Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből
A vásároknak megvoltak az íratlan szabályai is, amelyekhez a résztvevőknek alkalmazkodniuk kellett. A kézművesek és a kereskedők elhatárolták magukat egymástól, sátraikat rendszerint a vásár különböző pontjain verték fel. Ebben szerepet játszott a konkurenciaharc, amely hol nyíltan, hol pedig burkoltan, de mindvégig kitapintható. Az azonos szakmák rendszerint egy helyre települtek, így a sátrak „utcákat" alkottak, amelyek az egyes szakmákat reprezentáltak. A módosabbak nagyobb sátrakban árulták portékáikat, a sátrak külleme árulkodó bizonyíték volt gazdájuk anyagi helyzetéről. A szekérről árulók, már a vásári hierarchiának alacsonyabb fokán állatok, végül megemlíthetjük azokat, akik földre terített takaróikon, vagy pedig bugyraikban kínálták a gyümölcsöt, a gombát, a baromfit stb. A nagyobb vásárokban nem ritkán huszonöt-, harmincféle kézműves iparág is képviselve volt, de a kereskedők is gazdag választékot biztosítottak vásárlóik részére. A vásárokban kialakult helyi szokásokhoz főképpen a más megyéből érkezőknek kellett alkalmazkodniuk. A helyi kereskedők gyakran törvénytelenül olyan gyakorlatot vezettek be, amelyek elsősorban a számukra voltak kedvezőek. Azok a vásárok, amelyekben az eladóknak és a vevőknek nem tudták biztosítani az egyenlő feltételeket, ahol a közbiztonságot nem sikerült megteremteni, elvesztették vonzerejüket. A kézművesek termékeit a vásárokban a megye által meghatározott áron, a limitációs jegyzék szerint értékesíthették. Mindez súrlódásokra, nem ritkán pedig nyílt elégedetlenségre adott okot, mivel a céhek az árakat rendszerint kevesellték. Az árakat szigorúan, büntetés terhe mellett ellenőrizték. A sorozatos „sérelmek" végül is arra késztették a céhbeli mestereket, hogy a Helytartótanácshoz fordultak. 72 Az egyre kedvezőbb piac és értékesítési lehetőségek nemcsak az uradalmakra, hanem a jobbágygazdaságokra is serkentőleg hatottak, így a tőkés árutermelés ezen gazdaságokban is fokozatosan kifejlődött. A termények és az állatok értékesítésének több csatornája is volt. Főképpen a vásárokban és a hetipacokon történt az adásvétel, de gyakran az árendások is felvásárolták a jobbágygazdaságok felesleges terményeit és állatait, majd azokat továbbították, a felvásárló kereskedőknek. így közvetett úton a jobbágyok terményei is eljutottak a külföldi piacokra, bár kétségkívül megállapítható, hogy inkább a helyi, a regionális 12 „A 1814-dik Eszt. Május 27-dikén Tek. N. Tolna Vgyében helyheztetett Szexárd M. Városában tartatott Közgyűlés alkalmatosságával a marha hus és más élelem beli Szereknek árra ekkép határoztatott meg. Marha hus fontja 8xr Patzal, Láb Májj Tüdő fontja 4 xr Borjú hus 9xr Bárányhus első fertállyá 18xr Bárányhus hátulsó fertállyá 21 xr Birka hus 5 xr Fadgyu 16 xr Gyertya 26 xr Szappan 24 xr Füstölt szalonna 28 xr Nyers Szalonna 22 xr Hájnak 30 xr Fekete kenyér 4xr Fejér kenyér 8xr Semlye Lisztlángból 4 latos 1 xr Közönséges lisztbül 6 latos 1 xr Pünköst hava 22dik Napjától a következő limitátioig. " - TMÖL. Szeksz. Közalap Ur. ir. 1814-15. 186/1814. „Jedzése azon Italoknak, mellyek Szexárdi M. Uraság Vendég fogadójában 1802 Esztendőben méretetnek 1. Vörös különös Jóságú Ó Bornak butéliákban le petsétölve, Butéliára rajzolt Nro 1. alatt Egy Itze 18xr 2. Ugyan Nro I. alatt, fél Itze 9xr 3. Közönséges Veres O bornak sub Nro 2. Butéliában Itcéje 12 xr 4. Közönséges veres 0 bornak sub Nro 2. fél Itzés butélia 6 xr 5. Közönséges Veres és fehér uj bornak az ára Iczéje 8xr 6. Szilva pálinkának itzéje 40 xr 7. Fél Itzéje 20 xr 8. Pálinkának Itczéje 30 xr 9. Fél itzéje pedig 15 xr 1802. márc. 23. " - TMÖL. Szeksz. Közalap Ur. ir. 1802. 307/1802.
