Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum I.
meglévő múzeumi anyagot a publikációk ábráival, tárgyleírásaival és az azokban előforduló méretadatokkal egybevetnem. Jóllehet, ez a munka igen sok időt vett igénybe, mégis el kellett végezni, mert csak így sikerült az anyagot ismét használhatóvá tenni és Tolnavármegye 17 újabb-kőkori lelőhelyéről tiszta és megbízható képet adnom. Sok időt vett igénybe a kiállításba nem való anyagnak a kiselejtezése, a fontosabb anyag rendbehozása, különösen a hamis és megtévesztő kiegészítések eltávolítása, a tisztogatás, preparálás, montirozás és a feladatok egy részének elkészítése is. Amig az első terem anyagának átrendezése ilyen körülmények között egy havi munkát vett igénybe, addig a második terem végleges befejezése az eddigi két havi munkán felül, további három heti munkát igényel. Az itt felhalmozott sokezer tárgy ugyanis nem egy korból, nem a bronzkorból /Kr. e. 2000-1000/ és a reákövetkező korai vaskorból, az u.n. hallstatti időszakból /Kr. e. 1000-500/ való. Ezek kerek 1500 esztendőt magábafoglaló időköznek kulturális hovatartozása magábanvéve is igen nagy hiba. Növelte azonban ezt még az is, hogy a legkülönbözőbb lelőhelyekről származó anyagot egymással összekeverték és tárgyi formák szerint csoportosították. Tekintettel arra hogy tudományos vizsgálódás céljaira csakis zárt leletek alkalmasak, az egész terem anyagát - ugy mint a kőkori teremben tettem, - darabonkint kellett átvennem. E terem anyagának kor, lelőhely és zárt leletek szerinti csoportosításával elkészültem. Hátravan még a már meghatározott anyag elhelyezése, néhány bronztárgynak múlhatatlanul szükséges preparálása, a feliratok még hiányzó részének elkészítése és a kiállításra nem való anyagnak más helyen, szekrényekben való elhelyezése. Szekszárd, 1933. április hó 19.-én Dr Csalogovits József Mint látjuk, a munka nem volt annyira problémamentes és egyszerű, mint azt az előzetes megítélés alapján gondolták. Csalogovits a beszámolóhoz kézzel írt levelet csatolt, amelyben kéri az alispántól megbízatásának 2 hónappal való meghosszabbítását, hogy a múzeum még két hátralévő termének anyagát is újrarendezhesse. 25 (11. melléklet) Tolna vármegye alispánja a beszámoló, valamint minden valószínűség szerint a helyzet áttekintése nyomán engedélyezte a munka folytatását további két hónapra, azaz 1933. április 20-tól június 19-ig terjedő időszakra a vármegyei háztartási alapja terhére. 26 (12. melléklet) így Csalogovits folytathatta a múzeum anyagának rendezését. A szorosan vett múzeumi munka mellett Csalogovits érdeklődéssel fordult a környék, valamint annak régészeti lelőhelyei iránt. Barátjával, dr. Pilis Elemér királyi ügyésszel együtt járták a környéket, főként a Sárközt. 27 (13. melléklet) „ Vasárnaponként, különösen, amióta szép napsütéses az idő, ki szoktam rándulni. Ilyenkor vagy a hegyek közé megyek őskor anyag, főleg a völgynyílásokat elzáró földvárak után kutatni, vagy pedig le a síkra, a Sárközbe. Ezeket az utakat rendesen kettesben, Dr. Pilisy Elemér kir. ügyész barátommal szoktam tenni. O néprajzi adatokat gyűjt, én archaeologizálok. " 28 A kirándulások egyik helyszíne a Paulovicshoz Istvánhoz írt levél (13. melléklet) alapján a decsi határban található Ete volt. Az ott megfigyelt mezőváros, a megtalált, akkor még valószínűleg felszínen is észlelhető templomrommal, akkor még rómainak gondolt, szintén megfigyelhető négyszögletes sánccal a levél tanúsága szerint igencsak felkeltette Csalogovits figyelmét. Már ekkor megfordul fejében az ásatás, bár érdeklődése főként nem a középkori mezőváros, hanem az esetleges római castellum iránt keletkezett. Ezt szeretné volna megszondázni, ezért kérte Paulovics tanácsát. Paulovics válaszát sajnos nem ismerjük 29 . A szerencse azonban Csalogovits mellé szegődött a kutatás ügyében, ugyanis egy újsághír szerint 30 (14. melléklet) fontos leletek kerültek elő Ete területén, minden bizonnyal szántás közben. TMÖL, Alisp. 1575/1933 TMÖL, Alisp. 1575/1933 (7245/1933) Járdányi Paulovics Istvánnak, a MNM római gyűjteményének igazgató őréhez intézett levél. MNM Paulovics hagyaték IV. 4. Ete kutatása kapcsán már hivatkoztunk a levélre. (MIKLÓS-VIZI 1999, 208, 14. Íj.) Teljes közlését most adjuk. A szekszárdi évek alatt azonban, mint majd látjuk, Csalogovits komoly néprajzi gyűjtőtevékenységet is folytatott. Ez a tevékenysége azonban már múzeumőri kinevezése utáni időszakához kapcsolódik. Erről az időszakról külön tanulmány készül. Eddigi kutatásaink során nem került elő válaszlevél. Minden bizonnyal ez is elpusztulhatott a múzeum anyagával együtt.
