Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum I.

beleltározásával"', a szokásos 150 pengő tiszteletdíjért. Ezt a tiszteletdíjat ez alkalommal a vm-i múzeum belépti díjainak terhére rendelte el kifizetni. Az egész évben folyó folyamatos huzavona a múzeumi anyag rendezésének ügyében elvezetett oda, (minden valószínűség szerint a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségének hatására), hogy megérlelődött az elhatározás a vármegye vezetésében, miszerint nem elegendő egy majdnem névleges vezető a múzeum élén. Megfelelő muzeológiai végzettséggel rendelkező szakember kell igazából a rendszeresen, folyamatosan végzendő szakmai munka elvégzéséhez a múzeumba. Az alispán előterjesztésére a vármegyei kisgyűlés határozatott hozott az ügyben: 1934. január 1-től, a vármegye mindenkori háztartási költségvetésének terhére múzeumőri állást szerveznek Tolnavármegye Múzeumában.

56 „ ...muzeumunk gyűjteményeinek kezelése, rendszeres gondozása és fejlesztése, eltekintve e gyűjtemények gazdagságától és messze földön is ismeretes értékeitől, már csak azért is megkövetel egy tisztán ennek a hivatásnak élő, más elfoglaltsággal nem terhelt és feltétlen szakképzettséggel rendelkező szakembert, mert e gyűjtemények állapota azok értékeivel ellentétben a provinciális lehetőségek korlátolt volta és a vezetésnek 30 éven át nobile officiumként történt megoldása folytán messze elmaradt a színvonaltól. Muzeumunknak ugyanis rendkívül értékes és nagymennyiségű a régészeti és néprajzi anyaga, de ennek az anyagnak javarésze a tudomány mindenkori preparálásban és rendezésében az adott körülmények között nem részesülhetett és azonkívül publikálatlanul is maradt. Ennek megmentése és értékeinek közkinccsé tétele a tudományos és érdeklődő világ számára pedig csak úgy képzelhető el, hogy ha a múzeum élére egy minden tekintetben megfelelő, képzett szakember kerül, aki hivatva lesz arra, hogy muzeumunk anyagát állandó munkássággal a pusztulástól megmentse, azt tudományosan feldolgozza és ezáltal a vármegyénk hírnevét e téren is öregbítse. De nagy jelentőséggel bír megyénkre és a tudományos világ számára e kérdésnek végleges és megnyugtató elintézése azért is, mert Tolna vármegye a régészeti leletek szempontjából igen gazdag, a Dunántúl keleti részén, egy szinte örökös limes vonal mentén, Kelet és Nyugat ütköző határán fekvő terület és így a már feltárt és a még meg sem becsülhető mennyiségben a föld méhében rejlő régészeti anyagánál fogva fontos tudományos problémák megoldásának lehet a kulcsa. Vármegyénk területén nap-nap után kerülnek felsznínre régészeti leletek, menyek rendszere múzeumi működés hiányában javarészt elkallódnak, vagy illetéktelen kezekbe kerülnek, és ennek folytán tudományos megállapításokra alkalmatlanokká válnak. Ugyanez a helyzet, sőt még súlyosabb a néprajzi anyag tekintetében. E téren valóban itt van már az utolsó órája annak, hogy a még a nép kezén rejtőző régi értékes és soha többé vissza nem térő néprajzi anyag összegyűjtessék, különben az menthetetlenül elvész muzeumunk és a köz számára. Muzeumunk helyzetén, hivatása betöltésének hiányosságain a már hivatkozott ideiglenes megoldás nem segített, mert csak egy rendszeres, állandóan eredményeket felmutatni tudó múzeumi munkásság tudhat vármegyénkben olyan szellemet megteremteni, mely a lakosságot önkéntelenül is arra tudja majd nevelni, hogy a kezén lévő, vagy kezére jutott muzeális tárgyakat a múzeumnak önként át is adja, vagy pedig azok megszerzésében segédkezzék, illetve, hogy a régészeti és egyéb muzeális leletekről kellő időben hírt adjon, egyszóval hogy segítő és építő munkása legyen a múzeumnak hivatása teljesítésében. "

51 Az indoklásból tudjuk, hogy Szévald Oszkár alispán már 1933. június 12-én előterjesztést intézett a belügyminiszterhez, hogy engedélyezze egy múzeumőri állás létesítését. Ez is azt bizonyítja, hogy a rendezési munkákra szóló szerződés hosszabbítgatásai során nyilvánvalóvá vált, hogy állandó, szakképzett emberre van szükség a múzeum gyűjteményeinek gondozására, a további múzeumi munkák elvégzésére, beleértve a szükséges ásatások elvégzését is. Tolnavármegye Hivatalos Lapja 4. és 5. számában is közétette a múzeumőri állás betöltésére kiírt pályázatot. A pályázatot január 24-ei dátummal írta ki Morvay László vm. tb. főjegyző.

58 (32. melléklet) A pályázatra minden bizonnyal Csalogovits József is benyújtotta anyagát. Mindenesetre 1934. április 12ével nevezték ki a Tolnavármegye múzeumának őrévé.

59 (33. melléklet) A kinevezéséről a Tolnamegyei Újság is tudósította olvasóit:

60 (34. melléklet) TMÖL Törvényhatósági iratok 1933. dec. 202- (TMÖL, Alisp. 14728/933.). Az előterjesztést minden valószínűség szerint a múzeum ügyeiben illetékes megbízott igazgató, Hadnagy Albert készithette, de nem zárhatjuk ki, hogy a feladatokat igen kiválóan ismerő Csalogovits is közreműködött az anyag összeállításában. (A megfogalmazott helyzetismertetés és a feladatok összefoglalása igen kiváló régészeti szakmai tudásról árulkodik. A megfogalmazott elvek mind a mai napig érvényesek.) TMÖL, Tolna Vármegye Hivatalos Lapja 1934. 4. szám 25., 5. szám 28-29. TMÖL, Nyilvántartás a vármegyei tisztségviselőkről. (N408/C.)