Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből
egyhangúsága után igényelték ezeket az unaloműző mulatságokkal tarkított népünnepélyeket. De a nyári és őszi nehéz fizikai munkát is ünneppel akarták teljesebbé tenni. Ezeknek a vásároknak a kulturális és a közösségteremtő funkcióját is kitapinthatjuk. Az ünneplőbe öltözött falu ezt a napot magáénak vallotta, megszólaltak a hangszerek a mulatságokban, a gyermekek és az öregek egyaránt megtalálták a szórakozási lehetőségeket. A távolabbi vidékekről érkező rokonok, ismerősök információkat cseréltek a helybeliekkel, a helyi eseményeken túl országos kitekintést is kaptak egymástól. Formálták egymás világnézetét is nyilván a reformkorban egyre inkább - a sorsukat érintő társadalmi kérdésekben is véleményt cseréltek. Ezek a találkozások jelentősek voltak. Az ilyen vásároknak természetesen volt egy másik negatív arculata is. Hogy melyik jellege érvényesült, az a lakosság műveltségétől, a község vezetőitől és sok tekintetben a hatóság megértésétől is függött. A hatóságok azonban szemléletükből adódóan csak a negatív jelenségekre figyeltek fel és azokból általános érvényű következtetéseket vontak le. Mert való igaz, hogy voltak kicsapongások, verekedések és egyéb visszásságok is..., de nem mindenütt. Az elnyomott szenvedélyek, a személyes sérelmek, a manipulált nemzetiségi és vallási gyűlölködések már megelőzően felhalmozódtak. A búcsúvásárokat azonban nem lehetett megszüntetni, azok társadalmi igénnyé váltak. A negatívumok mellett alapjában véve a falu közönségét erősítő kohéziós erők voltak benne túlsúlyban. A vásárok folklorisztikus jelentősége A heti- és országos vásárok munkaszervezési alkalmak is voltak egyszersmind: sokfelé megteltek az emberpiacok, a munkaadók itt is fogadhattak aratókat, napszámosokat, kubikosokat, esetleg favágókat vagy bölléreket, mosónőket, akár cselédlányokat. 117 A szegények egy része vásárok alkalmával sokféle munkát végzett: segített a sátorverésben és elbontásban, árumozgatásban, jószágterelésben. A vásári sokadalmakat a hatóságok is kihasználták saját céljaikra: a 18-19. századi vásárokon pl. gyakran volt zenés vagy éppen erőszakos katonatoborzás. A legjobb zenekarokat és a legügyesebb táncosokat a legfényesebb mundérokban vonultatták itt fel, hogy a bámész, de büszke legényeket lépre csalják. Kevesen tudtak ellent állni annak a kísértésnek, hogy e kitüntetett helyen, ilyen jó muzsikára, ennyi nép előtt meg ne csillogtassák tánc tudásukat. A történelem folyamán a portyázó katonák is szívesen és gyakran ütöttek rajta a vásárokon; ez volt az ún. vásárütés. 1538-ban a török kergette szét a bátai sokadalmat vásár napján. A vásár valószínűleg együtt zajlott a híres bátai búcsúval, ahol alighanem körmenetben vitték az apátság zászlait. 118 Jellemző volt a vásári hangulatra a következő magyar közmondás: „Jó vásár csak ott van, hol jó cipót sütnek és jó bort mérnek "" 9 A vásár nemcsak az adás-vétel, hanem a testi, szellemi felüdülés, kikapcsolódás egyik közösségi alkalma is volt. Áldomásivás, zene és tánc mellett különféle mutatványosok is gondoskodtak a szórakoztatásról. Társadalmi-kulturális tömeghatásától függetlenül, a vásárnak önmagában is van néprajzi-népköltészeti jelentősége. Évszázadokon keresztül hagyományos szokásrendje alakult ki: az első vásár ünnepe, a helyfoglalás, a cégér, az áldomás, a vásárfia és több más szokáselem tanúskodik erről; ezeken kívül megőrizte a régi mutatványosok, énekmondók és kikiáltók emlékét is, habár meglehetősen átalakult formában. Ilyen szempontból a lakodalomhoz hasonlítható. Egyes jelenetei (pl. a tréfás kikiáltások, vándorárusok stb.) más szokásokba, főként a lakodalom, fonó és egyéb társas összejövetelek szokásrendjébe is beilleszkedtek. Viszonylag gazdag hiedelem-, szólás- és közmondáskincs is fűződik a vásárhoz. A vevőközönség toborzásának és az előadásnak a szóbeli meggyőzés volt a legáltalánosabb módja. E szóbeli reklámozásnak sokféle formáját alkalmazták: kevesebb vevő, csendesebb hely esetén a bizalmas, személyre szóló invitálás és meggyőzés volt lőtérben (pl. a sátrakon belül a ruházati cikkek eladásakor), 117 Miss József 16 éves, római katolikus, dunafölvári legény vallja: ,,a f. évi Aug. tolnai vásárba azért mentem, hogy szolgálatot keressek -sa mint a vásárban egy festő sátora előtt ácsorogtam egy asszony kit nem ismerek - különben paraszt viseletű ezen itt előttem fekvő 2 db vörösen pontozott barna kendőt nyomta a kezembe, mondván 'tartsd - most vettem' azomban alig egy pillanatra egy gyolcsos tót reám rohant és a csendőrség által bekísértetett. " - TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1858 C/176. 118 TÖTTÖS 2006, 133. 1,9 KATONA 1976, 113.
