Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Binder Borbála: „Szegezik koporsóm, ez itt az én sorsom.”
akárki vállalta el, nem bírta volna mindenki, nem vette be mindenkinek a gyomra, voltak olyanok, akik keményebb természetűek, megszokták ezt, meg lehet végső soron szokni a halottal való találkozást. " 85 A faluban ezt nők végezték és öltöztető asszonyoknak nevezték őket, voltak olyan asszonyok, akiket gyakran hívtak, mert tudták róluk, hogy elvállalják ezt a feladatot, Az előszobában, vagy a tisztaszobában zajlottak ezek a tevékenységek, a halottat egy asztalra tették fel, ott „pihentették". Ezt a szobát, - melyet nem állandó jelleggel használtak, általában a vendégeknek tartottak fenn - még első szobának vagy ünneplő szobának 6 is nevezik Sárszentlőrincen. Szegényebb családoknál, ahol kevesebb szoba volt, ott kitakarítottak egyet és oda vitték az elhunytat. 87 A halott mosdatása után jött az öltöztetés, melyet szintén a fentebb már említett asszonyok végeztek, a családtagok vezetésével. A halott ruháját gyakran még maga a haldokló jelölte ki, ezt a ruhásszekrényben elkülönít ették a hétköznapi ruháktól: 8 „Azelőtt egy ünneplős ruhája volt az embernek, amiben templomba járt és ezt húzták rá. A férfiakra az esküvői ruhájukat adták. " 89 „Az én nagyszüleimnél az volt a divat, hogy az esküvői ruhájukba, de nem fehér ruhában esküdtek, férfiaké fekete volt általában, és ha nem híztak meg nagyon, akkor abban a ruhában, de ha azt nem tudták rá feladni, vagy nem volt meg, akkor általában egy sötét, ünneplő ruhába temették el. " 9() A ruha színe életkoronként eltért, változott, időseket szinte mindig feketébe öltöztették, fiataloknál a világos színek domináltak, nőknél előfordult, hogy a mennyasszonyi 91 ruháját adták rá, vagy hófehér ruhába öltöztették. 92 Cigány adatközlőim azt is mondták, még, hogy a halottat a kedvenc ruhájában temették, de ez a ruha is ünneplős volt hiszen, „nem mindegy, hogy utolsó útjára miben megy, legyen szépen, illőn felöltöztetve. " 93 Volt aki elmondta, hogy mennyire zavarta az, hogy haldokló nagyapja mellé, nagyanyja már halála előtt odakészítette az ágy sarkába a halottas ruháját. Jelezve ezzel, hogy kevés ideje van már hátra, illetve megzavarva ezzel az elbúcsúzást a haldoklótól. 94 Kiharangozás Sárszentlőrincen a halál másnapján reggel 7 órakor történik a kiharangozás, „kicsendítették a nagyharanggal" 95 mely mintegy kihirdeti, hogy egy falubeli eltávozott az élők sorából. 96 Sárszentlőrincen a férfi és a nő halottat másképp harangozták ki. A nőre 3 verset, sort harangoztak, a férfira kettőt. A harang tehát közli a tényt, hogy meghalt valaki a faluban, és jelzi az illető nemét is: „megszólal, és akkor figyelek nő-e, férfi " 91 Ezután a legfontosabb kérdés, ami felmerül az emberekben, azaz illető személye, ha a faluban már régóta betegeskedik valaki, akkor egyértelmű a helyzet. Viszont ha nincs ilyen, „akkor kimegyek az utcára és addig megyek, még meg nem tudom, hogy ki halt meg. " 98 „Lőrincen mindenki ismert mindenkit, és akkor kérdezgették, hogy ki halt meg és hogyan, és akkor az egész falu tudomást szerzett róla, hogy ki. " 99 „Futótűzként szokott terjedni,mert egyik ember mondta a másiknak. " 10 ° A bolt, mint információs központ, a hírek cseréjének egyik jelentős helyszíne, ez esetben is fontos szerepet töltött be. Többen is megemlítették, hogy ilyenkor elmentek a boltba kérdezősködni, mert ott úgyis tudja valaki. 85 Renkecz József adatközlő. 86 Hatala István adatközlő. 87 Németh Lajosné adatközlő. 88 Horváth Ilona, Csonka Andrásné adatközlő. 89 Németh Lajosné adatközlő. 90 Farkas Julianna adatközlő. 91 Ami a későbbiekben már fehér színű volt. 92 Renkecz József adatközlő. 93 Orsós György adatközlő. 94 Szűcs Jánosné Zsuzsanna adatközlő. 95 Szűcs. István adatközlő. 96 Csepregi Erzsébet adatközlő. 97 Vörös Gabriella adatközlő, 98 Szűcs Jánosné adatközlő. 99 Drinóczi Istvánné adatközlő. 100 Renkecz József adatközlő
