Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből

tiszteletére a templomot felszentelték. Tolna megyében - hasonlóan a többi magyar területhez - a legtöbb templomi búcsút a termés betakarítása utáni hónapokra tették: Szent István, Nagyboldogasszony napja, Szent Kereszt felmagasztalása (szept. 14.), Szent Mihály, Szent Márton napja stb. A templomi búcsú napján vendégségeket tartottak, amelyre a közelebbi és távolabbi községekben élő rokonokat és jóbarátokat meghívták. Régebben a meghívott vendégeknek már a mise előtt illet megérkezniük és részt vettek az isteni tiszteleten. Ezután következett az ételben, italban bőséges ebéd. Ebéd közben és utána az egymást ritkán látott rokonok és jóbarátok megbeszélték az elmúlt idők eseményeit. A fiatalok a délutáni templomi események után, a másnap reggelig tartó bálban is részt vettek. A vendégek általában még aznap hazatértek. A vendéglátó család a meghívottak otthon maradt családtagjainak az ebéd ételeiből ajándékot küldött. A németek lakta Várdombon hálaadási búcsúnap volt Szent Márton napja (nov. II.)."

3 Ezt a búcsút „Fresskerwainak", „torkos búcsúnak" nevezték. A templomban hálaadási mise volt, egy erre a célra felállított asztalra tálakban különféle terményeket (főként gabonaféléket) tettek, s hálát mondtak a betakarított termésért. Háromnapos volt az ünnep. Ha Márton napja hét elejére esett, előtte való vasárnap kezdődött az ünneplés. A kocsmadombon már délelőtt álltak az árusok bódéi, különféle édességeket kínálva: mézeskalács, sokféle formában, törökméz, krumpli cukor stb. volt kapható. Az ebéd sült kacsa, vagy liba volt talán, mert Szent Márton legendája a libákhoz kapcsolódik. A vasárnap esti bál során éjfélkor legényavatásra került sor: Az idősebb legények ketten-ketten közrefogtak egy fiatalabbat, - aki abban az esztendőben töltötte be a 18. életévét - és bekísérték a terembe. Valaki az idősebbek közül jól elnáspángolta a felavatandót - ettől fogva már ő is részt vehetett a felnőtt táncmulatságain. A „szertartás " után a felavatott legényeknek fizetniük kellett a kört, s a zenészeknek is le kellett tenniük egy kis borravalót. A búcsú előtti hetekben pénzt adtak össze a legények, s közösen vettek egy szép kasmír kendőt, melyet egy póznára erősítve a kocsma tetőablakába tűzték a búcsú idejére. Kedden (a búcsú utolsó napján) a falubeli lányok neveit egy-egy cédulára írva, kalapba tették, s egyiküket kisorsolták. Ennek a lánynak a házához vonult a fiatalság zenekari kísérettel a menet élén a póznára tűzött kendővel. A kendőt az a legény vitte, aki a kisorsolt lánynak udvarolt (vagy szeretett volna udvarolni). Vidám énekszó és tánc közepette vonultak végig az utcákon: Wen Kerwai kommt, wenn Kerwai kommt, Da schlacht'mei ' Vat 'r an Bock, Da tanzt Marie, da tantzt Marie Da wackelt ihre Rock, Haind

is'Kerwai, marche is'Kerwai, Kerwai is ' die ganze Woch ' Wenn m 'r nix zu Essé kom, Do fresse' m'r die Knoch." Ha búcsú lesz, ha búcsú lesz, Édesapám a bakot vágja le, Táncol a Mári, táncol a Mári, Rezeg a szoknyája. Búcsú van ma, s holnap is az lesz, Egész héten mulatunk, S, ha már nincs egy falatunk, Hát csontokat szopogatunk. A lány, aki a kendőt kapta, uzsonnával (kaláccsal és borral) kínálta az összes jelenlévőt. Felkötötték a lány fejére a kendőt és az uzsonna után ismét zeneszóval, dalolva tértek vissza a kocsmába és folytatták a bálozást. A legényeket - akik közösen vették a kendőt - vacsorára is vendégül látta a kendőt kapó lány. A kocsmában hajnalig tartott a tánc, a vigadalom. Novemberben sok lakodalmat tartottak, de november 25-én, Katalin napon befejeződtek a zenés mulatságok, mert megkezdődött az advent. Ezen a napon tartották a búcsút az ugyancsak németek által lakott Bátaapátiban is. Van egy korai leírásunk erről (1847): búcsú (Kirchenfest) az egyetlen egy szép ünnep a németeknél. Ezen ünnepek közönségesen Advent előtt tartatnak, a szent egyház bészentelése emlékezetére. A miért-is egy áhítatos isteni tisztelettel kezdődik meg az egész. Ennek bevégeztével a búcsú-legények és leányok hangászat kíséretében a templom pinczéjén megjelenvén ott a főlegény a szent egyházat, a királyt, a papot, a mestert illető mindenféle szép hálálkodások elmondása közben egy rozmarint és vörös pántlikával átfűzött poharat üríttvén a környül állók minden egyes hálálkodást hangos éljenzésekkel megkísérik, a bútsú- legények és leányok ez ünnep alkalmával főszerepet játszanak, ők különössen ünnepélyes ruházatban és ezüst virágokkal és széles selyem pántlikával megékesedett kalapot viselnek A dolmányt pedig rozsmarin szállal és selyem 113 PCI S S 1997,94.