÖL. Hőgyész III. 104/1850. 116
