Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
Balázs Kovács Sándor „Már minálunk verbuváltak kötéllel..." Toborzás, verbuválás, sorshúzás Tolna megyében 1849-ig Katonatartás, beszállásolás Már a 17. század folyamán Európa-szerte általánossá vált az a felismerés, hogy az alkalmilag felállított zsoldos seregek többé nem felelnek meg a kor hadi szükségleteinek. A hosszú időtartamú, gyakori háborúk állandó jellegű, jól képzett, fegyelmezett hadseregek létesítését és korszerűbb hadkiegészítő rendszer megvalósítását követelték meg. Európai viszonylatban a harmincéves háború tapasztalatai rendkívül ösztönzően hatottak a hadügy ilyen irányú fejlődésére. A 18. század elejéig kizárólag pénzen fogadott zsoldosokból regrutálódott a Habsburg-birodalom fegyveres ereje, és az önkéntes jelentkezőket egyedül a katonai hatóságok szegődtették, anélkül hogy katonaállítást bármely polgári szervnek vagy még inkább a lakosságnak köteleségévé tették volna. A népnek csupán a névleg katonatartásra fordított adóösszeg előteremtéséről kellett gondoskodnia. 1715-ben azonban változás következett: a magyar nemesi országgyűlés törvényben ismerte el, hogy az ország védelme érdekében rendes katonaságot kell felállítania; vállalta, hogy a szükséges létszám egyharmadát biztosítja Magyarország lakosaiból; és megígérte, hogy a hadsereg fenntartásához rendszeres adóval járul hozzá.(1715:8. tc.) Mindezt súlyosbította az a körülmény, hogy az újoncozásnak, a hadsereg élelmezésének, ellátásának, elhelyezésének módját nem határozta meg az országgyűlés, hanem mindezek megszabását a katonai hatóságoknak, illetve a fegyveres erők fölött álló Haditanácsnak engedte át. A Haditanács a katonaságot érintő ügyeket időközönként kiadott Regulamentumokban szabályozta. E szabályzatok - amelyek közül az 1751-ben kiadott a legátfogóbb részben a már régebben bevett gyakorlatot szentesítették, részben új intézkedéseket tartalmaztak, egészében véve pedig oly rendszert alakítottak ki, amely másfél századon át a nép panaszainak állandó tárgya maradt. 1 A 17-18. században a hatóságok, valamint a földesurak kemény regulákat hoztak a katonatartással kapcsolatosan. Kaszárnyák akkoriban nem voltak 2 , az állomásozó vagy átvonuló seregek számára a jobbágyoknak volt kötelességük szállást és eltartást adni. 3 A legszegényebbeket sújtó adók egyik 1 VARGA 1962, 5-6. 2 Pl. Nagymányok község kéri a vármegyét, hogy mentesitsék őket a katonatartás alól. Indokaik: „Az állandó katonatartás terhe még nagyapáink kora óta enyhületlenül szegény községünkre háríttatván, rendkívüli könnyebbülést kezdénk élvezni, midőn néhány évek előtt e majdnem elörökült terheltetésünktől a Tettes Vármegye igazságteljes rendelkezése következtében menekednie kezdénk. De fájdalom! Kezdénk csak, mert érezheténk e boldogabb állapotunkat két évig, mi az eltűrt majd százados terhhez képest alig egy csepp a tengerben, már ismét a nyögésig súlyosbodott előbbi terheltetesünk megújultál elkeseredve tapasztalni kénteleníttettünk...Mivel az idők hosszas során át majd egy század halad el, hogy közönségünk folyton-folyvást a katona tartással illettetik, holott a kegyelmes királyi parancsok szerént már atyáink is teljesen megfelelének törvényszerű kötelességöknek, midőn a katonatartást folytonos ötven évekig híven elviselek. Mivel községünk sincsen megáldva az isteni gondviseléstől mások előtt oly feltűnő javakkal, melyek miatt a többi hasonló kötelességű és állapotú szomszéd helységek, mint Váralja, Máza, Györe és egyebek szakadatlan megkíméltetésével csupáncsak mi illettessünk a katonatartással. Igazságos, hogy változtatva tapasztalják azt mások is, és pedig akkor is, ha terh, de akkor is, ha haszon, és távol is legyen tőlünk azon vágy, hogy ha jövedelmező a katonatartás, azt mások kirekesztésével csak magunk élvezzük. Nincsen helységünkben a Tettes Ns. Vármegyének akár pénzen szerzett quartélyháza, akár más élelmezési épületje, mely tán a katonatartás általvételével a honi pénztár rövidségével eladandó volna, mert mely katona lakási épületje volt is hajdan a Ns. Megyének helységünkben, azt már 30 évek előtt eladatta. Mert nem hihetjük, hogy ha tán a Nemes Katonaságnak a nálunk lakás inkább tetszenék, mint egyebütt, e magányos és szilárd polgári rendezetben ott, ahol a közterh egyarányú felosztásáról van szó, figyelembe sem jöhető nézet osztogató igazságnál, mely mindenkinek a magáit megadatni kívánja, magasabbra emeltetvén, ez egyedül légyen azon nehezék, mely igazságos könyörgésünket túlnyomó mérlegéből kivesse. Ezen okoknál fogva tehát és mivel öntapasztalásból mi legigazabb tanítómester, tanultunk, s tudjuk hogy a katonatartás annak, ki azt viseli, csakugyan súly és terh... " ( 1839. jan. 10.)-- K. BALOGH 1976, 395-396. 3 Tolna megye nemesi vezetése 1747. július 10-én hozott határozatot a katonai túlkapások azonnali kivizsgálására: „Minthogy pedig tapasztaltatott és amint a legtöbb község panaszaiból is kitűnik hogy a be nem szállásolt katonaság a megye területére lépésétől fogva súlyos visszaéléseket követ el; nem elégesznek meg a biztosi hivatal által számukra az előírások szerint kijelölt szállással, hanem többet követelnek és saját elhatározásukból más helyre költöznek ál; széna helyett pedig szemet igényelnek, amit viszont legnagyobb részben csak most arattak le, mindezek miatt elhatároztatott, hogy a járási szolgabíró urak utasítsák a járásuk területére rendelt biztosokat: azok még e hét végén azonnal keressék fel az átvonuló katonaság parancsnokait és kérjék meg őket, hogy a tiszt urak közül rendeljenek egyet ki melléjük. Ővele együtt látogassák meg egyenkint a szálláshelyeknek kijelölt
