Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Csekő Ernő: Élet és irodalom. Lys Noir
LEVELEK 1. Ifj. Leopold Lajos Somló Bódoghoz, [Ozsákpuszta], 1907. december 9. 1907. XII. 9. Édes jó Barátom, először a jövetelt illetőleg; Livi, azt gondolom, az adott dajka-viszonyok mellett aligha fog jöhetni. En még mindig remélem, sőt biztosra veszem, hogy mehetek, ha nem is pontosan karácsony napjára, de minden esetre a karácsonyi vakációban. Az én jövetelem elé a következő akadály merült: Auernheimerék Bécsből (Irén sógornőm és férje) első ízben jönnek ide, karácsonykor, szüleim és a mi látogatásunkra. Abban a benső jóbaráti, mindazáltal lelkileg érzékeny viszonyban, amelyben mi vagyunk velők, kétszeresen kell ügyelnem arra, hogy bármily halvány megkarcolással az ő figyelmességüket akaratlanul is meg ne bántsam. És ilyen megkarcolás volna, ha nem volnék itthon, amikor ők bejelentve lejönnek. Igy hát egész bizonyossággal nem jelenthetem még, valóban olyan szerencsés és fáradt öreg szívem mélyéig boldog karácsonyi ember leszek-e, hogy nálatok tölthessek egy pár napot. S most jön, amire, édes Bódogom, kérni akarlak. Lehet, hogy karácsonykor mégis csak Pestre mennétek és most már az én árva és bizonytalan Kolozsvárom miatt Margit esetleg lemarad övéitől s kevés szabad napotokat sem adhatjátok a pesti mindenfélének. Jaj, de nagy és javíthatatlan szamár vagyok: mintha erre most nem felednétek megint holtbizonyosan hogy dehogy, szó sincs róla stb. De halljátok, ha azt akarjátok, hogy emberszámba vegyenek benneteket, azt feleljétek: te Leopold Lajos, miután úgysem bizonyos hogy Kolozsvárra lejuthatsz, mi itt téged nem strázsálunk, hanem felmegyünk karácsonyozni Pestre, oda is feljuthatsz, sőt könnyebben mint Kolozsvárra, ha tehát tudsz jönni, gyere fel Pestre és lumpolj velünk. Hej öregem a plafondig ugornám örömömben, ha egyszer így beszélnétek velem, mert nagyon szeretnék ugyan Kolozsvárra menni, de azt is nagyon szeretném, ha őszinteségre méltatnátok. Brrr de borzasztó idő van itt. Három hete szürkén, reménytelenül esik az eső a vastag televényes agyagra. Éjszakánként meg úgy bőg keresztül a szél magányosan kimeredő házunkon, hogy szinte hallom a kötelek és árbocok csikorgását és a matrózok rekedt szavát. És mintha a háznak ez a nap kiremegése az éjszakába, a vaskapu zörgése, becsapódó és sikoltozó ablakok, törötten lerepülő cserepek minmagunkat, a gazdáikat akarnák cselédsorba csúfolni. Mintha azt mondanák: lásd ez a lomha falusi ház is azt hiszi magáról, hogy csatahajó s a sáros térségről maga körül, hogy tenger, az a csempe kémény odafönt árbocnak képzeli magát és vitorlát majmol a szélkakas. Zörög, dohog, kerepel, ordít ez az malterepopeia 91 ', mintha nem önönlényege, nem földbe-lustulása tartaná fogva s úgy véli, a sár csak zátony, pedig körötte valójában a tenger az, amely csak tócsa. Istenem, ezek a szerencsétlen, nagy darab magányos málter-Don Qiri choteok 92 zu így elszeretnének repülni decemberi éjjeken. Jó volna, ha már látnátok a kislányomat. Nem Livi és nem én, hanem elfogulatlan idegenek mondják róla, hogy gyönyörű, a mi típusunk, de jóval magasabb, virtusban megjavítva. Borzasztóan kéne már veletek beszélnem; többek között az a bizonyosság is hozzáfűz ehhez a kívánsághoz, hogy tudom körülbelül ugyanaz a helyzeted bizonyos emberekkel és bizonyos történésekkel szemben, mint az enyém. Isten veletek, aranyos Somló Bódogék, Livi 2 napra Pestre szaladt, így hát csak Eva és én köszöntünk Benneteket: régi szeretettel Lajos (OSZK, Kézirattár, Levelestár, ifj. Leopold Lajos levelei Somló Bódoghoz, 6. levél) Az alább közölt leveleket betűhíven közlöm. 11 Epopeia=eposz 2 Don Quijote-ék
