Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből
különböző vallású és egyházhoz tartozó vásározók is. Öregek találkoznak fiatalokkal, javakorabeliekkel; férfiak nőkkel, szakmabeliek egymással és más szakmabeliekkel, jobbágyok nemesekkel, polgárokkal, szegények gazdagokkal, műveltek kevésbé műveltekkel, rokonokkal és nem rokonokkal, ismerősökkel és idegenekkel, barátokkal és nem barátokkal. Mindez több szempontból is jelentős. Mindenekelőtt azért mert a vásározók vásárra járásuk közben bizonyos földrajzi tájékozottságra tettek szert. Különösen fontos az ugyanazon szakmához tartozók érintkezése a szakmai újítások, eljárások terjesztése szempontjából. Nemcsak az ipar területén, hanem a mezőgazdaságban is, ahol ugyancsak új fajták bevezetése, új eljárások és eszközük elterjesztésének keretei lehetnek a vásári alkalmak. A vásárok bő lehetőséget nyújtottak az információszerzésre, de nem ritkán különböző nagyságrendű konfliktusoknak, esetenként becsületsértéseknek is színterei voltak: Illés Ignác szekszárdi szűcsmester panaszolja 1855. nov. 12-én a járásbíróságnak, hogy „October Síén Telegdi Imre Szegzárdi Szüts Mester a Simontornyai vásárban a nagy néptömeg előtt - ennek hallatára és bámultára 'hunczfut, akasztófára való gazembernek' kiabálni, s ekép engem becsületemben minden ok nélkül tetemesen megsérteni nem átallott. Becsületemnek a nagy számban jelen volt vidékiek és ismerősim előtt történt megsértését annál érzékenyebben veszem, mert panaszlott az ismeretes rágalmazó ezen meggyaláztatásomra előre kitűzött terve szerént választotta ki a Simontornyai vásárt; holott pedig éppen a vásár azon hely, a hol magát mindenki különös Hiedelemmel viseltetni köteleztetik. Az információszerzés körébe tartozik a hírelés, azaz a hírek adása-vevése, terjesztése is, legyenek azok bármilyen természetűek, pl. politikaiak is. A vásárok voltak a középkorban a hivatalos híradások, hirdetések, perbe hívások, idézések alkalmai is. A vásárokon hajtották végre az ítéleteket, hogy minél nagyobb híre legyen az igazságszolgáltatásnak. A vásárokon keresztül történő híradások-hírvételek legjelentősebbjei azok, amelyek az eszmefejlődés eredményeit teszik általánosan ismertté, és válnak ezáltal nagyszabású gazdasági, társadalmi és kulturális, nemkülönben politikai változások előkészítőivé. A vásárok kulturális funkciója is számottevő. Itt nemcsak a közvetlen kulturális vonatkozásokra, pl. könyvárusításra kell gondolni, hanem a vásári sokadalomnak mint alkalmi közösségnek a kulturális megnyilvánulásaira is. Pl. arra, hogy a vásárok jó alkalmak a nyelvtanulásra is. A vásáron megjelenő idegenek saját nyelvükön nevezik az árukat, a mértékeket, fejezik ki tetszésüket vagy nem tetszésüket az áruk minősége, mennyisége, ára és egyéb jellemzői felől. Olyan vásárhelyeken, ahol nagyobb számú más etnikumú, nyelvű vásározók jelennek meg rendszeresen, a közigazgatási jellegű, az árucseréhez tartozó egyéb feliratok is több nyelven készültek. 84 A vásári szórakoztatásnak is volt mindig valamelyes kulturális hatása, művelődési eredménye. A vásári színjátszás, bábjátszás, a panorámák, panoptikumok nézegetése, a különböző mutatványosok produkcióinak egy része, az állatseregletek bemutatása, a képmutogatók magyarázatainak figyelemmel kísérése, a históriák, hírversek meghallgatása közvetlen ismeretszerzés is volt. Mindezek a funkciók a maguk összességében két irányba hatottak. Először is elősegítették egy-egy táj kulturális integrálódását, másodszor pedig - eléggé paradox módon - a vásáron részt vevő különböző, eltérő életgyakorlattal bírók közti különbségeket konzerválták, s az egymástól való elkülönülésüket szolgálták. A vásárok fontosságát bizonyítják, hogy az idő meghatározására is használták: „...a legutóbbi szegzárdi vásár alkalmával midőn kedden este felé a rétről haza ment... „Május 5e Szombati napon, még magam Szegzárdra voltam, idehaza két libáim elvesztek, mellyeket menyem az nap már mindenfelé öszve keresvén, sehol fel nem talált. Következő Kedden - Szekszárdi Aldozói vásárkor szomszédom Puzsér Istvánné udvarából kis liba rívás hallatzván ki, ha váljon nem az én libáim vannak é ott fogva? Szerettem volna be menni és a dolgot megszemlélni, de senki nem lévén otthon, leküldöttem menyemet a Bátán túl, hogy nézné meg váljon nints e ott a libapásztort nézni Puzsér Istvánné? Hol azomban őt menyem fel nem leié, e közben meg magam a falu házához futottam el segély kérés végett, de az elöljáróság Szegzárd vásárra, az ott hagyott felügyelő cseléd valahol a faluban lévén, senkit nem találtam hanem segély nélkül haza tértem... "^ 6 TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1855 C/436. - 1852. márc. 22. Himli Ferencné Szukopf Katalin levele: „...miként én alol irott Szalay Julianna Szegzárdi lakosnö által f. e. martius hó 6án midőn a heti vásáron családom élelmére szükségesek bevásárlásával foglalkoztam " megvert. - TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1 855 C/229. DANKÓ 1991,649. TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírájának iratai (Fszb. ir.) 728/1871. TMÖL. Fszb. ir. 1695/1866.
