Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből
volt. E szempontból még a közönséges vásároknál is fontosabbak voltak a világi-vallásos elemeket egyesítő búcsúvásárok, valamint a még meghittebb búcsúk; az utóbbi alkalomkor tartották a színpompás, regényes leányvásárokat. Az ún. leányvásárokat Nyugat- és Észak-Európában, továbbá szomszédságunkban is mindenütt ismerték. Magyarországon a vegyes nemzetiségű és vallású, apró falvas településeken, nagyon szigorú a fiatalságtól követelt illem, ezért kevés lehetőségük volt a párválasztásra. Különösen olyan településeken volt nehéz a választás, amelyek szomszédságában más vallású és nemzetiségű lakosok éltek és így a legények között még gyakrabban robbanhatott ki ellentét. Szükség volt tehát legalább évenként olyan nagyobb körzeti találkozókra, amelyeken homogén csoportok találkozhattak és ismerkedhettek, szórakozhattak. Baranyában, Tolnában mintegy féltucat ilyen körzeti ,,vásár" volt, ahol négy-öt olykor pedig tíz-húsz falu fiatalsága is összejött. E vásárok többsége ősszel (szőlő- és gesztenyeéréskor, a termés betakarítása után) volt, Szakály község mellett viszont cseresznyeéréskor tartottak leányvásárt, ahol a német falvak szórványmagyarsága gyülekezett össze. Szeptember 8-án Szekszárdon ún. szőlőérési vásárt rendeztek, itt találkoztak a fiatalok. Hasonlójellegű volt a negyven ormánysági falu fiatalságának szeptember 14-én siklós-bodonyi találkozója szüret alkalmával. Délelőtt megnézték a búcsút, délután pedig felmentek a szőlőhegyre sétálni. Korcsoportok és nemek szerint bandáztak. A legények télire való ködmönt vásároltak maguknak, a leányoknak pedig márcot vagy valamilyen más édességet. A búcsúfia átadása után a szőlőbeli présházak előtt gyülekeztek, ott táncoltak sokszor reggelig is, és utána haza kocsikáztak. Az ormányságiak a Dráván túlra is átjártak ilyenkor, a kedvükért magyar zene szólt a kocsmákban. A legények kalapja mellett árvalányhaj lengett, kezükben csengőt tartottak: ha egy leány megtetszett nekik, rácsengettek és ha az viszonozta, kezdődhetett az ismeretség. (A vásárok megnyitásakor is csengővel szoktak jelt adni. A zengővárkonyiak pedig október 18án gesztenyeszüret idején.) De nem mindig kellet ilyen meghatározott alkalom, sőt még vásár sem volt mindenütt, a találkozókat mégis megrendezték. A legnevesebb vásárok helye és ideje bizonyos helységre, vidékre jellemző termények betakarításának idejéhez is kötődött. A fontos termények betakarítása eleve ünnepi alkalomnak számítódott ősidők óta az egész világon. így pl. Zengővárkonyban október 18-án tartották (és tartják mind a mai napig) az ún. Lukácsnapi leányvásárt, a három megyében is elszórt, református magyar ifjúság ismerkedési alkalmát, amely a híres zengőalji gesztenye betakarításával esett egybe. Minden udvaron ropogott a rőzsetűz és sütötték a gesztenyét a távolról jött vendégeknek. Ugy rendezték ezt az e naphoz közeleső szombaton, hogy másnap, a szomszédos Pécsváradon állat- és kirakodó vásár volt, ahol a legény, szándéka komolyságát kifejező mézeskalácsot is vásárolhatott választottjának. 108 A baranyai, tolnai leányvásárok elsőrendűen a párválasztás, házasságszerzés céljait szolgálták. A leányok az anya, idősebb nőrokonok vagy férjezett barátnők kíséretében érkeztek. Legszebb ruháikat vitték magukkal, esetleg napközben ruhát is váltottak. Az ismerkedés történhetett hídnál, széles utcákon, téren, templom mellett stb., de gyakori volt a szőlőbeli séta is. Az összeismerkedést még aznap mulatság, később rendszerint házasság követte. A pécsváradi vásárral egy időben tartották Zengővárkonyban a gesztenyeszüretet, amely a Mecsek és Mohács közötti terület, az egész Sárköz református fiatalságának egyik fontos találkahelyévé vált. A sárköziek feldíszített kocsikkal, dalolva érkeztek; valamelyik ismerős udvarára álltak be. A legények, leányok korcsoportok szerint bandáztak: az utcákon és a vásári sátrak között sétáltak, nevetgéltek, daloltak és közben sült gesztenyét ropogtattak. Délutánra a leányok ruhát váltottak, a templom köré gyülekeztek és megkezdődött a karikázó, a nyilvános divatbemutató. Innen szakították ki őket a legények párostáncra. Estefelé a kocsmaudvarokon is megszólalt a muzsika és megkezdődött a reggelig tartó tánc, udvarlás. A vásár három napig tartott. Vasárnap délben kezdődött Zengővárkonyban, majd hétfő reggel folytatódott Pécsváradon, ahonnan kedd reggel ismét visszatértek Zengővárkonyba. Az itt egymással megismerkedett fiatalok többsége hamarosan össze is házasodott. A néprajzkutató szerint: „Zengőalja életének fontos eseménye volt az októberben tartott vásár, ahol nemcsak Pécsvárad, Zengővárkony és Nagypall reformátusai gyűltek össze, hanem a környező katolikus falvak lakói mellett messzeföldről érkeztek ekkor a vendégek (Kölked, Mohács, Belvárdgyula, Váralja reformátusai). Ami a legfontosabb a sárköziek is ellátogattak ide (Alsónyék, Decs, Sárpilis, Ocsény). Nemcsak ellátogattak ide, hanem gyakran feleségül is vették, vagy feleségnek is elvitték az itt megismert lányokat. Ez a vásár nagyon sokat lendített a két ANDRÁSFALVY 2006, 12-13.
