Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében
Piarczon el nem adhatják az utasokat házaikba be térítgetik azokat Etetik e mellett pedig Bort, Pálinkát Árendás Ur nagy kárával mérdegélnek. Mivel pedig ezen Földvár Mezzö Várossá nem Királyi Várossi szabadsággal Biró volna, hanem egyedid az Uradalmi Feö Directió mellett Igazgattattna már pedig a Publicum az Utasok befogadására és mindennel való Bé fogadására egyedül a Publicus Uradalmi Vendégfogadókat rendelte és ez illyetén Piaczi Kofákat a Jo Politika tilalmazná mivel azok Dögöt és más egészségtelen Húsokat Kisüttnek főznek. Tiltsák be a Piaczi sütkérezést, és árulgatást, de legfőképpen az Iczés Korcsmárosoknak a Szállásadást Vendéglést Széna és Abrak árullást és a Portio Széna Jegyeket az Hátoktul bé szedetni, hanem akinek több Termése vagyon adogassa azt Mázsával, de nem Portioszámra mivel tapasztalás szerént sokat Bölcskén, Madocsán és Solton sött itt Helyben is az Szénát Zabot és Mohart bé vásárolják és azt Vékánként, Portioként Czégér mellett árulgatván formális Kereskedést űznek az Árendásoknak véghetetlen Károsíttatásokkal. " 4 0 Szekszárd mezővárosa már 1804-ben panaszkodott a borfogyasztás megváltozása miatt. „ Valamint hogy a szexárdi boroknak nemét akár mely változo időkben is más megyebéliekhez képest, mind árában, s mind pediglen iziben föllül halladni tapasztaltuk, úgy mostanában is noha az időnek mostohasága miatt alább sorsú Boraink légyenek, de mind azon által reménységünk annyival is inkább lehet, mennyivel Külső vidékieken roszszabb Borok közönségessen találkoznak jó és illendő áron el adgyuk, hogy pediglen: a Szegény Publicumnak fél Esztendöbéli Bor árultatása, a sernek bé hozattatásával hátráltatik, bizonyos az, és azzal nem tsak, hogy a Város, ki is a Portioban, és az Arendalis Búzának restantiájában Számas Borokat incassalt (melyben adózásunkat fizetnünk kelletik) kelendőségében károsodik, hanem még a M. Uraság is ebbéli fogyatkozását szenvedni fogja. Mivel hogy az idei Termés kőzőnségessen savanyú izü légyen, hát ki ki az oltsó serhez nyúl a mind két rendbéli föl verésünk alkalmatosságával nyilván tapasztaltuk, hogy az üdötiil fogvást a Borunk árultatása meg-tsökent, s így következés képpen várhatyuk a Boraink árának alább szálléttását, holott az egész élelmünknek boldogulását egyedül a Borainknak kelendőségéiül remélhetyük kihez képest. Hogy e tsekély Borainknak mind nemét, s mind pediglen annak illendő árát főnt tartván, s addig okozott kárunkat ki potolhassuk, mely által mind az publicum s mind pediglen az M. uraság károsodik, az ser áruitatás, ezen urbarialis fél Esztendűnknek tartandó ideig is ki vévén (M. uraság Vendég fogadóján kívül) hogy el tiltassék, alázatossan könyörgünk. ' 4 I A kocsmálással kapcsolatosan egy érdekes kezdeményezéssel találkozunk a paksi izraelita hitközség részéről, melyet a városi tanács mindjárt le is söpört az asztalról. A paksi zsidók a következő ötletüket íiják le 1850. szept. 23-án: „Paksnak vagyon bormérése, mellyet fél évenként, Sz. Mihály naptol Sz. György napig gyakorol úgy, hogy ezen időben, anyi kortsmát nyit a város kebelében, mennyit neki tettzik. Tudjuk, miszerint ezen bormérési jog, előbbi időkben az Úrbéri viszonyon alapult; jelenleg pedig alapul a községeknek a Status iránti viszonyán, azaz: a Községeknek azért adatott s hagyatott meg a bormérési jövedelem, hogy az álladalmi közterheket könnyebben viselhessék. És ez az elv mi reánk Izráélitákra is alkalmazható: ugyan is a Paksi izraeliták lélek száma többre megy 1000 nél, s így az öszves lakosság 1/8 részét teszi, van birtokunkban 72. lakház, és számosan közüllök bírnak szöllöket; Külön községet formálnak, külön adóznak, s külön viszik a közterheket. " Szerettek volna ők is részesülni, mint közösség a bormérési jövedelemből. Ezért azt kérték, hogy a fél évek alatt két vagy több helyen, amiként az arány adja a keresztényektől különválva mérhessenek bort. A városi elöljárók válasza 1850. dec. 20-án kelt: „Közös javadalom élvezése - írták - közös terhekbeni részvételt igényel, ez áll az úrbéri korcsmáltatásból eredő haszonra nézve is. Az úrbéri korcsmáitatás haszna a város köz szükségi pénztárának egyik alkotó része, mellyet mindegyik adózó aránylag a képpen élvez, hogy a mennyivel több közszükségi teher esnék reá ha a kocsmáitatás haszna közös költségre nem fordíttatnék; annyival kevesebbet fizet egyenként minden adózó ha ugyan az közszükség pótlására fordíttatik. Az izraelita közönség nem tudjuk mi okból miolta a nemes Vármegyére a város domestica terhei alol egészen ki vonták magokat, - nem csoda tehát ha a kocsmák haszonvételéből ez által önként ki rekesztették magokat. ' A 1 A borok vételére, eladására a kocsmálás tiszteletben tartására a borbíró ügyelt fel. A borbíró a városi és a falusi közigazgatás esküdtek közül választott középrangú tisztségviselője volt, aki a bor, - ritkábban a sör és 4 0 TMÖL. Dunafoldvár Alapítványi Uradalom Úriszéki iratai 53/1826. 4 1 TMÖL. Szeksz. Közalap Ur. ir. 117/1804. 4 2 TMÖL. Földvári es. kir. 1. o. Járásbíróság iratai Polgári peres iratok 277/1850. 107
