Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Binder Borbála: „Szegezik koporsóm, ez itt az én sorsom.”

A fenti történetben az özvegy lelkiismeret furdalása, az önvád férje öngyilkossága miatt keveredik a cigányság halotthoz, a halott visszatéréséhez kapcsolódó félelmeivel. Polcz Alaine szerint is a gyászmunka fontos tényezője, hogy függetlenedni kell a halál okától, meg kell szabadulni a bűntudattól, az olyan tipikus gondolatoktól, mint például az elvesztett személy halálának akaratlan kívánása, a lelkiismeret furdalástól, hogy fájdalmat okoztam neki, vagy megakadályozhattam volna halálát.

289 A fel nem dolgozott gyász egy életen át hat, ha összeadódik, egymásra rakódik több gyász, akkor az végképp kezelhetetlenné válik.

290 Úgy lehet, a történetben szereplő asszony esetében ez mindenképpen érvényes, hiszen a házukban élők közül viszonylag rövid idő alatt többen is meghaltak: első férje és más rokonai is. „Mintha anyu keze lenne " Magyar adatközlőmmel kétszer is megtörtént, hogy valamilyen módon érezte elhunyt hozzátartozóját: férje jéghidegségét, édesanyja simogatását. A következő történetekben szintén az álom és a valóság egyvelegével találkozunk: „ ...az uram ... kórházban halt meg, nyáron. Akkor hozta haza az autó, itt volt a fagyasztóban és... jég hideg volt, és mikor megvolt a temetés éjjel, hát a gyerekek is úgy féltek, (hogy) mindannyian egy ágyon aludtunk, a három gyerek meg én. Akkor éjjel azt álmodtam, hogy a férjem mondja, hogy menjek beljebb az ágyon, mert nem fér el mellettem Ereztem azt a jéghidegséget így végig az oldalamon, mint ahogy le volt fagyasztva és arra ébredtem föl- még most is ráz a hideg tőle - mondom. Ez álom volt de arra ébredtem, hogy jéghideg lett az oldalam. Tél se volt, hogy hideg lenne, hanem az őjéghidegségit éreztem, ahogy be volt fagyasztva. "

m „Amikor megműtötték, akkor nagyon beteg voltam majdnem meghaltam. Akkor egy éjszaka éreztem, mintha valaki állna az ágy mellett. Ez egy érzés volt, kinyitom a szememet, de senkit nem láttam. Tél volt, jól fűtöttünk a lakásban, de azért egy ilyen kis langyos simogatást éreztem itt ezen a felemen ahol megműtötték, így az arcomon. És akkor (úgy) éreztem, mintha anyu keze lenne. Szóval ekkor elhittem, hogy van ilyen, mert tényleg van. "

292 „Mélyen aludtam " Sárszentlőrincen egyes vélemények szerint a halottakkal álmunkban találkozunk: „Az édesanyám mindig mondta, hogy a lelke visszajár, hogyha álmodunk vele az a lelke, a lelke jön vissza. "

293 Adatközlőmet

294 édesanyja temetése után három nappal „meglátogatta" és hivta, hogy jöjjön vele: „Mélyen aludtam, álmodtam édesanyámról, hogy kijött egy hatalmas nagy kapuból és ilyen világosság jött ki a kapuból, és kilépett anyám aztán mondta nekem, hogy Zoli.

1 Mondom mi van anyám? Azt mondja: gyere velem. Nyújtotta a kezét, én meg visszarántottam a kezemet a kezétől és mondtam neki, hogy még nem megyek veled, mert még dolgom van itt a földön. Felriadtam aztán tisztára izzadt voltam. "

29s Nézzük, mivel magyarázzák ezeket a jelenségeket, álmokat a helyiek: „Szerintem ez azért van mert bűntudatuk van. Gondolata mindig azon a halotton van és beképzeli magának, hogy azt látta. Fél a halottjától, rosszba volt vele, és akkor ugyanazokat a dolgokat álmodja meg vele, ami az életbe megtörtént, és akkor olyan riasztó, visszatetsző az egész. Azt szokták mondani, hogy halottól nem szabad félni, mert az élő hamarabb bánt, mint egy halott. "

2% - magyarázta egy beás cigányasszony, aki egyáltalán nem fél a halottaktól és édesanyja halála után alig várta, hogy álmodjon vele. 2W POLCZ 2000, 18. POLCZ 2001, 119. K. Erzsébet adatközlő. 291 292 U.ő. 293 Szűcs Jánosné adatközlő. 294 Oláh cigány. 295 Kolompár Zoltán adatközlő, 296 Orsós Györgyné adatközlő.